Kiss Benedek:A világ örökbefogadása.Válogatott versek

 Az 1943-ban született Kiss Benedek költői világát rendkívül változatos tartalmi- és formai jegyek lengik körül. A világ örökbefogadása című kötet 1993-ban jelent meg, a könyv az addigi éleút legjelesebb műveiből közöl válogatást. E rövid könyvajánlóban szemezgetünk, mint gyermek az eperfáról: egy-egy jellegzetesnek tartott vers " bemutatásával" igyekszünk kedvet teremteni az olvasáshoz. 

A Vagyunk, bár kivetettek című vers arról szól- hogy ezen a Földön minden az ember keze nyomát viseli magán. A cigaretta filtetere, a szőlőfürt, a gyufa, az állandóan kísértő idegbaj- mind-mind az Édenből kivetett bűnös ember alkotásai, s ezen alkotásokat ráadásul örökül hagyjuk utódainkra. 

 A Létem, temetőm! létösszegző vers. A költő a Duna-tisza vidékét érzi szűkebb hazájának, itt látott port, " búzavirágos tengerszemeket", " mécsvirág-gyúlást", itt érezte a vadrózsák lángjainak sütését, ez a föld adott neki mindent, amit ember csak szellemileg-intellektuálisan birtokolhat. Ezért aztán törvényszerű, hogy- a porból lettünk, porrá leszünk elve alapján- ez a föld lesz a költő temetője is. Nagyon egyedi, amolyan " szívszakító" vers az egyéni, politikamentes hazaszeretetről, a mostanában, sajnos, már nem annyira divatos patriotizmusról. 

Bevallom, jómagam nem ismertem a Bőjti szél című hosszúverset, de sokszori olvasás után ki kell jelentenem: a huszadik századi magyar irodalom egyik gyöngyszemével " akadtam össze". Több jelentésréteget is hordoz a mű:az első a tájleíró versek megtagadása, az idill elvetése, a tájban lévő mindenféle optimizmus kiürülése. A másik, mélyebb jelentésréteg az emberi lét üressége, negativitása. Mindig, minden pillanatban érezhetjük bőrünkön az " ostoros, bőjti szelek" furcsán kínzó, mégis: olykor természetesnek ható suhogását. A nyomorúság pedig összekavar- vagy helyére tesz?- mindent, amit térben, időben az ember csak birtokol. Nagyon komoly, fajsúlyos vers, érdemes lenne vele akár már végzős középiskolásoknak foglalkoznia. 

Van a magyar irodalomban egy elcsépelt toposz- ez pedig a "népi" irodalom. Azért érzem anakronizmusnak az egészet, mert nép nélkül, ugyebár, nincs irodalom, s aki városban lakik, az is nép, meg aki falun lakik, az is nép...Mindenesetre a Kenyeret anyám úgy eszik című vers egyértelműen ennek a " népi" irodalomnak eszköztárából merít. És azért, amikor olvastam ezt a verset, elgondolkodtam: nem kellene anyámmal egy kicsit többet törődni?Dehogynem....

Áramlatok. A Bari Károlynak ajánlott vers egy gyönyörűség, egy ékkő a magyar irodalom hatalmas ruháján. A mindennapi lét, a körölöttünk élő természet (" estikék illata") találkozik a hatalmas Kozmosszal, Az első versszak harmadik sora (" Vérvillámlások. Huzatos ház s haza.") az egyik legérzékletesebb sor, amit valaha magyar költő leírt. A látszólg egymást kizáró ellentétek ( glóriatűz-kárhozat illata) valami olyan fenséget adnak ennek a versnek, hogy az Olvasónak koronázni támad kedve. Megkeresni az Igazi Királyt és megkoronázni. 

Nagyon szeretném, ha Kiss Benedek életműve márvánnyal íródna be a magyar irodalom gazdag történetébe. Olvassuk ezeket a verseket, tanuljuk ezekből a világot, mert nem tudni, meddig áll még hatalmunkban tanulmányozni a Kozmoszt! 

Anonymus Kiadó, 1993.