Könyvekről mindenkinek

 Iszaak Babelnek a világirodalomban egyedülálló könyve voltaképpen két hosszabb,egymásba kapcsolódó elbeszélésfüzér. Az író szándéka az volt,hogy egyfajta tablót fessen nekünk a 19.század végének-20.század elejének oroszországi zsidóságáról. Helyszínül pedig azt a kikötővárost,Odesszát választotta,amely a kor Kelet-Európájának egyik legnyitottabb,legkozmopolitább városa. Babel történeteiben találkozunk zsidókkal,oroszokkal,ukránokkal,lengyelekkel,tatárokkal,és még számtalan más nemzet fiaival és lányaival.  A történetek nyelvi megformálása sok helyütt az Ószövetséget idézi. Ám tartalmában legfeljebb Izrael népének bálványimádó,s épp ezért hanyatló korszakai juthatnak eszünkbe. Rengeteg italozás,kártyázás,szétvert családok,gengszterizmus,és betegség betegség hátán-ilyennek rajzolja Babel Odessza népét. Babel ábrázolásában Odessza az új Babilon. És mégis:ezekből a történetekből,ha alaposan olvassuk,felénk árad valami rejtett humánum,alvó emberség. Hiába zárják be a kocsmában fizetni nem

Walt Whitman és Robert Browning között mindössze egyetlen hasonlóság akad:mindketten költők voltak, és mindkettőt őrültnek tartotta saját kora. Ennek ellenére olvasták a könyveiket- gondolom, úgy érezte a Tisztelt Olvasóközönség, hogy költőknél egy kis őrület nem veszélyes, sőt... Whitmant elsősorban szabadverseiről ismerjük. Azért tartom ezt igencsak felszínes megközelítésnek, mert a szabadvers, az pusztán forma. A lényeg a tartalom, a gondolat, az ívelő sorokban kirejlő szenvedély. Whitmannél mindhárom, de főleg a valóság iránti szenvedély igen erős. Az Ének magamról című, kisregény-terjedelmű, 52 verset foglal magában. Egyfajta költői enciklopédiája ez a kornak, a hitnek, a léleknek, a fejlődő Amerika lüktetésének. Whitman igen fontosnak tartja istenhitét. Hát, nem tudom, melyik keresztény egyház fogadná szívesen tagjai közé az amerikai költőt, merthogy az ő istenhite nem más mint panteizmus. A világ minden dolgában ott lüktet az élet, a költőnek, a whitmani szerepfelfogásban, ped

A történetírásnak, a történelmi könyveknek,  is megvan a maga története. Vigh Kálmán:Oroszország az utolsó Romanov, II. Miklós alatt illetve Menyhárt Lajos:A"sztálinizmus", mint történelmi jelenség című tanulmánya egy elképesztő kiadónál, a VIDEOTON József Attila Művelődési Ház és Könyvtár kiadásában jelent meg, a História Klub Füzetek sorozatban, év megjelölése nélkül, valószínűleg a rendszerváltást megelőző úgynevezett átmeneti időszakban ( 1985-1990.). A nyelvezet még igencsak marxista, a mondanivaló viszont már árnyaltabb, mint azt a Kádár-korabeli történetírásnál megszokhattuk. Víg Károly alapkoncepciója szerint Oroszországban a 19. században egymás mellett élt feudalizmus és kapitalizmus, s az orosz politika minden megnyilvánulása e kettősség leképeződése. Megtudhatjuk, milyen eredményekkel járt Sándor cár jobbágyfelszabadítása, volt-e Oroszországban földreform, hogyan alakult a 19.század végén-20.század elején Lenin gondolkodása, miért kellett Leninnek és a bolseviko

A 19.század a magyarosodás időszaka volt. Ekkor alakultak ki nemzeti karakterjegyeink a politikában, a gazdaságban, művelődésben- s mint Lukács Anikó könyvéből megtudhatjuk, a divatban, öltözködésben is. A Nemzeti divat Pesten a 19.században című könyv úttörő jellegű. A legtöbb Olvasó először találkozik az itt felvetett kérdésekkel, melyek élesen befolyásolták a korabeli mindennapokat. A céhek vagy a kapitalista ipari üzemek gyártják a modernebb ruhákat? viselheti-e ugyanazt az egyszerű kispolgár, mint a nemes? A sajtónak követnie kell a divatot, vagy pedig példát mutatnia olvasóinak a "helyes" viseletről? Hogyan befolyásolta a mindinkább fejlődő történeti köztudat a divatot? Miként fogadta a külföld a magyar " nemzeti öltözet" feltűnését? ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat választ az ember Lukács Anikó szerfelett izgalmas, minden történelem iránt érdeklődő számára fontos könyvéből. (Budapest Főváros Levéltára, 2017.) xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Adakozás

Szereti a háborús regényeket? Akkor ne habozzon, azonnal szerezze be Stefan Hertmans 1951.ben született belga író Háború és terpentin című könyvét, mert ennél jobbat ebben a tematikában még kevesen alkottak. Arról van szó, hogy Hertmans mesterien ütközteti a 19. század békevilágát ( vagy hazug világát?), az első világháború poklával: lövészárkokkal, sebesülésekkel, és sok egyéni tanulsággal, melyekből azonban Európa egyáltalán nem tanult. Hertmans: Háború és terpentin című könyve azzal éri el lebilincselő hatását, hogy- látszólag legalábbis- semmi különöset nem csinál. Nem posztmodernkedik, nem ellen-posztmodernkedik, egyszerűen csak leír egy történetet, pontosabban: személyes történelmet, két emberi sorson: nagyapán és unokán keresztül. Nyilván az unoka élettapasztalatai sokkolóbbak, talán valóságosabbak is, ám ne felejtsük: az emberiség békét érdemel, mert a humanizmus eszköz lehet a gonso erők megállítására. Stefan Hertmans tudja ezt, és az Olvasóknak ír. Az értőknek, azoknak, aki

Paul Johnson, a világ egyik legismertebb történésze, monumentális szellemi vállalkozásba fogott: megírja annak a népnek a történetét, az ókortól a 20.századig, mely a világon talán a legváltozatosabb történelemmel rendelkezik. A vállalkozás nagyrészt eredményesen zárult, a könyv jól sikerült, olvasható- bár sokszor eltolja a hangsúlyokat egyes hírességek magánélete felé. Ezen könyvajánló nem foghatja át egy ennyire terjedelmes szakkönyv egészét, inkább csak a nagyközönséget legjobban érdeklő újkori fejezetekkel ( Az emancipáció, A holokauszt, Cion), kíván néhány megjegyzést fűzni. 1. Az emancipáció- és a többségi társadalom ezzel kapcsolatos megosztottsága- nem korlátozódott kizárólag a zsidókra. A 19. századra általában véve jellemző volt a nemzeti köntösbe öltöztetés, az uniformizálás. Minden etnikai és vallási kisebbség igyekezett alkalmazkodni, még a cigányság is. Ez a kísérlet minden kisebbség esetében felemásan sikerült. A nacionalizmus nem volt képes a nációba integrálni a m