Grecsó Krisztián:Valami népi

 Kézenfekvő lenne, ha úgy kezdenénk ezt a könyvajánlót:"Grecsó Krisztián népiség-értelmezése..."de esetünkben ez nem lenne helyes. A Valami népi ugyanis pont arról szól, hogy ebben a furcsa világban, amit irodalomnak hívnak, nincs külön " népi", "népies" meg "urbánus", hanem ebben az országban egyféle nép van, amely áll tízmillió különös-különleges emberből. És ez az ország valójában világok együttese, mely áll falusi patakpartokból, titkokat őrző temetőkből, kontrollálatlan gyerekekkel teli iskolákból, égető érzést okozó onkológiából. Közös a sorsunk, s mint ahogy G.K. "nagytudású elbeszélő" is tudja, vannak találkozási pontok. Bizony vannak. 
Novellás- és elbeszéléskötetek ajánlóját úgy szoktuk írni, hogy néhány remekművet kiemelünk a sokból. A Valami népi esetében ez nem biztos, hogy üdvözítő módszer, mert a történetek összefüggnek, előfordul, hogy egymás utáni novellák valójában összefüggő történetet alkotnak, illetve olyanra is akad példa, hogy az egyszer már elfeledett hős megjelenik újra. Úgyhogy csak fenntartásokkal...

Aki szeretne nevetni, persze, csak olyan tragikomikusan-magyarosan, az a Három gödör című elbeszéléssel kezdje! A mű az 1950-es évekbe kalauzol el bennünket, a Rákosi-diktatúra idejébe,amikor is egy kuláknak minősített felnőtt és egy mindenre kíváncsi gyerekecske szekérrel, haladván, egy gödörben rábukkannak a meglehetősen kapatos állapotban lévő téeszelnökre. Aztán a történet évekkel később folytatódik, már nem egészen vidám hangulatban.

A Kubikosok című, több, mint ötven oldal terjedelmű elbeszélés is a huszadik század közepére, a nagy átalakulás korába viszi el az Olvasót. A kibontakozó kommunista diktatúrának szüksége van derék jó munkáskáderekre, és ezt egy Rókus nevű, meglehetősen rosszindulatú alakban találják meg. Még maga a nagy Révai elvtárs, a diktatúra kultúrpolitikusa is találkozik a nagy reményeket keltő fiatalemberrel.

Igazi tradicionalista falusi világba vezet bennünket a Fehérben fehér című elbeszélés. Juli úgy dönt, jobb lehetőségei vannak a fővárosban, ezért cselédnek áll. Pár hónap múlva  hazalátogat falujába. Apja már nem ismeri el lányának, gyakorlatilag kitagadja. Juli menet közben döbben rá, hogy valójában miért akart ilyen gyorsan megszabadulni tőle a családja...

A Futás című novella a gyermekkor világát idézi meg. A gyereksereg előszeretettel látogat a temetőbe, mindenféle "borzalmas" dolgokat művelni, no, meg ilyenekről ábrándozni. Meglesni a halál misztikumát. Egyszer egy valódi, élő gyászolóval találkoznak a gyerekek, és nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel. Az egész művet átlengi a sült szalonna illata. Zseniális. 

Mint egy patika. Szerintem mindenki átélt már hasonlót, az ember úgy véli, olykor véleményezi őt a környezete, s annyira árulkodónak érzi önmagát, annyira védtelennek a társadalom megítélésével szemben, hogy pontosan ez által az érzés által lesz igazán védtelenné. Hogy egy barátokból álló vendégsereg tagjainak tekintetéből valaki ilyen mértékű- mélységű gondolatokat olvasson ki, ahhoz már elég nagy empátia kell. 

A humor ellenpólusa, maga a tragikum, a szenvedés. A Negyvennégyes című novella az író saját élményeiből táplálkozik, és az onkológia folyosójára vezet bennünket, ahol is betegek várnak a sorukra, hogy az égő, fájdalmas kezelést megkapják. Közben beszélgetnek ügyes-bajos dolgaikról.Ekkor nyílik az ajtó, és valami, különös, csodálatos esemény történik, igaz, csak egyetlen pillanatra. 

Grecsó Krisztián: Valami népi című kötete az utóbbi évek egyik kiemelkedő magyar irodalmi szenzációja. Egészen egyedi, ugyanakkor mélyen humánus, minden irodalomkedvelő számára/polcára szívből ajánljuk. 

Magvető, Budapest, 2022.