Rácz Endre -Szathmári István ( szerk.):Tanulmányok a magyar nyelv mondattana köréből

 A magyar nyelvtudománynak jó ideig óriási tehertétele volt, hogy nem készült el összefüggő, gondolatilag egységes leíró magyar nyelvtan. Ennek a hiányosságnak két oka volt:
- az ideológia rendkívül ráült a nyelvtudományra is
- sokáig a nyelvészetben az irodalom " szolgálólánnyát" látták, illetve azzal a gyakorlati feladattal bízták meg, hogy elégg gyenge nyelvhasználattal bíró, sok esetben műveletne új vezető réteget megtanítsa arra, hogyan használja az anyanyelvét. 
- A nyelvtudományon belül számtalan irányzat jött létre, s ezek képviselői nem találtak egymással konszenzust.
- sok tudós fontosabbnak látta a magyar nyelv történeitségét felderíteni, mint a kortárs magyar nyelvnek keretet adni. Azzal érveltek, hogy a történeti nyelvtan megírása azért fontosabb, mert hamarosan  elfogynak azok az élő források, akik még a magyar nyelvet másképpen használták, mint a kortársak. Magyarán, ha egyszerűen akarunk fogalmazni: kihalnak az öregek. 

Az 1980-as években aztán, amikor már a kommunista ideológia nyomás nem nehezedett a szakmára, megjelent a készülő leíró nyelvtan egyik legfontosabb témája, a mondattan. A Tanulmányok a magyar nyelv mondattana köréből 10 tanulmányt tartalmaz, e rövid könyajánlóban kettőt emelnénk ki a nagyszerű termésből. 

Tompa József:Leíró mondattanunk néhány kérdése tudománytörténeti szmpontból című írása nemcsak a mondattan iránt érdeklődők, de a teljes nyelvészeti szakma számára érdekes lehet, mivel komoly tudománytörténeti összegzést és egyben kitekintést is tartalmaz. Szó esik arról, hogy igen sokat és igen gyorsan változnak a nyelvészet nemzetközi eredményei, iskolái. Hazánkban a nyelvészeket " hagyományos" és " modern" személetű kutatókra osztotta fel a szakmai közvélemény, Szerző nem igazán bánja, hogy őt az utóbbi csoportba sorolják. Tompa józsef szerint a jövő nyelvtani munkáit semmiképpen sem szabad ezen két kategóriára felosztani, inkább " a helyes új eredményeket hozó, tárgyhoz illő, és a hazai szükségletekkel számoló kutatások különféle pozitív tanulságait kell keresnünk". Magyarán: mind a hagyományos, mind a modern irányzatok eredményeit fel kell használni. 
Szerző az 1945 előtti időktől ismerteti a magyar nyelvtudománynak az összegző nyelvészeti munkák létrejozása irányában tett törekvéseit. Az újgrammatikus képzettségű simonyi Zsigmond iskoláját említi elsőként, rámutatva, hogy a készülő rendszerező magyar nyelvtant leginkább a Magyar Nyelvőr című folyóirat munkatársai készítették- volna. Csakhogy a munka létrehozására nem került sor, hiába próbálta gmbocz Zoltán a tudóstársadalmat egy leíró nyelvtan létrehozása felé orientálni, ő maga is történeti nyelvtant tanított az egyetemen. Gombocz kulcsfontosságúnak tartotta az alábbi feladatok megkezdését:
-A leíró nyelvtan szabályainak pontos, precíz megfogalmazása
- Szinkrónia és diakrónia tényeinek elválasztása
Az 1950-es években aztán a kommunista ideológia Sztálin nyelvtudományi munkássága és a marrizmus hatása alatt állt. Ettől csak nehezen szabadult meg. 
Szerző megemlíti az 1961-62-ben megjelent A mai magyar nyelv rendszere című könyvet, illetve azt a vitát, hogy 
- gyorsan bocsássanak közre egy kis terjedelmű, átfogó, de egyes részterületeiben hiányos leíró nyelvtant
- hosszú évek kutatómunkájával hozzanak létre egy minden részletében pontos és átfogó leíró magyar nyelvtant. Az MTA utóbbit támogatta. 
1953-ban konferenciát rendeztek, melyen az eltérő álláspontot kéviselő felek megkísérelték egyeztetni nézeteiket, de ez a kompromisszum nem jött létre. 

Rácz Endre a magyar nyelv ( és talán minden, rendszerrel rendelkező nyelv) egyik legnagyobb problémájáról, az egyeztetésről közöl tanulmányt. Négyféle egyeztetést különböztet meg:
-személybeli
- számbeli
- nembeli
- esetbeli
illetve a tanulmány végén még szól az értelmi egyeztetésről. 
A tanulmány alapkérdése az, hogy mit is nevezünk egyeztetésnek, és milyen esetekben is kell egyeztetni. Recenzens véleménye az, hogy minden olyan nyelvtani műveletet, transzformációt egyeztetésnek kell tekintenünk, amely két vagy több szót, szószerkezetet nyelvtani szabályok mentén hoz szinkronba egymással. 

Ajánljuk ezt a könyvet naelvészeknek, illetve a magyar nyelv ési irodalom tanárainak. 

Tankönyvkiadó, 1989.