Jack Kerouac:A Dharma csavargói

 Minden ízében, szavában, mondatában árasztja ez a könyv a szabadságot, az emberiség képzelt ősi, kötöttségektől mentes létállapotát. Jack Kerouac nevét az európai olvasóközönség elsősorban az Úton című kultregényről ismeri, de Kerouac A daharma csavargóiban bebizonyítja, hogy távolról sem egykönyvű szerző. Ez a könyv lehatol az emberi tudat legfényesebb mélységeibe, oda, ahol a társadalmi kötöttségek, mintaképek ,szocializációs modellek már nem képesek lehatolni. Az ember megízleli a nagy magasságokban szökellő kőszáli kecskék és más állatok boldogságát, a hegyek boldogságát, a tulajdonnélküliség boldogságát, a hit boldogságát. Egy rövid spoiler kissé illúzióromboló módon hat, e könyvajánlóban, szokás szerint, mégis ezt tesszük, hiszen mégiscsak regényrő van szó. De ne hagyományos regényre gondoljanak. 

A történet az 1950-es években játszódik, színhelye pedig az Amerikai Egyesült Államok. Ray Smith teljesen csóró, de nagyon boldog.Tehervonatokon potyázva utazik Kaliforniába,hogy az egyetemen találkozhasson barátaival. Gyötrik a körülmények: rettenetesen hideg van éjszakánként, nappal pedig perzsel a forróság, nincs elegendő élelmiszer, aludni képtelen. Egyik nap a tehervagon fülkéjében találkozik egy másik csavargóval, aki szintén Kaliforniába tart. Az öregúrnak nincs semmije, sovány vacsorája egy kis szardíniakonzerv. Ray segít az öregúrnak, pedig neki magának is alig van. Megkínálja sorstársát kenyérrel, sajttal, meg egy kis borral, amit az öreg köszönettel elfogad. Ray pedig nagyon boldog, mert rájön, hogy a világon legeslegjobb dolog: adni másoknak, anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnánk érte. Eze teljesen ellentétes a korabeli amerikai társadalom értékrendéjvel, mely a tulajdont, a vagyont, mindenek elé helyezte. Ray rájön, hogy az igazi szabadságot a tulajdonnélküliség adja. Persze, annyi kell az embernek, hogy megfelelően táplálkozzon, ruházkodjon, de vagyont gyűjteni- legalábbis Ray szerint- felesleges. Olyan megrendítő hatással van rá ez a felismerés, hogy amikor megérkezik Santa Barbarába, órákig eurfoikusan táncol a sinek melletti bokrok között. Olyan felszabadultnak érzi magát, mint még soha- ez a hatása egy jó tanításnak, vagy élettapasztalatból eredő felismerésnek. Hősünk elhatározza, ezentúl csakis a Dharma, az Örök Igazság útját járja majd. Kiderül, hogy Ray már rendelkezik bizonyos alapismeretekkel a zen-buddhizmusról, de ez még csak a felszín,az igazi mélység majd ezután vár rá. 
Megérkezve az egyetemre, csatlakozik megszokott társaságához. A csapat szellemi vezére egy Japhy nevű, kicsit már idősebb diák, aki teljesen kilóg környezetéből:az egyetemet nem karrier-építése első állomásának, hanem a Tudás, az Igazság megismerése forrásának tekinti. Kis lakásban lakik a campuson, természetesen többnyire a bölcsészkar előadásait látogatja. Rengeteg könyv van a lakásban. Japhy nagyon érdeklődik a távol-keleti kultúra, a keleti filozófiák: a konfucianizmus, a buddhizmus, a Tao, vagy épp a hinduizmus iránt. különképpen izgatja őt a zen-buddhizmus. 
Japhy társaságában Ray hatalmasakat lép szellemileg ( recenzens olykor úgy érzi, kisebb léptékben talán jobb lenne, de ezt lehet, hogy kor, meg az európai óvaotsság mondatja velem). Megismerkedik a szexualitás egy különleges formájával, a jabjum-szeretkezéssel. A dolog olyannyira jól sikerül, hogy a lány, akit felhoztak, Princess, máris bódhiszattvának érzi magát....Költői felolvasó estet tartanak, előtte a szabadságról és békéről éneklő költők jó alaposan berúgnak, hogy leküzdjék lámpalázukat...
A nagy próba azonban a Matterhorn nevű, több, mint háromezer méteres hegy megmászása. Japhynek ebben van gyakorlata, két társának, Raynek és Morleynak azonban nincs. De nekiindulnak, Raynek nincs is bakancsa, Japhy teniszcipőjét használja, Morley pedig, a nagy dumás,otthonfelejti a hátzsákját, utána pedig elfelejti elzárni a kocsi üzemanyag-tartályát. Hogy mi lesz a kettő plusz egy dilettáns hegymászóval, túlélik-e a kalandot, s ha igen, mennyire lesz az meghaátrozó életükben, s mi köze az egésznek a buddhista Dharmához,az kiderül, ha elolvassák Jack Kerouac: A Dharma csavargói című könyvét. 

Kinek ajánlanám? Elősorban fiataloknak:végzős középisolásoknak, egyetemistáknak. Aztán ajánlom örök fiataloknak, meg azoknak is, akiket nem érdekel a fiatalság. Azok is haszonnal forgathatják e gyönyörűséget, akik az USA történetével, kultúrával foglalkoznak. Csodálatos könyv, magas heyegen ugrálunk, melyekről- mint a Szerző írja- nem lehet leesni. 
Szabadság. 

Helikon, 2019.Fordította M.Nagy Miklós