Könyvekről mindenkinek

Lesley Pearse: Számomra meghaltál című könyve a huszadik századi történelem viharos évtizedeiben játszódó romantikus regény. Barátság, szerelem, hűtlenség, árulás, irigység- az emberi érzelmek széles skáláján játszik Pearse, kitűnően. A történet 1935-ben kezdődik. Két, ellentéttes társadalmi helyzetű lány, Verity és Ruby véletlenül megismerkedik egymással. Nagyon szép barátság bontakozik ki kettejük között. Csakhogy Verity sikeres, Ruby nem az: magánélete csődben, szerelme elhagyta. Verity hűségesen támogatja barátnőjét, dehát ez nem helyettesíti a teljes, értékes felnőtt életet. Aztán jön a háború. Túlélik. S miután barátságuk annyi megpróbáltatást túlélt, a világháborút követő zavaros békeévekben egy apró félereértés egymás ellen fordítja a két lányt. A Számomra meghaltál azért jó könyv, mert magunkra ismerünk benne. Mindegy, hogy a történet Angliában játszódik, játszódhatna éppen Kínában vagy akár Magyarországon is. Lehetne Ön is hőse, Kedves Olvasó! Mert az emberi érzelmek min

Cesare Beccaria:A bűnökről és büntetésekről című könyve a 18.század maradandó európai könyvsikere volt (Csokonai Vitéz Mihály is olvasta), a konzervatív egyházi körök viszont nagyon nekimentek-ezzel pedig jó reklámot csináltak neki... Beccaria nem kevesebbet állít, mint hogy a korabeli európai büntetési rendszer rossz. Túlzottan sok irracionális, babonás elemet tartalmaz. Nevetségesen alacsony bűnért ítélnek embereket kegyetlen büntetésekre. Kínvallatással szednek ki beismerő vallomásokat. A kivégzés sokszor nem az igazságszolgáltatást, hanem az utca népének cirkusszal való szórakoztatását szolgálja. A vádlottnak nincs joa védőhöz, ha van, akkor is nevetséges szerepet kap az ügyvéd. Beccaria olyan igazságszolgáltatási rendszert képzel el, amely: - kizárólag racionális alapon nyugszik, nem tekinti bűnnek pl. a boszorkányságot - tárgyilagos, nem feltételezi eleve a vádlott bűnösségét - halűbüntetést csak szándékos emberölés esetén szab ki - mindenféle kínvallatást, erőszakot mellő

Steven Pinker amerikai tudós könyvében nem egyebet állít, mint azt, hogy békésebb lett az emberiség. Elsőre megütközhetünk, hiszen a tévéből-netről folyton árad rán kaz erőszak. Pinker szerint éppen az baj, hogy a média felnagyítja, eltúlozza az erőszak jelentőségét társadalmunkban, pusztán a szenzációhajhászás kedvéért. Pinker többszáz oldalon keresztül bizonyítja tézisét. Megtudhatjuk, hogy a huszadik század közepén jóval több volt a polgárháború, mint manapság. Számokkal alátamasztva, kissé meglepetten értesülünk arról, hogy a régebbi korok háborúi időarányosan sokkal több áldozattal jártak. Ami a legmeglepőbb- s az amerikai történelem pontos dokumentáltságát ismerve nehéz vitatkozni- hogy az USa-ban csökken a gyilkosságok száma. Vannak amerikai államok, ahol az 1970-es-80-as években jóval több szándékos emberölés fordult elő, mint a 21. században. Punker szerint az erőszak társadalmi szintű csökkenésének két oka van 1. Az állam, vagy ahogy Hobbes nyomán Pinker emlegeti, a Levia

