Könyvekről mindenkinek

A Lármás Rumli Tejivó kicsiny állatvendégei- akik, érdekes módon, gyerekekhez hasonlítanak- folyton csak azt találgatják:  No de  ki ez a zöld macska? Valami távoli vidék idetévedt lakója, olyan vidéké, ahol a macskák nem fehérek-feketék-barnák, hanem zöldek? Miért olyan szótlan ez a zöld macska? Egyáltalán: miért zöld? Miért nem tud ő is olyan lenni, mint a többi macska? Hány éves ez a macska? Vajon jó természetű állat, vagy gonosz? Tud egyáltalán vadászni? Ruff Orsolya könyve a másságról szól. A különös megértéséről, a tőlünk eltérő, a Titokzatosról. A karakterek, akik valójában gyermek-személyiségtípusok, remekül megformáltak, legjobban szerintem Süti, a sün sikerült, de a többiek is jók. A könyv nyelvezete gyermekek számára tökéletesen befogadható, feldolgozható. Nincs erőszak, nincs 21. századi pszichopedagógia, csak egy aranyos és mókás gyermekkönyv. A Zöld macska titka kiváló gyermekkönyv, de én azt gondolom, felnőtteknek is érdemes elolvasni. Mert a gyerekek- és a kisállato

A pszichológia mostanság előszeretettel foglalkozik az emberi természet szélsőségeivel: neurózissal, talajvesztéssel, pozitív és negatív pólusokkal. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, azt a szakembereknek kell eldönteni. Jeanne Siaud-Fiacchin könyve a szuperintelligenciáról, mint problémáról, és a szuperintelligens embereknek a hétköznapi élethez való viszonyáról szól. Néhány megjegyzés a könyvhöz: 1. A cím nem tetszik, mert pont az ellenkezőjét fejezi ki annak, ami a könyv tartalma. Nem arról van szó, hogy a szuperintelligens gyerek vagy felnőtt " túl tehetséges", hanem arról, hogy nehéz beilleszkednie a világba. 2. A fentiekkel összefüggésben: remekül rámutat a Szerző, hogy a szuperintelligencia nem egyszerűen több intelligencia, hanem más. Nagyon korrektül, klinikai gyakorlatból vett példákkal illusztrálja állításait. 3. Nagyon humanista, együttérző, de nem sajnálkozó írásról van szó. Sőt: nagyon tárgyilagosan beszél arról is Siaud-Fiacchin, hogy bizony a szuperintellige

Heuréka-élményem volt Anti Saar észt írónő könyvének elolvasása után: íme, megtaláltam a huszonegyedik század talán legjobb gyermekkönyvét! Kötelező olvasmánnyá kellen tenni a világ minden iskolájában. Az Így mennek a dolgok nálunk korszakos alkotás, az észt írónő eddigi legjobbja. Hogy miért is mondom ezt? Egyrészt azért, mert egy olyan stílus- és hangulati elem uralja a könyvet, amit, mi, magyarok,sokszor oly szerencsétlenül alkalmazunk: az irónia. Itt mindenben van egy kis fanyar gúny: a családi élet mindennap tevékenységeiben, az olvasásban, a kirándulásban, a szülő munkájában, ott van valami magasról nevető, valami önmagukat kifigurázó. mégsem sértő, senkire nézve. Felnőttként is jólesik olvasni ezt a könyvet. A másik, ami miatt korszakosnak érzem Anti Saar könyvét, az a szellemisége. Manapság a gyermekirodalom ( vagy inkább fogalmazzunk úgy:gyermekkönyvek)- főként az angolszász ihletésű- általában hagyományellenes. Mintha kifejezetten a trendinek tartott szingliéletre készíten

Manapság nagyon nagy szükség van kreativitásról szóló könyvekre, különösen olyanokra, melyek a fiatalabb korosztályokat is megcélozzák. A magyar oktatási rendszer, az állami suli még manapság is túlzottan normatív, informatív, a gyerekek kevésszer kerülnek olyan szituációkba, mely során problémákat kell megoldaniuk. Az iskola végeztével viszont szembesülnek a munkaerőpiac azon elvárásával, miszerint problémamegoldó szakembereket keresnek. Ráadásul az internet sem használt a fiatalok kreativitásának: készen kapott megoldások közül kell választaniuk-ha kell egyáltalán. Kaszás György: Kreativitássuli című könyvének alapkoncepciója az, hogy a kreativitás fejleszthető. Fejleszthető odafigyeléssel, a szülő együttműködésével, de mindenekelőtt: feladatokkal, játékos problémamegoldással. Számtalan feladatot tartalmaz a könyv, nekem a legjobban az tetszett, hogy hogyan old meg egy tárgy egy világproblémát...Aki végigcsinálja ezeket a feladatokat, elolvassa a magyarázatokat, elindul azon az úto

