Könyvekről mindenkinek

Újraolvasásnak hívja az irodalomtudomány azt a folyamatot, mikor is egy addig ismert irodalmi művet vagy bármilyen könyvet új szemmel, addig nem vizsgált szempontok szerint olvasunk és értelmezünk újra. Gyakorlatilag minden kötelező olvasmányra ráférne egy kis újraolvasás, én Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című könyvét választottam. Szépen leültem a fotőjbe, egy kis étcsoki mellett újragyönyörködtem magam a művön, na és persze a szöveg Ottlik Géza-féle elképesztően ottlikos fordításán. Mi lehetne az a szempont, melynek alapján még nem olvasták és elemezték a tudós literátorok ezt a művet? Szerintem ez: Santiago és a baseball. Az Öreg halász és tenger hemzseg a szimbólumoktól. Szimbólum a tenger, a hal, a mindenféle cápa, a hajóra repülő kismadár. Jelképesek Havanna fényei, a halász begörcsölt keze, a cápák szájából áradó bűz, a fiú szeretete, sírása, mind-mind a modern ember keserves, olykor gyönyörű létküzdelmeit szimbolizálják. Ugyanilyen szimbólum a baseball is. Sa

Rajongok a történelemért, a Rubicon folyóiratért, meg az egész múltért mindenestül. Ezért végeztem történelem szakon. Ennyit elöljáróban.  A Rubicon 2017/4. számának címlapján Kádár Löttyedtarcú János és Mindszenty Töprengő József látható, hát ez a címlap most nem olyan jól sikerült, mint szokott az lenni, mert KLJ  mumifikális pofázmányába  belóg a Mindszenty reverendájának a széle. Nekem ez így nem tetszik. Viszont a tartalom, az ütős. Tulajdonképpen az az egésznek a tanulsága, hogy Kádár Löttyedtarcú János éppen úgy nem szerette a vallást és az egyházakat, mint Rákosi Kerekkobakú Mátyás nem szerette őket, csak Kádár két generációnyi időt azért még adott volna nekik, azonkívül nem akart mártíriumot.( Ld. Tabajdi Gábor: Kádár János és az egyházak című írását!). Bevallom, a Máriabesnyői kapucinusokról még csak " érintőlegesen" hallottam, köszönet Varga Kálmánnak, hogy megismertette a történetet a néppel. Azaz velem. Már tíz éve is tudtam, és nem szégyelltem hangoztatni: A Ru

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták

Manapság egyre kevesebben olvasnak várostörténetet. A városok polgárainak többségét nem érdekli, hogy a 17.században hányan laktak a főutcán, vagy hogy XY szobrászművész anyósa tagja volt-e a Szabadelvű Pártnak, vagy csak szeretett volna az lenni, de nem vették fel. A történeti valóság vesztett vonzerejéből, kicsit meg kell spékelni fiction elemekkel, hátha így... Így igen! Edward Rutherfurd nagyszerű könyvet alkotott, egy család történetébe álcázva mutatja be New York történetét, a várost, ahol az álmok születnek, valamint ezen keresztül az USA históriáját, vaskos könyvben. Ára ellenére sikerkönyvvé lett, mert, mint tudjuk, a történeti valóság vesztett vonzerejéből, de azért... Azért így is kíváncsiak vagyunk a gyarmatosító angolokra és hollandokra, a függetlenségi háborúra, a 19. század nagy amerikai felemelkedésére, a prosperitásra ( legalább nekik sikerült...), a nagy válságra, de birizgálja a csőrünket a hatvanas évek nagy generációja, akik füstöltek mint az állat, szívtak, ige

Irodalmi folyóiratnak csak abban az esetben van immanens értelme, ha az a folyóirat bátor. Ha a bátorság hiányzik, a vélemény sem lesz érdemi. A Prae 44. száma igencsak bátor, épp ezért igencsak érdemi. Merényi Krisztián: Józsi bácsinál című novelláját például nem minden irodalmi folyóirat vállalta volna be. Nem egészen másfél oldalon rettenetes tragédiák, szenvedések. Hogy maga a mű miről szól, azt, véleményem szerint, a címből ki lehet következtetni... Orcsik Roland elképesztően jó költő. Ezt eddig is tudtuk róla, de aki elolvassa a Szétmorzsolva című versét, átgondolja véleményét a kortárs költészet lila és dekadens mivoltáról. Ez egy zseniális vers, üde színfolt a színfolt-talanság világában. A harmadik mű, amit ki szeretnék emelni, az Bozsik Péter: Vándorszakács című írása. Először visszariadtam a hosszúnak tűnő mondatoktól, de aztán rájöttem, hogy van olyan mondat, ami attól, sőt, elsősorban attól szép, hogy hosszú, és az egymásba kötések, a végtelenségek logikai dimenziói közöt

Ranschburg Jenő Mit rontottunk el? című ismeretterjesztő-segítő könyve gyakorló anyáknak és apáknak íródott, és a 0-3 év közötti gyermekek nevelési kérdéseivel foglalkozik. Sok mindent megtudhatunk a testi növekedésről, az egyenetlenségek magyarázatairól, a lelki-pszichológiai fejlődésről, az értelem első jeleiről, a játékról, mint a fejlődés forrásáról. Válaszokat kapunk azokra a kérdésekre, melyet minden szülő nap mint nap feltesz magának: a gyermeknek szülőhöz és testvérhez való kötődéséről. Engem igazából csak a könyv terjedeleme zavar. túl rövid Összesen 176 oldalon nem lehet ezeket a problémákat megfelelően kitárgyalni. De Ranschburg Jenő doktor azért megpróbálta, s  amit megtehetett, megtette. Ennyi elég is egy jó könyvhöz.

Baktay Miklós és Baktay Zelka pszichológusok. Ez a tény önmagában véve még nem zárja ki, hogy jó könyvet írjanak. Csak azt kell tenniük, hogy a tanultakhoz hozzáadják az élettapasztalatot, plurálisak legyenek, ne hibást keressenek, hanem csak hibát, amit ki lehet javítani. És, valljuk, be, mindehhez nem árt egy csipetnyi humor- pikáns, érdekes, de nem otromba. Félelmetes, mi minden okozhat konfliktust egy kapcsolatban...A Baktay házaspár Eseteink. Páratlan párkapcsolatok című könyve útmutató, vezérfonál, problémamegoldást segítő. Megéri az árát, hasznos. Elhagyott férjek, feleségek, és szeretők életére jótékony befolyással lehet. Talán kibékít... Ez pedig itt egy másik blog: szabadvallas.blogspot.com