Könyvekről mindenkinek

Alcím: Ponponos ötletek gyermekeknek Azért szeretem -és ajánlom minden kisgyermekes családnak- Barbara Kalk könyvét, mert olyasfajta önmegvalósítást kínál a gyerekeknek, ami - valóban kreatív - nem virtuális, emberi kéz és emberi szem szükséges hozzá - fiúk és lányok is jól szórakoznak rajta - a szülőket is be lehet vonni a buliba, együtt lehet és beszélgethet egymással a család. Egyik kedves ismerősöm kipróbálta a címszereplőt, azaz Ponpon Brekit elkészíttetni a gyerekkel, a kislány feladta, aztán Anyuka és Leánya kb. háromnegyed óra alatt elkészítette Breki komát. És ez nem múló szeszély: a kisgyermek mindig szívesebben játszik olyan játékkal, amit ő maga készített. Ez egy családbarát könyv egy családbarát játékról, jó szórakozás, a rajzok, leírások érthetők a gyerek számára is- bár az elsőnél azért nem árt, ha a szülő segít, már csak azért sem, mivel a gyerekek többsége nem találkozik ilyen jellegú feladattal- de aztán jöhet a móka! Legyen tele minden Kedves Olvasó lakása p

A pszichológia mostanság előszeretettel foglalkozik az emberi természet szélsőségeivel: neurózissal, talajvesztéssel, pozitív és negatív pólusokkal. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, azt a szakembereknek kell eldönteni. Jeanne Siaud-Fiacchin könyve a szuperintelligenciáról, mint problémáról, és a szuperintelligens embereknek a hétköznapi élethez való viszonyáról szól. Néhány megjegyzés a könyvhöz: 1. A cím nem tetszik, mert pont az ellenkezőjét fejezi ki annak, ami a könyv tartalma. Nem arról van szó, hogy a szuperintelligens gyerek vagy felnőtt " túl tehetséges", hanem arról, hogy nehéz beilleszkednie a világba. 2. A fentiekkel összefüggésben: remekül rámutat a Szerző, hogy a szuperintelligencia nem egyszerűen több intelligencia, hanem más. Nagyon korrektül, klinikai gyakorlatból vett példákkal illusztrálja állításait. 3. Nagyon humanista, együttérző, de nem sajnálkozó írásról van szó. Sőt: nagyon tárgyilagosan beszél arról is Siaud-Fiacchin, hogy bizony a szuperintellige

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy Janet Lansbury könyve a neoliberális pedagógia egyik újabb " gyöngyszeme", ahol is azt bizonygatja egy szerző, hogy mindig a gyereknek van igaza- nos, nem. A Nincs rossz gyerek című könyv nem erről szól. Sokkal inkább a józan ész visszalopakodásáról a pedagógiába. Janet Lansbury arra tesz kísérletet, hogy a tipegő korú kisgyermekek szüleinek mutat konfliktuskezelő megoldásokat. Nem azáltal oldódik meg a konfliktus, hogy mindig igazat adunk a gyereknek, de nem is térünk vissza a 19. század fenyítős nevelési stílusához. Egyszerű, józan módin, a belátásra alapozva, önálló személyiségnek tekintve a gyermeket, oldunk meg olyan problémákat, mint pl. - a gyerek társaságban hisztizik - a gyerekkel egyszerűen nem lehet közlekedni az utcán - a gyerek nem eszik vagy nagyon válogat vagy dobálja az ételt - a gyerek mindenre nemet mond - a gyerek agresszív más gyerekekkel - a gyerek folyton felesel vagy éppen mindenre nemet mond - stb. Lansbury

Kár, hogy ezt a Svájcban, német nyelven 1984-ben megjelent könyvet még nem adták ki magyarul. Elisebeth Kübler-Ross nagyon kényes és nagyon nehezen megfogható témáról ír. Kinder und Tod, azaz gyermek és halál. Hu...Két nagy téma köré csoportosul a mű: 1. Hogyan beszéljünk rákbetegségben haldokló gyermeknek a halálról? 2. Hogyan segíthetjük a gyermeket szülője, hozzátartozója elvesztésének feldolgozásában? Hu. Mindkettő igen rázós téma. Kübler-Ross azonban valami elképesztő érzékkel bír ahhoz, hogyan kell elmondani az elmondhatatlant. A beszélgetés, a hallgatás, a rajz, az újfajta játék- mind-mind eszköz arra, hogy a gyermek túllépjen azon, amin elvileg soha nem lehet túllépni. Tényleg csak annyit kívánok oldalunk minden Kedves Látogatójának, hogy soha, de soha ne legyen szükségük erre a könyvre. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, és vezetőre van szükség, akkor Kübler-Ross könyve nehezen, külföldi antikváriumokból beszerezhető. xxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszeml

