Könyvekről mindenkinek

A Magyarországon kissé lenézett, amolyan baloldali íróként számontartott Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című novelláskötete 1933-ban jelent meg, közönségsikert nem aratott ,( Kosztolányi is jelentkezett ebben az évben...)viszont hét évtized múltán olvasva nagyon is tanulságos. Három nagyon fontos tanulság szűrhető le a könyvből: 1. Az író ne politizáljon " direktben". A kötetnek éppen azon alkotásai a legsikerültebbek, melyek nem akarják a világot megváltani. 2. Nincsenek végletekig boldog és végletekig boldogtalan emberek. Még a szegények életében is akadnak örömteli pillanatok, s ha valaki, szépíróként, pont az alsó-közép-legalsó társadalmi réteg bemutatását tűzi ki célul, akkor az nem szólhat arról, hogy milyen is a rabszolgák élete. Mert az inasok, ha éhbérért, kosztért-kvártélyért melóznak is, méghozzá igen sokat, mégsem egyenlők az afrikai néger rabszolgákkal. Többek náluk, igenis, többek. 3. Mindannyian szomjas inasok vagyunk. Mindig kell valami, ami még nincs

A nagy francia tragédiaíró- hármas ( Corneille-Racine-Moliere) közül Corneille-t szokták a legkonzervatívabbnak, majdhogynem laposnak tartani. Ehhez képest a Pompeius halála című történelmi dráma- mely francia nyelven könyv alakban is megjelent- hordoz egy igazi újdonságot: a címszereplő mindössze kétszer jelenik meg a színen. Neki az a "műbéli feladata",hogy igazolja: a cím igaz, tényleg a nagy ókori római politikus haláláról szól a darab. Hol a van megkívánt hármas egység- követelményrendszer ebben a színdarabban? Amely amúgy nem tartozik a drámairodalom klasszis- alkotásai közé, sőt, 21. szemmel ( Corneille rajongói most ne bántódjanak meg) kissé unalmasnak hat. Főleg könyv alakban. No, dehát azért vannak a jó színházi rendezők...

Nagyon azt gondolom, rám férne a világirodalom újraolvasása. Az ókortól kezdve.Annyi könyvet olvas az ember az egyetemen, meg amúgy is, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét. Így aztán nekifogok újra a "komoly" világirodalomnak, a tényleg klasszikus könyveknek. Kivel is kezdhetném, ha nem a nagy öreggel, Homérosszal, a középiskolások rémével. A könyvtárból kivettem az Iliászt, nekifogtam olvasni. Az Iliász első énekében már ott van minden, ami emberi érzelem: harag, szánalom, irgalom, szeretet. Agamemnón és Akhilleusz haragja az ember örökös választási kényszerét fejezi ki. Lebilincselők a metaforák, költői eszközök is.Leginkább az a szövegrész indított meg, amikor is Akhilleusz könyörög édesanyjának, Thetisz tengeristennőnek. De humor is van ám e sorokban: Zeusz " két nő közé" kerül. Az istenek pedig nevetnek Héphaisztoszon. Persze, történeti értéke sem csekély az Iliásznak. Nagyon fontos forrás az archaikus kori görög társadalmat, életmódot illetően. 

Bálint Tibor kolozsvári író talán legsikerültebb könyve a Zokogó majom. Maga a cím a regényben szereplő vendéglőre utal, e köré a vendéglátóipari létesítmény köré szerveződik ugyanis a Vincze család élete. Bálint Tibor történelmi regénye e família életét követi nyomon,retrospektív módon, belső monológokkal, a 1920-as évektől a második világháborún át egészen 1953-ig, Sztálin haláláig. Ennek a családnak soha semmi nem sikerül igazán- s előbb-utóbb, afféle Stockholm-szindrómaként, ezért magukat teszik felelőssé. Történelmi családregény- mondhatnánk, de a Zokogó majom ennél azért több. Szatíra is, lélektani regény is, és kiváló analízise a generációk közötti ellentéteknek. Remek, jól olvasható, tartalmában mély regény, mely elbűvöl nemcsak az erdélyi, e az egyetemes magyar irodalom kedvelőit is. 

Hamvas Béla általában filozófusként ismert. Hét részből álló, tartalmában monumentális regényét igen bonyolult végigolvasni, ám, ha ráérez az ember a szöveg nyitjára, valódi szórakozássá válik ez a fajta irodalom. A könyv legfőbb tanulsága az, hogy mindannyian képesek vagyunk mássá válni, és sajnos, elég sokszor élünk is ezzel a lehetőséggel. Ám van lehetőségünk arra, hogy felvett, karneváli maszkunktól megszabaduljunk. Hamvas Béla Karneváljával fityiszt mutatott az irodalomkritikusoknak és az irodalomtörténészeknek is. A Karnevált ugyanis nem lehet a hagyományosan megszokott módon értelmezni. Itt nincsenek valódi jellemek ( hiszen minden csak egy maszk, ami eldobható), nincsenek igazi párbeszédek ( hiszen ki tudja, ki beszél éppen kivel), nincs semmi fogódzó, amibe a tudatos értelmező belekapaszkodhatna. Éppen ezért egy újfajta, magyar irodalomban szokatlan olvasási technikát kell bevetni, ez pedig az " elengedett" olvasás. Olyasmi ez, mint amikor ponyvát olvasunk: kikapc

Szabó Magda 1958-ban írta meg Freskó című híres regényét, akkoriban ( kissé oldódó szocreál) teljesen újszerű elbeszélésmódot követve. A könyvben szereplők belső monológokban mondják el a történetet a maguk szemszögéből, ezekből az interpretációkból pedig az Olvasó állítja össze magának a Freskót. Ahogy a 21. században neveznénk: képalkotás virtuális és valóságos elemekből. Interaktív párbeszéd alkotó és befogadó között, a 20.század közepén- több, mint előremutató dolog volt ez akkoriban, s valami ilyesmi úton, a lineáris történetmondás széttörésének útján folytatódott az európai regény útja, sorsa- többek között a francia új regénnyel, vagy éppen a német ( no, nem kelet, hanem nyugatnémet) új prózával. A történet maga egy alföldi kisvárosban, Tarbán bonyolódik. A szigorú református papi család nem viseli el, hogy lányuk, Annus, fellázadt a predesztinált sors ellen, és Pestre költözvén, művész lett belőle. Édesanyja temetésére azért hazahívják a lányt, de be sem teheti lábát a szülő

Bárány Tamás a rendszerváltás idején írt egy lektűrt a rendszerváltásról. Az a címe a könyvnek, hogy Megjelenés fehér szmokingban. Egy kiváló zongoraművész- aki éppoly beképzelt, mint amilyen kiváló- nem vállal fellépést az isten háta mögötti Mezőszegen. Csakhogy a falu polgármestere presztízskérdést csinál abból, hogy Kornai művész úr náluk is fellépjen. Ámde borsos fellépti díjat kér, annyit, mint Stockholmban szokott. Innentől belép a politika: a polgármesternek keresztül kell vinnie a közgyűlésen, hogy a szociális problémáktól hemzsegő faluban a költségvetés nagy részét egy zongoraművészre áldozzák. Csakhogy történik valami... Bárány Tamás könyve lektűr. Nem is akar több lenni, nem vágyik arra, hogy a feketén méltóságteljes szociológia kategóriába dobozolják. Csak szórakoztatni akar, azt viszont jól műveli. A szándék tetté érett, a gyümölcs pedig finom.