Korompay H. János:A "jellemzetes" irodalom tükrében.Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása

 A kritikatörténet mára az irodalomtudomány egyik ága lett. Korompay H.János egy sorsdöntő időszak, az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodását tekinti át. 
E könyvből megismerhetjük a szépirodalom intézményesítőjének, Toldy Ferenccnek e téren kifejtett munkásságát. Képet kapunk a rendkívül sokoldalú Pulszky Ferenc műbírálati munkásságáról, és igencsak előremutató ízléséről. 
Az átlag magyar olvasó talán kevésbé ismeri Henszlmann Imre nevét, pedig az 1840-es évek magyarországi esztétikájának egyik kulcsfigurájáról beszélünk, aki német és francia alapokon megalkotta saját rendszerét. Konzervatívabb kritikusok, pl. Bajza, nem igazán értett egyet Henszlmann elképzelésével, de ebből az egyet nem értésből igen termékeny, máig élvezetes folyóirat-vita kerekedett. 
Erdélyi János munkássága ráirányította a figyelmet a magyar kultúra egyik kevésbé ismert területére, a népköltészetre. Erdélyi nélkül nincs Petőfi- még ha Korompay könyvében ezt így konkrétan kimondva nem is olvashatjuk- mert ahhoz, hogy a félig szlovák származású magyar költőzsenit a közönség befogadja, kellett Erdélyi megalapozó, előkészítő munkássága.

Mint ahogy szükség volt divatlapokra is. A 19.században a divatlap nem feltétlenül azt jelentette, mint manapság. Igényes olvasmányok is szerepeltek ezekben a lapokban, melyek elsősorban a hölgyközönséget célozták. A manapság kevésbé ismert Frankenburg Adolf írt divatlapokba jó könyvajánlókat, kritikákat, recenziókat, de Jókai Mór is szerkesztett divatlapot. Korompay könyvéből kiderül, hogy kettejük között, bár voltak részkérdésekben lelentétek, a nagy egészben azért egyetértettek. 

A " jellemzetes" irodalom tükrében című könyv megkérdőjelezhetetlen érdeme a Petőfi fogadtatásával foglalkozó fejezet. Sokáig azt tanultuk ( egyetemen is), hogy a kor közönsége még nem volt készen Petőfi formabontó költészetének befogadására. Aztán pedig ellentétes irányba lendült ki az inga: szinte sóhajtott a kor Petőfi után. Korompay H. János könyvében helyreteszi ezt a kérdést, szélsőségektől mentesen, tudományos alapokon tárgyalja Petőfi magyarországi recepciójának történetét. 

Olyan idők voltak a magyar művelődéstörténetben ezek a bizonyos 1840-es évek, mint a politikában: sorsdöntők. El kellett dönteni, francia, német vagy angol mintára alakul ki a magyar irodalom intézményrendszere. Közönséget kellett teremteni, sok esetben szinte a semmiből. Meg kellett határozni a költő, a pórzaíró szerepét az irodalmi életben, és egyáltalán: a társadalomban, Költőink, íróink megoldották ezt a feladatot, nem vallottak szégyent. Az ő emléküknek is szól korompay H. János kitűnő könyve. 

Akadémiai Kiadó-Universitas Kiadó, 1998.