Patricia Gibney ír szerző első regénye remekül sikerült. A hiányzók című könyv méltán jelent meg számtalan nyelven, nagyon izgalmas, mai olvasó számára sokatmondó thriller. A történet szálai az 1970-es évekbe nyúlnak vissza. A Szent Angéla katolikus intézetben leányanyák és gyermekeik találhatnak oltalmat. Oltalmat? Mint kiderül, a papok és apácák kínozták a gyerekeket, többen közülük meg is haltak. A történet a 2000-es években folytatódik. Susan, egy meglehetősen furcsa hivatalnok, besétál a templomba, ahol is nyaka köré tekerik az iPodeja zsinórját. A nő meghal, az ír kisvárost felkavarja a gyilkosság. Különös a nő lakása:napilapok ezreit találják a konyhában, látszólag minden rendszer nélkül. Aztán megölnek egy papot: miután hosszasan üldözik az erdőben, a tettes elkapja, és felakasztja egy fára. Növeli a dolog pikantériáját, hogy a holttestet nem más találja meg, mint az áldozat homoszexuális szeretője....Lottie Parker nyomozó azonnal rájön, hogy összefüggés lehet a két gyilkossá

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede

Mapaság sokszor vádolják a gyermekkönyv- írókat azzal, hogy voltaképpen nem is gyermekekne írnak, hanem kis felőnnteknek: előkészítik az ifjú korosztályt a bűnügyi regények-thrillerek befogadására. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek című regénye szerencsére nem ilyen. A Svéd Rádió gyermekkönyvpályázatán első díjat nyert mű egy titokzatos házról szól, melybe új lakók érkeznek. mint mindig, most is a gyerek sejti meg először hogy valami nincs rendben. Furcsa fények gyulladnak fel, üvegből készült gyermekfigurák mászkálnak egyik szobából a másikba. A gyerreknek eleinte nem hisznek a felnőttek, aztán pedig megrémülnek igazságaitól. A gyermek és a felnőtt nincs olyan módon szembeállítva, mint az a mai, liberális szellemtől átitatott északnyugat-európai gyermekirodalomban szokás. Gyermek és felnőtt együtt deríti ki az igazságot, A stílus könnyed, párbeszédekkel telített. Valóban kilencéveseknek való. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Eladó ház Hencidán ( Hajdú-Bihar megye). Kiváló mi

A Valóság folyóirat, Magyarország egyik legrégebbi periodikája, 2017/11. számában nem túl rózsás képet fest a világ jövőjéről. Tóth I. János: A Demográfiai fórumtól a Családok Világtalálkozójáig című írása tragikus képet rajzol az európai országok demográfiai viszonyairól. Az idősek szinte mindenhol többen vannak, mint a fiatalok, a reprodukivitási arányszám sehol nem éri el a 2,1-et. a cikk Szerzője, nagyon helyesen amellett érvel, hogy a gyermeknemzésre képes heteroszexuális pároknak minden segítséget meg kell adni a gyermekneveléshez, míg a homoszexuális párokat nem szabad a házasság szentségében részesíteni. Nagyon karakán, konzervatívnak számító vélemény egy liberális világban- de igaz, helyes, és követendő. Nagyon elgondolkodtató Faragó Péternek a fenntarthatóságról szóló tanulmánya, mely egyben fogalom-újraértelmezés is. A legtöbben a fenntarthatóság fogalmát kizárólag a környezetvédelemmel kapcsolatban alkalmazzuk, míg Faragó a társadalmi élet minden területére, így az oktatás

Talán megbocsátja nekem a Tisztelt Szerző és a Kiadó, hogy kételkedem. Nem hiszek a parajelenségekben. Nem hiszek a meridiánok mentén áramló bioenergiában, a pszichokinézisnek nevezett kanálhajlítgatásban, a teleportálásban, a " hétköznapi életben is előforduló" prekognícióban. Ezek a dolgok nemcsak a racionális- materialista világkép számára befogadhatatlanok, de ellenkeznek a keresztény világkép alapjaival is. A Biblia az efféle dolgokat varázslásnak nevezi, és azoknak van igaza, akik a Bibliának hisznek, nem pedig Uri Gellernek. Isten Igéje örökérvényű, természetfeletti képességgel " megáldott vagy megvert" emberek pedig egyedül Isten emberei lehetnek, akik Isten gyógyító hatalmát közvetítik itt a Földön. Van tehát egy kivétel az Egely György könyvében olvasott jelenségek között. Kézrátételes gyógyítás igenis létezik- de nem parajelenségként, hanem Isten Igazságától vezéreltetve. Erről a Biblia is említést tesz. Az sem igaz, hogy a paraképességek " gyer

