Krúdy Gyula:Őszi versenyek

 Krúdy kisregénye irodalomtörténeti "leg": A kb. 45 oldalas mű 1922-ben jelent meg először, a Pegazus kiadábáan, önálló kötetként. Aztán 1957- ben, a Szépirodalmi Könyvkiadó novella-válogatást közölt Krúdytól, jó vastagot, s ebbe beválogatta az Őszi versenyeket is. A 45 oldallas művet a novellák közé sorolták, így Krúdy Gyula műve joggal pályázhat a "világ leghosszabb novellája" címre. Ha esetleg tényleg volna ilyen cím az irodalom sokarcú világában, jelezni fogjuk! 

A történet főhőse (tulajdonképpeni főhőse) a 19.századvégi Budapest, amelyet egy Ben nevű elbocsátott zsoké ( hiszen lezajlottak az őszi versenyek...) mélabús világi életén keresztül ismerünk meg. Megismerkedünk a garniszállók világával, ahová a portás csak akkor engedi be Bent, amennyiben az kellően szórakoztató történetet ad elő a lóverseny világáról. Bennek nincs egy krajcárja sem, napközben a hontalanok között üldögél a padon, sóvárgó tekintettel nézi a csillogó kirakatokat, meg az előkelőkkel száguldó lovasfogatokat. Bennek nincs semmije:van egy szép kabátja, ezzel takarja el nadrágja foszlottságát, tehát nem a legszegényebb hontalanok közé tartozik. Pénze, élelme viszont nincs. 
Egy szép napon hősünk fáradtan leül egy padra.Ebben a pillanatban egy szerelmespár ül le a mellette lévő padra. ( Bennek azon jár az esze, vajon lehet-e tőlük koldulni?)A kopott öltönyös fiatal férfi, valószínűleg egyetemista vagy kezdő tanár, és az előkelő nő rövid beszélgetés után jól összevesznek, a nő kisírt szemmel elrohan, a fiatalember csak ül a padon és meredten bámul. Benből előbújik a lovag: utána akar menni a hölgynek és megvigasztalni. Csakhogy a hölgy jól öltözött, előkelő származású, Ben, az elbocsátott zsoké pedig rongyos, azért van rajta a kabátja, hogy takarja rongyait. Így aztán csak távolról követi a hölgyet. Aki, legnagyobb megdöbbenésére, hamarosan, egyetlen pillanat alatt, abbahagyja a sírást és megáll a Lánchídon. mint aki vár valakit. És igen, a szobor mögül előbújik egy stramm katonatiszt, férfiasan belekarol a hölgybe, a pár pedig nevetve továbbáll. Ben lelke háborog, micsoda igazságtalanság történt a fiatalemberrel. Ezután újabb fordulat jön:a hölgy váratlanul otthagyja a katonatisztet, hogy gyónás ürügyén egy katolikus pap karjaiba omoljon...Ben még sohasem látott ilyet, teljesen le van döbbenve. Egy délután alatt három férfi, a hölgy pedig szórakozik velük...
A hölgy ebben a pillanatban észreveszi, hogy Ben követi őt ( nem tudjuk, nem volt-e biztos ebben végig). Egyszerűen odaül Ben mellé, az előkelő asszony a koszos, rongyos csavargó mellé, és elmagyarázza: a férfinak három oldala van:
- költő- ez volt a fiatalember
- katona- ez volt a katonatiszt
- pap- ez volt a tiszteletes úr.
És akkor, kitalálhattuk, Ben kerül sorra. Ben végre rendesen eszik, kap polgári stílusú ruhát, újra emberalakot ölt.Az asszony hol szerelmes(nek tetteti magát), hol vérig alázza a férfit. Ben kivirul, élete új értelmet nyer, nem gondol már az ebocsátására, arra sem gondol, hogy ő zsoké, hanem arra gondol, hogy ő szerelmes egy előkelő asszonyba, akinek igazán még a nevét sem tudja, és igazából még az sem biztos, hogy nem álom-e ez az egész...

Krúdy:Őszi versenyek című műve azért remekmű, mert az a Krúdytól már megszokott mélabús hangulat, amikor szinte halljuk az utcazenész tangóharmonikázását, párosul a kafkai fantasztikummal, a groteszkkel. Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a minőségi magyar irodalmat, Krúdyt, a századvég-századelő világát, és az igényes, költői magyar nyelvet. 
Az Őszi versenyeket- aki nem szereti a túlzottan antikvár köteteket- elolvashatja a Krúdy-összkiadás 10. kötetében. 

Kalligram Kiadó, 2009.