Neroról ( aki nem Néró, mert latinban nincs ékezet) az átlagember csak annyit tud, hogy a történelem egyik legnagyobb pszichopatája, és ő gyújtotta fel Rómát, hogy aztán ráverje a balhét a keresztényekre. Aki elolvassa Ürögdi György könyvét, kissé meglepődik. Nerot ugyanis szerette a római nép. Azért szerette, mert nem volt sznob. Kocsmázni járt a parasztokkal, egy szál ágyékkötőben részegen danolászott velük. A konzervatív szenátori rend tagjai persze felháborodtak, merthogy római császár nem művelhet ilyet. Mint ahogy azt is méltatlannak tartották egy római császárhoz, hogy színpadon lépjen fel, színészként, énekesként ( volt, hogy koldust alakított). Nero nagyon könnyen befolyásolható volt, nem alakult ki felnőtt személyisége. Csakhogy nem mindegy, hogy valakit Seneca befolyásol, egy nagy filozófus, vagy pedig Tigellinus, egy szintén pszichopata karrierista, aki minden potenciális ellenfelét megöleti. Nero sokszor hozott jó külpolitikai döntéseket, például az örmény-párthus viszál

Szeretem a korszerű, valós cselekményelemeket tartalmazó, feszes thrillereket. Fiona Barton legújabb könyve ilyen. A gyanúsított című könyv minden szülő rémálmával indul. A középkorú házaspár lánya Thaiföldre utazik barátnőjével, ám egy hét után sem ad életjelt magáról- pedig épp megjött az érettségi eredménye ( merthogy Amerikában ezt levélben küldik...). A szülők kétségbeesetten telefonálhatnak ide-oda. Fájdalmukra felfigyel egy újságírónő, akinek fia már hét hónapja utazgat a világban fel és alá, még karácsonyra sem hajlandó hazajönni. Mi köze az újságírónő eltűnt fiának a hét hónappal később Thaiföldön eltűnt két lányhoz? Milyen levelek érkeznek valami ismeretlen címről, s kik küldik azokat? Miért olyan gyanús a család egyik tagja? Ismeretlen vagy ismerős tettes követett el bűncselekményeket? Egyáltalán: happy end lesz a történet vége? Mindezekre a kérdésekre választ kapunk, ha elolvassuk Fiona Barton:A gyanúsított című, jól megírt, sok párbeszéddel dinamizált, nagyszerű thrille

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) dolgozik azon, hogy egységes adatbázis készüljön a régi, muzeális értékű magyar könyvekről. Hogyan, milyen alapelvek mentén dolgoznak ezen a könyvtáros és muzeológus szakemberek, valamint természetesen az informatikusok, arról itt tájékozódhat: oszk.hu/hirek/muzealis-konyvkincsek-online Érdemes utánanézni, mert ha ez tényleg megvalósul, akkor nemzetközileg is kiemelkedő színvonalú adatbázis készülhet a régi magyar könyvekről.

Kosztolányi Dezső szerelmes alkat volt. Huszonkét évesen beleszeretett egy 13 éves lányba, Lányi Heddába. Aztán, úgy tűnik, megnyugszik, feleségül veszi Harmos Ilonkát, aki igazi alkotótársává is lesz. Majd, élete vége felé, már súlyos betegen, egy üdülőhelyen, beleszeret Radákovich Máriába, aki amúgy férjes asszony. Kelecsényi László és Réz Pál könyve ezen szerelmek dokumentumaiból- versekből, levelekből, naplókból- egyéb írásokból- válogatnak illetve közölnek részleteket. Olyan, a nagyközönség számára eddig ismeretlen költeményekre bukkanhatunk, mint a Zsuzsika, vagy a Kis bordélyház. Olvashatjuk Kosztolányi érzelmektől igencsak túlfűtött feljegyzéseit éppúgy, mint Harmos Ilona híres, féltékenységtől fűtött levelét Máriához. Őszintén szólva: nem valami rokonszenves az a Kosztolányi-jellem, ami kirajzolódik. Nincs hűség, nincs meg benne a másik megbecsülése, csak a vágyak, meg a nagy érzelmesség. Pont olyanok a költő szerelmei, mint a költő versei. Áradoznak, hogy aztán a jövő héte