Kukorelly Endre:Porcelánbolt.Kedvenxcekről.Olvasókönyv

 Különös irodalomtörténet.Mintha nem lenne benne összefüggés, mintha mozaikszerű lenne a látás. Pedig nagyon is van, csak el kell olvasni az egészet. És nem szabad prekoncepcióval közelíteni felé, hiszen nem sajttál ez, hanem irodalom. 
Kukorelly Endre megszerettette velem az irodalomtörténetet, azáltal, hogy teljesen szabadon ír róla. A Porcelánbolt.Kedvencxekről. Olvasókönyv egyetlen vezérlőelve, rendszerezőelve a magas szintű és korrektül használt művészi szabadság. Kicsit szemezgetek Kukorelly könyvéből, némelyes reflexiókkal látom el, de ennek csak az a célja, hogy rávegyem a Kedves Látogatót, hogy Mégkedvesebb Olvasóvá váljon. Ha nem sikerült, az az én hibám. ( Ne túlozzak!)

Kezdjük a közepén, mert hol máshol érdemes kezdeni egy könyvet...Kukorelly rövid esszét ír Edgar Allan Poe novelláiról Ez igaz? címmel. Olvasás közben végig azon gomdolkodtam: ugyan mi választja el a Krimiolvasót a Nem-Krimiolvasótól. (Szerző az utóbbi táborba sorolja magát. Ha esetleg meggondolná, akkor kezdje ezzel: Agatha Christie:Poirot karácsonya).Irodalmi ízlés? Nem, mert Babits is szerette a krimit, neki pedig volt ízlése. Inkább egy társadalmi jelenségről van szó, hogy a világ igazságtalan, a krimi pedig nem. Ott a végén minden kiderít a felügylő vagy a magándetektív. Itten lelepzeik a gonoszt, kérem. És ez olyan jó. A krimi: irodalom+ rejtvényfejtés. Jár a szív és jár az agy. Egyszerre. A jó krimi, mint Edgar Allen Poe írása is, valami komplex, egész testet átmozgató élményt ad, erre nem képes sem a jó/rossz szépirodalom, sem a rossz krimi. Az Olvasó, akit sokszor még a postás sem vesz emberszámba, most alkalmat kap arra, hogy együtt munkálkodjon híres detektívekkel az igazság kiderítésén. A bűnügyi regény vagy novella visszaadja az Olvasó önmagába vetett hitét. Ezért fontos. 

Lapozzunk, nyomuljunk, és jöjjön Hölderlin, az észre-nem-vett-alkotó! Sok mai alkotó érezheti át, mit érezhetettt Hölderlin, amikor azt érezte, hogy úgy érzi, hogy nem veszik  őt észre. Ráadásul akkor még internet  (: vigasznet)sem volt, észre nem vett Hölderlinünk bloggal vagy videóval sem javíthatott helyzetén. Az irodalom- mármint ez a bizonyos zizegős papírra írt, printelt, régimódi, könyves- folyóiratos irodalom baromi kegyetlen, mert mindig válogat, tekintettel arra, hogy a potenciális meganagyságú korpusz, a mindenki versei, társadalmilag befogahatatlan. Már a sok és sokféle Szerkesztő Úr is válogat, nem bízza ezt a felelősségteljes folyamatot a Kedves Olvasóra, aki általában nem annyira válogatós. Az Észre Nem Vettek Ligájának Be Nem Válogatott csoportja pedig a padlásszobákban meccsel, jobb esetben a gondolataival, rosszabb esetben a függőségekkel, a késztetésekkel,a sértődéssel, ami csak olykor jogos. 

És akkor jöjjön, tararararamm, a híres-hírhedt,sokat és mégsem eleget emlegetett Ez így című ál-nem irdalomtörténet. A fő téma végül is az lett, hogy a magyar irodalom felépült egy József Attila- Nagy lászló- Juhász Ferenc kánonra ( teljesen egyetértek), a neoavantgarde ( úgy szeretem így, régies-franciásan írni...) pedig kiszorult. Én Olvasó vagyok, innen nézem. Nekem csak jó az, hogy magyar irodalom olyan zseniket adott a világnak, mint József Attila, Nagy László,Juhász Ferenc, Örkény István, Szabó Magda ( A Katalin utcát Európa legjobb 1945 utáni regényének választották egy internetes szavazáson), Nádas Péter, Esterházy Péter, Weöres Sándor és még sokan mások,elnézést kérek a kihagyottakért. Szóval, mi, vidéki Olvasók, szépen bementünk a könyvesboltba, és megvettük, akkoriban potom áron, ezeknek a zseniknek a könyveit, és jókat olvastunk esténként, és nagyon sokat tanultunk ezekből a könyvekből,  talán többet, mint az iskolai oktatásból. Nekünk mindegy volt, hogy X nem szereti Y-t, vagy N nem tartja igazi írónak Z-t, nekünk mindegy volt, csak jöjjenek a könyvek. A népi-urbánus ellentét is hidegen hagyott, egy ízben kipróbáltam, milyen párhuzamosan olvasni Márait és Veres Pétert és jó volt, mert két igen tehetséges ember tárta fel titkait, akik különböző képpen látták a világot. És ez jó. Mi, a nem-hivatásos-befogadók csak nyertünk azáltal, hogy sokféle irodalmi irányzat, esztétikai nézőpont, politikai " partnerség" és ellenzékiség versengett a kegyeinkért. 
A nagyon- nem- konszolidáltakat, a túlzottan innovatívokat, a túlhamar- paradigmaváltókat, azaz a neoavantgarde-ot, viszont tényleg háttérbe szorították, velük igazságtalan volt a kommunista világ ( mert nem engedte, hogy a papíron-kommunista közönség megismerkedjen velük).

Irodalom ez, Kukorelly Endre,jó könyv, jók a Kedvenxceid, meg aztán Te is jó vagy, bocs a tegezésért, de ha már írtál a nézeteidről...Aki irodalmat szeret,annak ajánlom ezt a könyvet. Meg azt is, hogy a könyvben, vagy a lábjegyzetekben szereplő könyveket is olvassuk el. Rendezzük el az életet! 

Jelenkor,2016.