Könyvekről mindenkinek

John Dos Passos az első világháború amerikai regényét írta meg- Remarque az európait. John Dos Passos: Három katona című  könyvének hősei a társadalom különböző rétegéből érkező, némi hazaszeretettel és sok--sok kétséggel élő amerikai fiatalok, akiket az Öreg Kontinensre vezényel az élet, hogy itt harcoljanak hazájukért, a németek ellen. Remarque alakjai gyorsan kiábrándulnak a mesterségesen keltett optimizmusból, Dos Passos figurái ezt nem engedhetik meg maguknak. Alkalmazkodnak. Mert legyen bár az ember gyereke csóró olasz bevándorló, vagy sokak által igen tehetségesnek tartott, némi világmegváltó attitűdöt sem nélkülöző művész, túl kell élni. Túlélni a tengert, a frontot, a társakat. Pont ezeknek a túlélési stratégiáknak az összevetése kínál egyedülálló szellemi izgalmat az Olvasó számára. S ki tudja- a plasztikusan megírt cselekmény mögé nézve talán a lélek is gyógyul. Valamelyest. Ford:Bartos Tibor. Európa-Zrínyi, Budapest, 1982.

Az ördög műve az egyik kedvenc Ken Follett-könyvem. Elképesztően izgalmas cselekmény, megszívlelendő tanulságokkal. A történet viktoriánus környezetből indul: egy kastélyban ( amit csak Kremlnek csúfolnak), titkos virológiai labort rendeztek be, és innen tűnik el az Ebola egyik változata. Ez eddig egy tucat-történet, amolyan akciófilm-kezdet- szerűség, de ami azután jön, az a modern krimi egyik remeke. Személycserék, hamisnak tűnő indítóokok, gonosz/jó dilemma- minden, ami egy bestsellerhez kell. Az ördög műve pedig a bűn, pontosabban: bűnök. Milyen bűnöket talál a figyelmes Olvasó ebben a regényben? Okkultizmus Csalás Lopás Gyilkosság A tudomány istenítése Szeretettelenség Liberalizmus Önvád-önsajnálat stb Olyan ez, mint egy tabló: az összes bűn szerepel ebben a könyvben, amit ember csak elkövethet. Akit érdekel, járjon utána! xxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszemle.blogspot.com

Győrffy Iván remek tollú kritikus. Élettel teli írásai a legfontosabbhoz: magához a műalkotáshoz, a filmhez vezetik el az Olvasót. Aki elolvas egy Győrffy-kritikát, annak kedve támad a " kés alá pakolt" filmet is megtekinteni. Végül is ez a cél... Nekem Az élet kísértése című könyvből a Fél teke című írás tetszik leginkább. Danny Boyle: Transz című, 2013-ban bemutatott filmjének szakzsargontól és pesti-értelmiségi-vagyok- attitűdtől mentes kritikája ez. Már önmagában véve az, hogy Győrffy nem szégyell olyan filmeket is " megkritizálni", melyek erősen a tömegkultúra és magaskultúra határán mozognak, jelzi a Szerző kompetenciáját. A Fél teke úgy meséli el a Transz cselekményét, hogy közben ironikus-szakraksztikus stílusban rámutat a mű erényeire és fogyatékosságaira. Például arra, hogy az operatőrnek " agorafóbiás képi kompozíciói" vannak. Aki látta a filmet, maximálisan igazat ad Győrffynek. A hipnózissal kapcsolatban kissé élesebben is fogalmazhatott v

Amikor Nora Roberts bestsellerei felbukkantak a magyar könyvpiacon, sokan csak legyintettek: á, itt egy újabb amerikai sikeríró, valószínűleg még a két évet sem éri meg. Aztán egyre több Olvasó nyilvánította ki azon szándékát, miszerint Nora Robertset kíván olvasni, és a hölgy mára a magyar nemzetközi bestseller-irodalom meghatározó alakjává ( ha ugyan nem elsőszámú szereplőjévé) vált. Vizsgáljuk meg, miben áll Nora Roberts titka, például a Vetélytársak című regényén keresztül! Miért is szerethető ez a könyv? 1. A cselekmény csak annyira változatos, amit még egy klasszikus krimin edződött Olvasó elbír. fordulat és felismerés egymást követi, de mindig mederben van tartva a cselekményt. 2.  A bűnügyi és szerelmi szál folyton egybefonódik,  egyik értelmezhetetlen a másik nélkül. A Vetélytársakban a brutális gyilkosság felderítése legalább olyan izgalmas, mint a két fiatal, Laura és Matthew szerelmének alakulása. Ahogy haladunk előre a nyomozással, a szerelem egyre inkább beteljesedik

Hjorth és Rosenfeldt ezúttal is izgalmas krimit alkotott, vagyis inkább thrillert, ezúttal azoknak sem lehet panaszuk rá, akik jó sok vért szeretnek látni-olvasni egy bűnügyi könyvben. A néma lány egy négytagú család haláláról mesél,akik heves természetű környezetvédők voltak, valamint hátborzongató képet kapunk egy tízéves kislány kálváriájáról, lelki meghasadásáról. Kriminek mindenképpen jó, kiemelkedik az átlagból. A szerzőpáros könyve azonban fényévekre van attól, amit irodalomnak nevezhetünk, sőt, az örökös lelkizés, a ki-kivel-és-mikor szövegrészek inkább idegesítők, semminthogy előrevinnék a cselekményt. Adott tehát egy krimi, amely a maga műfajában nem rossz, csak kissé túlírt.De azért olvasható. Ám semmi több.Itt a probléma. Egy író akarjon valamit mondani olvasóinak, valami olyat, amit életre megjegyeznek, még akkor is akarja ezt, ha " csak" krimit ír- ami nem könnyű. Az igényesség ott kezdődik, hogy akarok tanítani valamit. A Hjorth-Rosenfeldt szerzőpárosnak ni

Carmine Delmonico ( csodás, hangzatos név) hadnagy nyomozó osztályának néhány hónapját mutatja be Colleen McCollough krimije. A Mezítelen valóság cselekménye több szálon bonyolódik. Egy magát Dodónak nevező sorozatgyilkos brutális módon gyilkol meg nőket, egy üvegkereskedést rendszeresen vandálok rongálnak meg, egy középiskolában pedig fekete bandák fegyvereket rejtegetnek? Vajon összefonódnak a szálak, összefügg a három ügy? Talán ez a legizgalmasabb kérdés, melyet az Olvasó a könyv kb. 200. oldala után feltesz. Mert az az igazság, hogy némi logikai készséggel, krimiolvasói jártassággal ki lehet találni, kicsoda Dodó, ki lehet következtetni, mi lesz az iskolai balhé vége. De egy sluszpoén akkor is marad. Arra a kutya sem jön rá.