Szabó T. Anna: ár-új versek-

 Szabó T. Anna kötete kiváló, a 21.századi magyar ( le merem írni: európai) irodalom egyik büszkesége. Szellemi kalandozás,új szellemi tengerek és óceánok felfedezése- ez vár mindazokra, akik kézbe veszik az ár című könyvet. És mindenekelőtt sok gyönyörűség. Olyan, mint mikor befogadó lélekkel Mozartot hallgatunk vagy Rembrandt-festményben gyönyörködünk. Átjár testet, lelket, szellemet. Jómagam végig úgy éreztem, hogy a költő minden szava nekem szól, nekem akar mondani valamit. 
Kiemelhetném persze azt, hogy Szabó T. Anna mennyire okosan, professzionális módon alkalmazza a klasszikus és modern versformákat. Dicsérhetném a külünleges, senki mással össze nem hasonlítható rímeket ( és bátorítanám is Annát:akárki esztéta akármit is mond, nyugodtan lehet a 21.században rímes verset írni. A rím egy hatalmas többletet ad versnek, zeneiséget. A rímes vers voltaképpen költészet és zene találkozása). 
A kötet címe nagyon érdekes, töbrétegű jelentést hordoz. Az " ár" jelenthet árvizet, s azért kisbetűs, mert napjainkban annyi lett az intellektuális és érzelmi árvíz,mocsár, felesleg, hogy már észre sem vesszük, ha új keletkezik. Az " ár" jelentheti valaminek az árát, amit meg kell fizetnünk, ha végképp nem akarunk egzisztenciális magányba keveredni. Szóval, már a cím is alaposan elgondolkodtat. A jó könyvnek egyébként jó a címe, a magyar könyvkiadás az utóbbi években hatalmasat fejlődött címadás tekintetében. 

Az alábbi rövid könyvajánlóban kiemelnék néhány költeményt, és néhány szubjetkív megjegyzést fűznék hozzájuk. Nehéz lesz választani, mert sok a remekmű. Azokat az alkotásokat választom, melyek jellemzőek a kötet egészére, melyek valamit magyaráznak a csodából, az élményből. De hangsúlyozom: Az ár- új versek- című kötetben nincsenek gyenge versek. 

Lüktetés. A vers Herbert Anikó képének inspirációjára íródott, de jóval tovább megy az inspirációnál. egzisztenciális létértelmezés bontakozik ki az igen érdekes versformájú, sorközepi rímet magában foglaló sorokból. A létértelmezés pedig az alábbi fogalmak köré szerveződik:szabadság-szeretet-akarat-véletlen- tükrözés- énkép. Igen, az egyénnek, ha mégoly kiforrott személyiséggel is rendelkezik, szüksége van visszatükrözésre, ahogy psizchológia mondja: teljesen mezőfüggetlen ember nem létezik. A pozitív tükrözések által pedig erősödünk, feljebb lépünk, létünk valami magasabb formát kíván. Kitűnő vers. 

Hisz:működik. Már a vers címe is többféle értelmezésre ad lehetőséget- hiszen működik, vagy a hit által működik, vagy maga a világ működik hit által. Ahhoz, hogy ilyen kmoly lételméleti kérdésre választ kapjunk először meg kell tanulni az alapot: lélegezni, elvenni, a mit az ég ad, s közben dicsőíteni azt, aki mindezt az emberiségnek adta, teremtette. Meg kell tanulni működni. Meg kell tanulni az élet természetes jelenségeit természetesnek elfogadni, ami nem azt jelenti, hogy minden, ami van, úgy jó, ahogy van, de úgy igazi, úgy emberi, ahogy van. Nagyon nagy eredetisége a versnek az egyszerű mondatok halmozása. Két-három szavas mondatokban, kötőszavak nélkül, redukált nyelvvel is lehet lételméleti dolgokról beszélni. Mindenféle cselekvés kicsit forradalmi: " az ige ég". Mert a cselekvésnek, az egyéni és közösségi tetteknek a nyelvből kell erednie, minden tettünk alapja, origója a nyelv. Mert nyelv által válnak nyilvánvalóvá az okok és okozatok, nyelv által formálódik ki a földi világ egyik alaptörvénye: a kauzalitás. Nagyon komoly filozófiai mondanivalót hordoz ez a vers: a Hisz:működik című költeményt nem elég egyszer elolvasni. Nagyon sok utalást, asszociáiciót hív életre, s ezeket a befogadónak a nyelv által kell rendeznie. Fontos vers, amikor majd a jövőben a 21.század irodalmáról tanulunk, tanítunk,ennek a remekműnek feltétlenül szerepelnie kell a szöveggyűjteményekben. 

Egész. Talán azért kedveltem meg magam is a verset, mert jómagam is nagyon kedvelem Esterházy Péter prózáját- de nem is prózáját, hanem azt az attitűdöt, amit ő képviselt, s amit az alábbi pontokba tudnék összefoglalni:
1. A szellemi termék és a szellemi ember autonóm, hatalomtól nem függhet, egzisztenciális értelemben a legkevésbé. 
2. A közösségek megszervezésére, életük jobbá tételére kizárólag akkor nyílik mód, ha a közösség minél több tagja válik szellemi emberré, azaz autonómmá. Jelszavak puffogtatása itt nem elég, kommunikációval önmagában nem lehet közösséget létrehozni. A történelem sem jelenthet kizárólag szervező erőt, mert túl sok benne a rossz, s nehéz identitást építeni rossz dolgok köré. 
3. A közösség, még ha szilárd közösség is, egyénekből áll. Az egyéni szabadság a leges-legtiszteletreméltóbb dolog, amivel egy társadalom megajándékozhatja önmagát. 
Igaza van Szabó T. Annának abban, hogy "aki Esterházyt olvas-ellenáll". Ugyanakkor ennek az ellenállásnak mégsem lehet jelképe Esterházy. Egyszerűen- nem arra való. A nagy művek, a nagy írók a világ apró-cseprő nyűgjei felett lebegnek, nem szabadna őket társadami-közéleti célra használni. Olyan ez, mint mikor 1956-ban diákok egy csoportja valósággal elszigetelte Kodály Zoltánt az eseményektől. Úgy gondolták, helyesen, hogy ő egy akkora értéke a magyarságnak, hogy nem szabad ebbe a forradalomba belekeverednie, sem egyik , sem másik oldalon. Én is így vagyok Esterházyval, Nádassal. Nem keverném őket bele, ők ennél jóval többet érdemelnek. 
Nagyon- nagyon lesújtott Esterházy halála. Egy legendával lettünk szegényebbek. 

Ajánljuk Szabó T.Anna. ár- új versek- című könyvét az irodalom és a kultúra minden barátjának. Akik pedig még nem jutottak el a barátság szintjére, lehet, hogy pont ez a könyv lesz a fordulópont. 

Magvető, Budapest, 2018.