A pedagógia a legnehezebb tudományok egyike. Dr. John Townsend tudja ezt, Kamaszhatárok című könyvében megpróbál közérthetően fogalmazni, mellőzni a tudományoskodást, hétköznapi amerikai szülőknek szólni az ő hétköznapi kamaszgyerekeikről. Sajnos, a dolog túl hétköznapira sikerült, amolyan reggeliműsor- színvonalúra, mintha csak egy kereskedelmi televízióban szemlélnénk, ahogy Dr. Ezmegaz tanácsokat ad a fogyókúrához, vagy épp a sztárénekes meséli, hogyan nem jött össze a fellépés Amerikában, de azért ürlt neki, meg fogja próbálni mégegyszer. Az, hogy meg kell hallgatni a tizenéves gyermeket, tudomásul kell venni, hogy önálló életre készül és ez nehéz neki- ezt minden szülő tudja. Az már némelyest eltér a megszokott liberális amerikai pedagógiától, hogy a kamaszgyereknek is meg kell értenie szüleit. Ez is nyilvánvaló, pontosabban az kellene, hogy legyen. Sajnálatos módon a könyv információanyaga megreked ezen a szinten, semmit nem ad hozzá az átlagpolgár ismereteihez. Persze, így sem

Álmok Isten országáról ( részletek egy készülő könyvből) Aki látott már négyéves, elárvult gyermeket a bomba-becsapódásoktól rettegni, az tudja, milyen is a háború. László pap látta, hogy a kis Tibike reszket, egyfolytában. Próbálta magára venni a gyermek félelmét, levenni a négyéves kisfiú válláról a sátáni terhet, de szégyenszemre nem ment neki. Felnőttként nem tudott apai példát mutatni egy gyereknek. És ezért szégyellte magát, rettenetesen szégyellte. Az amerikai gépek közben szakadatlanul bombázták a várost. A várost, melynek semmiféle katonai jelentősége nem volt. Csak valami buta hadvezér határozott úgy, hogy pont ezt és pont most és pont így. Mert meg kell a népet félemlíteni. 

"Kemény" címe ellenére nem tucatjellegű fantasy-regényről, hanem felnőtteknek is szóló mesekönyvről van szó, Szabó Virág remekművéről. A Mandralínia, a harcosok földjének lelki-szellemi forrása egy valódi gyászélmény, a belőle formált mese fő mondanivalója pedig az, hogy gyerekként is tudni kell feldolgozni a halált. Aki szerint ez túl sötét perspektíva kis lurkóink számára, az higgye el, hogy már a jó öreg Benedek Elek apó is alkotott halálról szóló meséket ( pl. A Szegény ember és a halál). Az elmúlásélmény feldolgozása közben pedig a gyermek személyisége is fejlődik, mint ahogy a főhősé, Sugár Annáé. Felnő a gyerek,meg kell tanulnia sötéten is látni, na, ezt akartam mondani-írni. 

A hetvenes-nyolcvanas években éltük a magyar ifjúsági regény aranykorát. Kádár Péter: Csupacsel című könyve is méltó mementója ennek az aranykornak. A meglehetősen jópofa történet egy gyerekcsapatról szól, akik nyári vakáció ideje alatt kiszabadulnak Pestről, és vidéken megkezdik önfeledt gyermek-boldogságukat. Indián törzset alapítanak ( ennek neve lesz Csupacsel) és mindenféle hasznos tevékenységben segítenek a felnőtteknek. Hogy aztán a regény túlzottan is didaktikus, túlzottan is nevelni akar békére, alkotómunkára? Igen, ez így van. Bárcsak minden, manapság megjelent könyvnek ez lenne a legnagyobb baja...

Ez a csillagászati ismeretterjesztő könyv 12 év körüli gyerekeknek íródott, de felnőttek is nyugodtan forgathatják- hiszen oly keveset tudunk- hála az iskolai oktatás fogyatékosságainak- a bennünket körülvevő Univerzumról, hogy sokak számára tartohat Hédervári könyve új információkat. Mert ki tudja, valójában miért forró a Nap? Mik azok a napfoltok és hogyan keletkeznek? Mitől függ az égitestek sűrűsége? Van-e élet a Vénusz bolygón? Miért mondhatjuk, hogy valószínűleg nincs élet a Marson? Mi a különbség a Föld típusú bolygók és az óriásbolygók között? Csak a Szaturnusznak van gyűrűje? Mik azok a galaxisok? A Tejútrendszer miben különbözik a többi galaxistól? Milyen távcsöveken keresztül kémlelik a csillagászok az Univerzumot? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat választ a könyv olvasója. Külön felhívnám a figyelmet a Szerző nagyszerű stílusára, valamint az illusztrációk magas színvonalára, szépségére.