2017-ben jelent meg Rina Mae Acosta és Michele Hutchinson nagy port kavaró könyve, The Happiest Kids in the World ( A legboldogabb gyermekek a világon). Eléggé megosztotta a szülőket, pedagógusokat, pszichológusokat- és persze, a politikusokat. Mindenképpen írnunk kell erről a könyvről, holott sem szellemiségével, sem végkicsengésével nem értünk egyet. A The Happiest....voltaképpen arról szól, hogy a világ legboldogabb gyermekei Hollandiában élnek. Azért ők a legboldogabbak, mert itt a pedagógia liberális. Nem fegyelmezik a gyereket, a felnőttekkel egyenrangúnak tekintik őt, nem adnak neki házi feladatot, nehogy túlerőltessék szegény elméjét, és a családban is ugyanannyit számít a véleménye, mint a felnőtteké. Szóval, ettől boldog a holland gyerek. Hogy aztán hogyan fog megtanulni alkalmazkodni, felelősséget vállalni tetteiért és szavaiért, miképpen fog beilleszkedni a felnőtt társadalomba, arról már nem szól a szerzőpáros. Minderről csak a számok beszélnek. Mire a holland gyermek

Heuréka-élményem volt Anti Saar észt írónő könyvének elolvasása után: íme, megtaláltam a huszonegyedik század talán legjobb gyermekkönyvét! Kötelező olvasmánnyá kellen tenni a világ minden iskolájában. Az Így mennek a dolgok nálunk korszakos alkotás, az észt írónő eddigi legjobbja. Hogy miért is mondom ezt? Egyrészt azért, mert egy olyan stílus- és hangulati elem uralja a könyvet, amit, mi, magyarok,sokszor oly szerencsétlenül alkalmazunk: az irónia. Itt mindenben van egy kis fanyar gúny: a családi élet mindennap tevékenységeiben, az olvasásban, a kirándulásban, a szülő munkájában, ott van valami magasról nevető, valami önmagukat kifigurázó. mégsem sértő, senkire nézve. Felnőttként is jólesik olvasni ezt a könyvet. A másik, ami miatt korszakosnak érzem Anti Saar könyvét, az a szellemisége. Manapság a gyermekirodalom ( vagy inkább fogalmazzunk úgy:gyermekkönyvek)- főként az angolszász ihletésű- általában hagyományellenes. Mintha kifejezetten a trendinek tartott szingliéletre készíten

Minden szülő számára kötelező olvasmány Kim John Payne könyve! A 21.századi liberális pedagógia vadhajtásaként napjainkra elfelejtjük, hogy gyerek olykor rosszul viselkedik. És hogy ilyenkor a szülőnek, tanárnak lépnie kell, akár fegyelmeznie is kell a gyereket, persze, mindezt szeretettel. Kim John Payne világhírű gyermekpszichológus könyve abban segít eligazodni, hogyan fegyelmezhetjük gyermekeinket anélkül, hogy ezzel tartós lelki sérülést okoznánk nekik. Nagyon empatikus, nagyon okos könyv, minden család könyvespolcán ott a helye, s majd ha a gyerekek felnőnek, talán megvásárolják a következő kiadást. Mert lesz, azt gondolom. Kulcslyuk Kiadó Kft, 2018

