Maszaoka Siki:120 haiku

 Gyönyörűségek, a nyelv, a természet és a gondolat fényes ékkövei- így jellemezhetjük Maszaoka Siki 120 haikuját, melyeket Czifra Adrien fordítói tehetsége tett hozzáférhetővé a magyar Olvasó számára, akiknek többsége- valljuk be- nem tud japánul. Bár lehet, hogy ezen versek olvasása és befogadása után sokan lesznek kíváncsiak a Felkelő Nap Országának nyelvére és kultúrájára. 
A haiku klasszikus japán versforma( forma alatt a japánok más értenek, mint az európaiak), de az utóbbi két-három évtizedben az európai költők is kísérleteznek vele. Többféle haiku létezik, Maszaoka Siki(1867-1902) az 5-7-5 szótagszámú változatot művelte.A japánok a haikut egy sorba írták, mi háromba.
 
Miért is szeretjük ezeket a különleges verseket? Talán azért, mert a három rövid sorból álló forma sajátos dinamikát biztosít a költői mondaniválónak. A haiku olyan, mint egy pillanatkép: zajlik, zajlik egy esemény, a költő pedig egyszercsak lenyomja a gombot. És leírja, mit lát. Itt nem kell elmélkedni- bár lehet. A pillanat költőiségét, könnyedségét, légiességét adja vissza nekünk a haiku.Visszakapjuk, amit civilizációk elvett a pillanattól és elgépiesített. 
Mert hogy máshogy tudnánk elmondani, milyen csodálatosak a város határában viruló réparepcék, mint haikuval? Hogyan mondanánk el máshogy, hogy páva mindig tavasszal tárja szét hatalmas farktollait? Szállunk az éjnek éjjelén szóló harang hangjával, még a főváros hírhedt vigalmi negyedébe is eljutunk, de ha érzékenyek vagyunk a történelemre, nosztalgiázhatunk is: felelevenítjük a régan tovatűnt japán harcosok falvainak emlékét- és szomorúan konstatáljuk, hogy a virágzó falu helyén most szántóföld van. Nézhetjük a moszavirágot, s már éppen elővennék az iskolában szerzett növénytani ismereteinket, mikor a moszatvirág közül kidugja fejét egy hal. 
Aki haikut ír, vagy olvas, el kell fogadnia, hogy a csoda mindig pillanat alatt történik. A haiku nem realista leltár, hanem a természet, a társadalom, az emberi világ, az emberi gondolat csodáinak pillanatképe. Az európai költők szeretnek elképesztő nagy összefüggésekben gondolkodni. A távol-keleti haiku-költő, így Maszaoka Siki is, elmerül a pillanatban, csodálja azt, meghatottan áll a Nagy Mű előtt. Nem akarja a világot megváltani, hanem a világ csodáival próbál azonosulni. Mélyül a lila- olvassuk az egyik versben, majd jön rá a szőlőfürt csodája. A kelő szelekről pedig a sok fa között megbúvó templomra asszociál a költő. Olyan, mintha én magam is keresném azt a templomot, s közben testemet hűtené a távolról érkező szél. 

Maszaoka Siki 120 haikuja gyönyörű. Egyszerre szellemi és érzéki. Igazi, felsőfokú költészet. Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki valamilyen szinten, módon, bárhogyan is, kedveli az irodalmat. Hatalmas élmény. És kitűnő a fordítás, köszönjük, Czifra Adrienn!

Kalota Művészeti Alapítvány-Napkút Kiadó, Budapest, 2020.