Könyvekről mindenkinek

Kecskeméthy István egész életét a Bibliának tanulmányozásának szentelte, a Könyvek Könyve magyarra fordítása pedig élete főműve. A fordítás protestáns szellemű ( ennek jele többek között, hogy nem hamisítja meg a Tízparancsolatot), teljes mértékben igei, olvasása elvezeti a hívőt Jézus Krisztusban való mélyebb hitre. Akik pedig még nem fogadták be szívükbe Krisztust, talán e fordítás olvastával megteszik. Néhány érdekesség: a Tízparancsolat szövegében a Károlinál megszokott Ne paráználkodj!" helyett " Ne légy házasságtörő!" szerepel, ez bizonyos értelemben szűkítő, bizonyos értelemben tágabb értelmezés, mint a gönci prédikátoré. Ézsaiás Jesaja néven szerepel, s  szinte egész könyve verses ( ellentétben a Károli-fordítással, mely alapvetően prózában adja Ézsaiás könyvét, verses betétekkel). Sofóniás eredeti nevén (Cefanja ) szerepel, szövege szintén verses. A Hegyi Beszédben pedig Jézus "szellemi szegények"-et mond " lelki szegények" helyett. Magyar

Aki azt várja, hogy, na itt egy jó kis botránykönyv, az csalódni fog. Tony Coffey: Katolikus voltam című könyvében nincs szó pápák magánéletéről, a szexuális dolgok is csak érintőlegesen kerülnek szóba, egyszóval: nem bulvár. Nem is keresztényellenes, sőt. Coffey nagyon pontosan, bibliai alapelvek alapján, mutat rá a katolicizmus tévedéseire, hibáira, olykor szándékos hazugságaira. A katolikus egyház, a Szerző szerint, már azzal is bűnt követ el, hogy nem egyedül a Bibliát, hanem a tradíciókat is figyelembe veszi vallásgyakorlata során. Hibázik akkor, mikor Máriát Jézussal egyenrangúvá nyilvánítja, hibázik, mikor a cölibátust erőlteti, hibázik, mikor elutasítja a Szent Szellem-keresztséget, és elutasítja azt a tételt, miszerint Jézus áldozata egyszeri és örökkévaló volt. Coffey könyve meglehetősen pontosan, ám mindvégig megértően fogalmaz. Nem az egyszerű hívők ellen irányul, hanem az egyházi vezetésen ( Coffey szerint a pápai hatalomnak sincs bibliai eredete) kéri számon a katolikus e

A Kapu című, sokak által különféleképpen minősített, manapság divatos szóval: eléggé megosztó, folyóirat 2015. évi 5. számában olvasható a Malachi Martin atyával készült interjú második része. Ebben Martin atya kifejti azon meggyőződését, hogy a Miaszonyunk, azaz Szűz Mária kultusza fog majd békét teremteni keresztények és iszlám vallásúak között. Orbitális butaságot mond ezzel az atya. Miért is? 1. A legtöbb arab azt sem tudja, kicsoda Mária, sőt, azt sem tudja, kicsoda Jézus. A legtöbb arab még a Koránt sem olvasta, csak kivonatos formában. 2. A zsidó és keresztény vallás szent könyvében, a Bibliában sincs Mária-kultusz. Kizárólag Istennek van kultusza, egyetlen Isten van, az ő fia Jézus Krisztus, aki megváltotta az emberiséget kereszthalála által. Máriának a Megváltásban nincs szerepe. Mária Jézus testi értelemben vett anyja, és semmi több. Legalábbis akkor, ha szó szerint vesszük a Biblia szövegét. És miért tennénk másképp?

Bevallom, eleinte gyanakodva vettem kézbe Joyce Meyer művét. Sikerfilozófia isteni alapokon? Amerikai típusú légy boldog- életszemlélet keresztény vallásra támaszkodva? Aztán, ahogy pörögtek és pörögtek az oldalak, rájöttem, hogy így, ebben a formában, ahogy Joyce Meyer, műveli, így működőképes. Olyan jó ezt a könyvet olvasni, olyan megnyugtató, olyan felemelő... Senki nem tudná ezt Joyce Meyeren kívül kívül megcsinálni, hiszen annyira egyensúlyozni kell, hogy ne tolódjon el az írás a vallásos tucatkönyvek vagy éppen a lelkiboldogító menedzser-kézikönyvek irányába, hogy azt csak igazi mester tudja. Meyer asszony a lélek patikamérlegén egyensúlyoz, hogy megoszthasson velünk alapvető, isteni igazságokat. Valahogy végig az volt az érzésem: mindezt, ami de van írva,  én már tudom. De ha tudom, akkor miért nem tudom megvalósítani? Miért vagyok olykor keresztény létemre kishitű? És csak jöttek és jöttek a kérdések, és válaszok, melyek újabb kérdéseket szültek. A végére aztán összeállt a ké