Demográfiailag lebutított korunkban, amikor mindenki egy gyermeket akar, vagy még annyit sem, Szávai Ilona könyve üdítőleg hat. Nem azért, mert dierektben rá akar beszélni a családalapításra és gyermekvállalásra, hanem azért, mert nem akar lebeszélni róla. Indirektben sem. Ráadásul az Egyke című könyvnek elég jelentős szakmai pozitívumai is vannak, értem ezalatt, hogy mint könyv is élvezhető, elgondolkodtató. Azért mert: - Nem akarja az egyke-jelenséget, mint magyar sorstragédiát bemutatni. Az egész 21.századi világban egykéznek, meg szingliznek. - Nem ítél személyeket, elítéli viszont az általa tárgyalt jelenséget. - Magát az érintetteket, azaz a gyermekeket is megkérdezi. Elvégre róluk is szól a történet. Lenyűgöző a könyv végén közzétett kérdőíves felmérés. A városi egykék mindenben rosszul teljesítenek. - Az egész könyvről mondható: nem célja, hogy depresszióba kergesse az egykés szülőket. Inkább magyaráz, sejtet, oktat. Hasznos. Ajánljuk szülőknek, gyerekeknek, az egész c

Alcím: Vezérfonál konfliktusaink megértéséhez Bevallom: többször is elolvastam ezt a könyvet. Nem vagyok abban biztos, hogy minden részét megértettem, amit viszont biztosan, az alapvetően változtatta meg a stresszel kapcsolatos szemléletemet, hozzáállásomat. Mielőtt hozzáfogtam volna Lajkó Károly könyvéhez, jómagam is, mint annyi más, pszichológiai könyveken " fabrikálódott" értelmiségi, azt gondoltam, hogy a stressz legjobb ellenszere, ha megkeressük az okát, és megpróbáljuk elmúlasztani. Ha megszűnik az ok, meg kell szűnnie a stresszes viselkedésnek is- véltem. A stresszcsökkentő viselkedés című könyv értette meg velem, hogy a viselkedéstudománynak igaza van: nem a hagyományos módon kell kezelnünk konfliktusainkat. Nem az okokat kell keresnünk. A legtöbb stresszreakció mögött ugyanis összetett okok állnak, mire ezt a szenvedő egyén elkezdi keresgélni, nyomozgatni, addigra újabb és újabb stressztünetek jelentkeznek rajta. Tehát maga az okok utáni detektív-szimatolás is

A pedagógia a legnehezebb tudományok egyike. Dr. John Townsend tudja ezt, Kamaszhatárok című könyvében megpróbál közérthetően fogalmazni, mellőzni a tudományoskodást, hétköznapi amerikai szülőknek szólni az ő hétköznapi kamaszgyerekeikről. Sajnos, a dolog túl hétköznapira sikerült, amolyan reggeliműsor- színvonalúra, mintha csak egy kereskedelmi televízióban szemlélnénk, ahogy Dr. Ezmegaz tanácsokat ad a fogyókúrához, vagy épp a sztárénekes meséli, hogyan nem jött össze a fellépés Amerikában, de azért ürlt neki, meg fogja próbálni mégegyszer. Az, hogy meg kell hallgatni a tizenéves gyermeket, tudomásul kell venni, hogy önálló életre készül és ez nehéz neki- ezt minden szülő tudja. Az már némelyest eltér a megszokott liberális amerikai pedagógiától, hogy a kamaszgyereknek is meg kell értenie szüleit. Ez is nyilvánvaló, pontosabban az kellene, hogy legyen. Sajnálatos módon a könyv információanyaga megreked ezen a szinten, semmit nem ad hozzá az átlagpolgár ismereteihez. Persze, így sem

Ranschburg Jenő Mit rontottunk el? című ismeretterjesztő-segítő könyve gyakorló anyáknak és apáknak íródott, és a 0-3 év közötti gyermekek nevelési kérdéseivel foglalkozik. Sok mindent megtudhatunk a testi növekedésről, az egyenetlenségek magyarázatairól, a lelki-pszichológiai fejlődésről, az értelem első jeleiről, a játékról, mint a fejlődés forrásáról. Válaszokat kapunk azokra a kérdésekre, melyet minden szülő nap mint nap feltesz magának: a gyermeknek szülőhöz és testvérhez való kötődéséről. Engem igazából csak a könyv terjedeleme zavar. túl rövid Összesen 176 oldalon nem lehet ezeket a problémákat megfelelően kitárgyalni. De Ranschburg Jenő doktor azért megpróbálta, s  amit megtehetett, megtette. Ennyi elég is egy jó könyvhöz.