Ian Kershaw:Európa globális története 1950-2017

 Ian Kershaw napjaink egyik legismertebb történésze, könyvein generációk ismerték meg a modern kori történelmet. Európa globális története című, monumentális munkája nem kevesebbre vállalkozik, minthogy megírja Európa 1950-2017. közötti történetét úgy,hogy egyszerre tekinti a belső folyamatokat és Európának a világban elfoglalt helyét. Nagyon nehéz vállalkozás ez, de alapvetően- azt gondolom- sikerült. Korrekt történelmet ad az olvasóközönségnek, ugyanakkor további gondolkodásra, kutatásra inspirál. Néhány részlet- vagy annak tűnő- kérdésben azonban hozzáfűznék néhány mondatot- mindannak a hatalmas munkának elismerésével, melyet Kershaw végzett. 

1. Nagyon örülök annak, hogy Ian Kershaw az egyszerű emberek szemével is bemutatja a második világháború utáni nehéz éveket. Még hosszaban idéz is egy egyszerű brit háziasszony naplójából. De ha már " alulról" is szemügyre vette ezeket a nehéz, küzdelmes éveket, feltétlenül szólni kellett volna az egyszerű európai emberek legnagyobb hőstettéről:az újjáépítésről. A második világháborúban pl. Budapest épületeinek 90 százaléka rongálódott meg.Az emberek pedig, pokoli nehéz körülmények között, sokszor napi egy étkezéssel vállalták az újjáépítést ( igaz, ehhez sokszor az állami karhatalom nem éppen finom rábeszélése is kellett, különösen Kelet-Európában). Erről az egész Európára kitejedő jelenségre az utókor történetírójának feltétlenül reflektálnia kell. 
Azt viszont nagyon helyesen állapítja meg Kershaw, hogy antinukleáris mozgalmak az átlagos brit ( és az átlagos német, magyar, francia stb.) embereket nem nagyon izgatták fel, mivel egyrészt sorba kellett állni kenyérért, másrészt ezek a szerveződések sokszor hisztérikus, hozzá nem értő véleményeket fogalmaztak meg. 
Szintén nem ártott volna szólni az egészségügyi ellátás lassú újjáéledéséről:a második világháború után Magyarországon, Hollandiában, a Szovjetunióban,Franciaországban, a négy hatalom által megszállt Németország minden zónájában, egészen komoly járványok robbantak ki.

2. Kershaw- véleményem szerint- alulértékeli a Marshall-segélynek Európa gazdasági újjáélesztésében játszott szerepét. Mai, 21.századi szemmel tényleg nem sok az egy-egy országnak jutó néhány százmillió dollár ( régi dollárról van szó). Akkor azonban nagyon államnak, pl. a Benelux-országoknak, a katasztrófától való menekülést jelentette. 

3. Jobban ki lehetett volna hangsúlyozni az 1945-ös jaltai konferencia jelentőségét a hidegháború kialakulását tárgyaló fejezetekben- a konfrencia meg sem említődik a könyvben. Szintén több figyelmet érdemelt volna az ideológus Zsdanov " két tábor"- elméletének hatását a kelet-európai politizáló közvéleményre. Egyáltalán: nem kapunk választ arra a kérdésre, amit minden nyugati Olvasó feltenne:mennyiben játszott szerepet a szovjet nyomás a kommunista pártok hatalomrajutásában ( kékcédulás választásokról például szó sem esik). A szovjet-jugoszláv ellentét ( Tito marsall ugyebár önálló módon akarta felépíteni a szocializmust, amit Joszif Sztálin nem vett valami jó néven) viszont jelentősen kihatott Európa nemzetközi helyzetére is. Az egymást követő amerikai elnökök ( Truman, majd Eisenhower) igenis lehetőséget látott Jugoszláviában- lehetőséget a kommunista tömb fellazítására. Ennek a fellazításnak vette elejét Nyikita Hruscsov az 1955-ben lezajlott szovjet-jugoszláv kibéküléssel. 

4. A koreai háború kérdései már csak azért sem lehettek közömbösek a brit lakosság számára, mert az ENSZ zászlója ,a kvázi dél-koreai seregben nagyon sok brit katona harcolt. Bizony, sok család kapott fájó értesítést arról, hogy fiuk elesett, valami távol-keleti város védelménél vagy ostrománál. A nyugat-európai országok filmhíradói rengeteget foglalkoztak a koreai háborúval. 
Érdemes lett volna többet szólni az európai országoknak a nagy nemzetközi szervezetekben betöltött szerepéről, ami cseppet sem elhanyagolható az adott korszakban. 

5. Az 1962-es kubai rakétaválság idején senki nem akart háborút, Hruscsov és Kennedy célja is inkább az erőfitogtatás volt- ezt jól érzi Kershaw. Csakhogy illett volna szólni arról,hogy azt akkoriban Európa politizáló közvéleménye nem tudta. Rettegtek Európában, és megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mikor az egésznek vége lett. 

6. Kifejezetten tetszik, ahogy Kershaw az európai integráció folyamatáról szól. Mivel ez sokak számára politikailag érzékeny téma, a történész nem értékel, csak az Európai Unió megalapításához vezető fontosabb eseményeket írja le. Nagyon korrekt, nagyon tárgyilagos.

Kinek ajánljuk Ian Kershaw:Európa globális története 1950-2017.című könyvét? Elsősorban történészeknek, aztán szociológusoknak, politológusoknak, meg mindenkinek, aki szeretne képet kapni a huszadik század sok esetben oly kegyetlen, mégis, fejlődést, növekedést ozó periódusáról. Külön hadd emeljem ki Kershaw rendkívül emészthető, könnyen érthető stílusát. Minden mondat vonzza magával az Olvasót. 

Kossuth Kiadó,2022.Fordította Kőrös Zoltán.