Könyvekről mindenkinek

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan

A Hatnyelvű szinkron szótár még 1992-ben jelent meg, de kevés, azóta jobb könyvvel találkozhatott az Olvasó a magyar könyvpiacon- legalábbis a többnyelvű szótárak műfajában. 970 oldalon, hat nyelven ( angol, német, magyar, olasz, spanyol ,francia) ismerteti a leggyakoribb szavakat, ráadásul az ábécérendet nem egy nyelv alapján állítja fel, hanem variálja a különböző nyelveket. Pál József és munkatársai olyan könyvet alkottak, mely az egész családnak hosszú időn át nagyon hasznos segítség. Egyetlenegy hiányosságát talán megemlíthetjük ennek a nagyszerű könyvnek: a kifejezések hiányoznak belőle. Dehát ezek részletes tárgyalása nagyon megnövelte volna a terjedelmet. Külön meg kell dicsérni a kivitelezést, mert a borító anyaga lehetővé teszi, hogy ne kelljen a könyvet néhány év agyonhasználat után kidobni. ( Pál József és Zrínyi Kiadó, 1992.)

Fodor András kiváló költőnk 1948-1950. évi Naplója a Szerző Eötvös-kollégiumbeli éveit örökíti meg. Fodor András abban a periódusban kapcsolódott be a Kollégium munkájába, mikor a totális diktatúrára törekvő kommunista hatalom egyre ferdébb szemmel tekintett erre a minden vonatkozásban önálló intézményre. Így aztán botrányok voltak az igazgatóválasztás körül, marxista szemináriumokat tartottak augusztusban, és mindenki mindig fúrta a másikat. A nagyszerű tudományos műhely erkölcsileg is lezüllött, már fontosabbá vált a trágár dalok gajdolása, mint maga a szellemi munka. A könyv - mindazon túl, hogy olvasván érezhetjük: itt valami nagyszerűt rombolt le a gonosz történelem-  jelentősen hozzájárul az Eötvös- kollégium körül mesterségesen kavart legendárium leülepítéséhez, ugyanakkor mélyen emberi, beláthatunk a kulisszák mögé és az értelmiségen kívül még a Rákosi-korszak nyomorgó parasztságáról is szomorú látképet kapunk. 

Újraolvasásnak hívja az irodalomtudomány azt a folyamatot, mikor is egy addig ismert irodalmi művet vagy bármilyen könyvet új szemmel, addig nem vizsgált szempontok szerint olvasunk és értelmezünk újra. Gyakorlatilag minden kötelező olvasmányra ráférne egy kis újraolvasás, én Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című könyvét választottam. Szépen leültem a fotőjbe, egy kis étcsoki mellett újragyönyörködtem magam a művön, na és persze a szöveg Ottlik Géza-féle elképesztően ottlikos fordításán. Mi lehetne az a szempont, melynek alapján még nem olvasták és elemezték a tudós literátorok ezt a művet? Szerintem ez: Santiago és a baseball. Az Öreg halász és tenger hemzseg a szimbólumoktól. Szimbólum a tenger, a hal, a mindenféle cápa, a hajóra repülő kismadár. Jelképesek Havanna fényei, a halász begörcsölt keze, a cápák szájából áradó bűz, a fiú szeretete, sírása, mind-mind a modern ember keserves, olykor gyönyörű létküzdelmeit szimbolizálják. Ugyanilyen szimbólum a baseball is. Sa

Rajongok a történelemért, a Rubicon folyóiratért, meg az egész múltért mindenestül. Ezért végeztem történelem szakon. Ennyit elöljáróban.  A Rubicon 2017/4. számának címlapján Kádár Löttyedtarcú János és Mindszenty Töprengő József látható, hát ez a címlap most nem olyan jól sikerült, mint szokott az lenni, mert KLJ  mumifikális pofázmányába  belóg a Mindszenty reverendájának a széle. Nekem ez így nem tetszik. Viszont a tartalom, az ütős. Tulajdonképpen az az egésznek a tanulsága, hogy Kádár Löttyedtarcú János éppen úgy nem szerette a vallást és az egyházakat, mint Rákosi Kerekkobakú Mátyás nem szerette őket, csak Kádár két generációnyi időt azért még adott volna nekik, azonkívül nem akart mártíriumot.( Ld. Tabajdi Gábor: Kádár János és az egyházak című írását!). Bevallom, a Máriabesnyői kapucinusokról még csak " érintőlegesen" hallottam, köszönet Varga Kálmánnak, hogy megismertette a történetet a néppel. Azaz velem. Már tíz éve is tudtam, és nem szégyelltem hangoztatni: A Ru

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták

Manapság egyre kevesebben olvasnak várostörténetet. A városok polgárainak többségét nem érdekli, hogy a 17.században hányan laktak a főutcán, vagy hogy XY szobrászművész anyósa tagja volt-e a Szabadelvű Pártnak, vagy csak szeretett volna az lenni, de nem vették fel. A történeti valóság vesztett vonzerejéből, kicsit meg kell spékelni fiction elemekkel, hátha így... Így igen! Edward Rutherfurd nagyszerű könyvet alkotott, egy család történetébe álcázva mutatja be New York történetét, a várost, ahol az álmok születnek, valamint ezen keresztül az USA históriáját, vaskos könyvben. Ára ellenére sikerkönyvvé lett, mert, mint tudjuk, a történeti valóság vesztett vonzerejéből, de azért... Azért így is kíváncsiak vagyunk a gyarmatosító angolokra és hollandokra, a függetlenségi háborúra, a 19. század nagy amerikai felemelkedésére, a prosperitásra ( legalább nekik sikerült...), a nagy válságra, de birizgálja a csőrünket a hatvanas évek nagy generációja, akik füstöltek mint az állat, szívtak, ige