Stanley Ellin:Kártyavár

 Stanley Ellin (1916-1986) amerikai író a felesége unszolására kezdett írni, de nem bánta meg, szinte valamennyi könyve bestsellerré vált. Kártyavár című könyve szépiordalmi igényességű krimi.Van persze bűntény- sőt: bűntények- de a regény mondanivalója alaposan túlmutat magán a cselekményen. Társadalomról, pszichológiáról is szól a Szerző, igen mély érzékkel, empátiával. Közlünk ugyan egy rövid spoilert- amint azt ebben a könyvajánlóban már megszokhatták-, de előre leszögezem:ez csak cselekményleírás, a mögöttes kis dolgokra, amitől irodalom az irodalom, a Kedves Látogató csak a könyv elolvasása után döbben rá. 

Nem derül ki azonnal, miért, de a könyv a tarot-kártya figuráinak és azok jelentéseinek leírásával indul. Aztán már benne is vagyunk a forgatagos cselekményben, amely a huszadik század második felében játszódik, a francia fővárosban,Párizsban. Reno, a tehetséges, de profi társaihoz viszonyítva bizony lassúkezű amerikai bokszoló, miután sportpályafutásától- számottevő eredmény, valamint épkézláb menedzser hiányában- elbúcsúzhatott, Európába, mégpedig Párizsba tette át székhelyét. Egy igen furcsa diszkóklub alkalmazza kidobóemberként. A klubba egyaránt járnak bulizni és ismerkedni vágyó, anyagilag nem éppen a legjobb formájukat élő egyetemisták és egyéb huszonévesek, este kilenc után azonban megjelenik a francia főváros előkelő társasága, akik szintén bulizni és- diszkréten- ismerkedni vágynak. A fiatalok és az "előkelők" között gyakran kerül sor szóváltásra, olykor, alkoholos hangulatban, szenvedélyesen be-be szólongatnak egymásnak,ezt unja meg a tulajdonos, és azzal bízza meg Renot, hogy diplomatikus stílusban, hogy ne legyen túl nagy sértődés, rendezze el az ilyen ügyeket. 
Egy este egy fiatal srác éppen a barátnőjének telefonál ( pontosabban: telefonon keresztül veszekszenek), mikor is egy előkelő hölgy közli, hogy igényt tart a telefonra, és hogy a srác csak tetteti, hogy telefonál. Reno azonnal a helyszínen terem, megállapítja, hogy valódi beszélgetésről van szó, így aztán visszaadja a srácnak a kagylót ( ne feledjük, ez a huszadik század, ekkoriban még nincsenek mobiltelefonok). A högy és két testőre közli, hogy ide sem jön többet,, és testőreivel együtt felháborodottan távozik. A tulaj- úgy tűnik- megkedveli Renot. Végre egy intelligens, kommunikatív fickó- gondolja.
Másnap azonban a tulajdonos felháborodva hívja hősünket. Valami ügyvéd érdeklődött nála- Reno felől. A tulaj azt gyanítja, hogy Reno amerikai múltjában akad valami sötét folt, és a hatóságok keresik.Amúgy az ügyvéd nem nézett ki ügyvédnek, két méter magas és eléggé érdes modorú. Aztán ez az ügyvéd Reno szállásadónőjénél is érdeklődik, mire az ki akarja adni a volt bokszoló útját. Hősünk barátjával felkeresi az ügyvédet az irodájában- kiderül, hogy egy hónapja meghalt, leesett a fáról...Reno azonnal érzi, hogy belekeverték őt valami csúnya slamasztikába. Ekkor állást ajánlanak neki, mégpedig igencsak arisztokratikus környezetben- a de Gonde család hatalmas falú, elzárt villájába viszik. Itt hatalmas meglepetés éri: egy nyolcéves fiút kell korrepetálnia. Bokszoló hősünk még soha nem csinált ilyesmit, edző sem volt még soha, először azt gondolja, hogy tévedésről van szó. Aztán kiderülnek dolgok. 
A srác anyja nem más, az az előkelő hölgy, aki a diszkóban a telefonkagylót akarta kitekerni a fiatalember kezéből. Anyukáról elmondják, hogy hosszú hónapok óta idegösszeomlással küzd. A magát ügyvédnek kiadó férfi pedig a család fejének magántitkára. A gyermekről pedig Reno néhány óra közös tanulás után a következőket állapítja meg:
-rendkívül intelligens, de nem sznob, az arisztokratikus környezet még nem ölte ki belőle a gyermeki lelket
- sajnálatos módon, az előkelő családok gyermekeinek jelentős részéhez hasonlóan,túl van kényeztetve, folyton a mama szoknyáján lóg, anyja nem engedi, hogy a barátaival játszon
-viselkedési zavarokkal küzd, ha valami nem tetszik neki, hisztizik, sír, földhöz veri magát,tárgyakat dobál
- esze ágában sincs Amerikába menni, itt akar maradni anyjával, Franciaországban.Azt hiszi, mostohaapja azért akarja az USA-ba küldeni, hogy megszabaduljon tőle. 
Csakhogy utóbbival van egy kis bibi:a srác apját néhány hónappal ezelőtt felrobbantották, autóstól. Állítólag az algériai háború utóhatása...Renonak tehát testőrt is kell alakítania, de úgy, hogy az anya és a gyerek ezt ne vegyék észre. Mindezt úgy, hogy a többi cseléd árkus szemmel figyeli őt- mivel az előző magántaárral Mme de Gonde viszont kezdett, de Gonde úr pedig alaposan felesége lelkére kötötte, mi lesz akkor, ha ez még egyszer előfordul. A cselédek és az inasok rendkívül rosszindulatúak, nemcsak új mnkatársukkal, de egymással is.
Reno és a srác a legmodenebb tankönyvekből tanulnak. Szépen lasan összebarátkoznak. Csakhogy feltűnik a színen Reno barátja, a tehetségtelen bokszmenedzser,Luis, és egyre közelebb akar kerülni a gyerekhez. Reno gyanakodni kezd...Spoiler vége.

A Kártyavár cím erősen metaforikus. A de Gonde család életét jelképezi, a látszatvalóságot, mögötte pedig ott van Reno valósága, az igazi, tőrölmetszett, realista valóság.A jelenvaló világ Utóbbi talán kisé hétköznapi- viszont legalább igaz. Ellin kifigurázza a sznob európai arisztokráciát, akik bizonyos szempontból még mindig a 19.században élnek. Stanley Ellin regényét ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a klasszikus irodalmat és a bűnügyi regényeket is. 


Magvető,1981, Fordította ( kitűnően) Ruszka Magda