Anthony Gall:Kós Károly

 Kós Károly( 1883-1977) a huszadik századi magyar szellemi élet meghatározó alakja volt, jelentősége jóval túlmutat saját korán. Az ausztrál Anthony Gall monográfiája meggyőzően és inspiráló módon foglalja össze Kós Károly építészeti, irodalmi, néprajzi munkásságát. A nagyszerűen illusztrált könyv további kutatásokra, megismerésre ösztönöz.
Rövid életrajz után megismerjük azokat környezeti hatásokat, melyek alakították Kós Károly munkásságát. Találkozunk Kalotaszeggel, Erdélynek ezzel a nagyon különös tájegységével, ahol tatáros arcú lányok élnek, és gyönyörű népviseletekben járnak. Elkísérhetjük a fiatal, még egyetemista Kós Károlyt erdélyi útjaira, ahol megismerkedett ennek a nagyszerű tájnak építészetével, népművészetével, s ami nagyon fontos:gazdasági és társadalmi viszonyaival. Megtudhatjuk, hogyan tanult Kós az egyetemen, mi volt a célkitűzése a Fiatalok nevű körnek, s miként épült be később Kós építészeti munkásságába a Magyarország keleti részen található rengeteg nagyon szép torony. 
Már ekkor, fiatalon lefekteti Kós azt a tételt, ami meghatározza népművészethez való viszonyát. Szerinte a magyar népi építészet alapja a középkori építészet, főként a román és a gótikus stílusok, a falusi nép ezeket gyúrta át a maga nyelvére. Később, amikor hősünk már református templomokat tervez, kicsit oldja a hagyományos puritán szellem által megkövetelt fehérséget, s népi ihletésű mozaikokat, üvegablakokat tervez református templomokba is. 

Részletesen tervrajzokkal, fotókkal és építéstörténettel együtt ismerhetjük meg a Kós által tervezett Fővárosi Állatkert épületeit:a majomházat, a kenguruházat, és az összes többi épületet. Jó a fejezet címe: Erdély Budapesten. Nem is sejthette az építész, hogy néhány év múltán micsoda jelentősége lesz ennek az egész szellemnek, melynek jegyében ő az Állatkertet megtervezte. Megismerkedünk azzal a számtalan középülettel is, melyek Kós Károly tervezői zsenialitásának köszönheti létét. Fontos hozzátenni, hogy Kós nem volt " sztárépítész", amikor a legnagyobb volumenű munkáin dolgozott, még akkor sem hagyta abba az egyszerű lakóházak tervezését. Jellegzetes kézjegye lett a Kós-féle sátortető: hatalmas és rendkívül meredek. Utóbbi rendkívüli szépséget kölcönöz az épületnek, meg aztán praktikus is: nem marad meg rajta a hó, nem ázik szét a tetőszerkezet. 

Nekem személy szerint nagyon megtetszett Kós állandó lakóhelye, a Sztána község mellett található Varjúvár. Egyszerre kelti bukolikus lakóház és főúri kastély benyomását, véleményem szerint igazi avantgarde épület, bárki 21. századi, kicsit is jó ízléssel rendelkező magyar középpolgár elfogadná lakásául. Ez a Varjúvár aztán szellemi központja lett a magyarságnak. 
Nagyon érdekes kérdés az, hogy akkor most Kós Károly "népi" volt-e, avagy " urbánus"? Szerintem- miint ahogy azt Anthony Gall könyvéből kiolvasni vélem- ő igencsak meghaladta kora értelmezési kategóriáit, nem lehet őt felcímkézni. Az Állatkert épületei például egyértelműen a székely népiesség hatását tükrözik, míg a közkórház vagy a marosvásárhelyi, kolozsvári lakóházak többsége egyértelműen urbánus- Kós soha nem vágyott arra, hogy extrémnek tartsák. 

Kós Károly szellemi öröksége, az épületek, az írásművek, a tanítás, szellemi örökségünk részét képezik. Ne hagyjuk feledésbe menni! Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki egy nagyszerű művész és gondolkodó világát akarja feltérképezni. Építészeknek, jövendő építészeknek, és persze: mindenkinek. 

És egy kis magánvélemény: szerintem nem Hermann Ottó volt az utolsó polihisztor, hanem Kós Károly. 

Holnap Kiadó, 2019.Az Építészet mesterei sorozat.