Könyvekről mindenkinek

Hjorth és Rosenfeldt ezúttal is izgalmas krimit alkotott, vagyis inkább thrillert, ezúttal azoknak sem lehet panaszuk rá, akik jó sok vért szeretnek látni-olvasni egy bűnügyi könyvben. A néma lány egy négytagú család haláláról mesél,akik heves természetű környezetvédők voltak, valamint hátborzongató képet kapunk egy tízéves kislány kálváriájáról, lelki meghasadásáról. Kriminek mindenképpen jó, kiemelkedik az átlagból. A szerzőpáros könyve azonban fényévekre van attól, amit irodalomnak nevezhetünk, sőt, az örökös lelkizés, a ki-kivel-és-mikor szövegrészek inkább idegesítők, semminthogy előrevinnék a cselekményt. Adott tehát egy krimi, amely a maga műfajában nem rossz, csak kissé túlírt.De azért olvasható. Ám semmi több.Itt a probléma. Egy író akarjon valamit mondani olvasóinak, valami olyat, amit életre megjegyeznek, még akkor is akarja ezt, ha " csak" krimit ír- ami nem könnyű. Az igényesség ott kezdődik, hogy akarok tanítani valamit. A Hjorth-Rosenfeldt szerzőpárosnak ni

Azt gondolom, nem kellett volna megírni ezt a könyvet. Illetve: Nem így kellett volna megírni. Bizonyos esetekben jobb, ha az ember az ötleteit nyugodni hagyja, egészen addig, míg elalszanak, vagy felváltják őket újabb ötletek. Nem az alapkoncepció rossz: érdemes klasszikus gyermekverseket parodizálni, különösen, ha valakik olyan tehetséges modern költők, hogy megtehetik. Lackfi János és Vörös István azok. A baj a mennyiséggel van. Gyakorlatilag végigszáguldanak humor-energiájukkal az egész magyar irodalmon, így aztán silány költői versennyé avasodik a produkció, függetlenül attól, hogy az egyes költemények külön önmagukban mennyire rezgetik meg az olvasók rekeszizmait. A címadó vers, az Apám kakasa, például egyáltalán nem. Viszont az Áprilys, vagy A kocsim csudaszép Audi, vagy éppen a Követelő, nagyon is. A Nyanya című vers-produkciót viszont kifejezetten ízléstelennek találom. És így tovább...Szóval, ilyen gyermekkönyvet nem szabadna írni. Helyette inkább valami szépet, gyönyörűt.

Ha egy teológiai könyv nem a teológia alapjairól szól, hanem teológiaprofesszorok egymás közti vitáiról, akkor előbb-utóbb letér az igaz útról. Alister E. McGrath is így járt. A Bevezetés a keresztény teológiába című könyv alapmű- mindazok számára, akiket jobban érdekelnek az elméletek, mint a keresztény vallás mindennapi gyakorlata, a hitélet, az úrvacsora, a gyülekezeti közösségek. Tipikus egyetemi tankönyvvé lett ez a Bevezetés, ahol olyan vadhajtásokról is részletesen olvashatunk, mint a fekete teológia(eszerint a Bibliát néger zsidók írták, Pál apostol pedig szélhámos volt, aki átfordította a Szentírást a fehérek nyelvére...), a latin-amerikai felszabadítás-teológia, vagy éppen posztmodern filozófusok Bibliaértelmezése ( egyikük szerint, mivel a jelentés szónak fasiszta mellékíze van, a Biblia pedig nem fasiszta, ezért a Bibliának nincs jelentése). Ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozna a Szerző, többet kellett volna szólnia magáról a Írásról, az abban szereplő történetek

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Biblia kétezer oldal önismétlés: mindig ugyanazt a mondandót variálják. Na, hát erre bepöccentem, és ajánlottam az illetőnek Derek Prince könyveit. Hihetetlen az öregúr, olyan dolgokat bogoz ki az Igéből, amit egy egyszerű hívő talán soha életében észre sem vesz. Az őszinte, szívből fakadó hit párosul nála elképesztő kreativitással, mégsem viszi félre a Szentírást, sőt... A Szellemi konfliktus című könyvének alapgondolata az, hogy Isten és a Sátán folyamatosan küzd egymással, még napjinkban is tart ez a küzdelem. De ez a harc szellemi szinten folyik, mivel Krisztus már bebizonyította, hogy testileg képes legyőzni a kísértéseket, azaz a Sátánt, mégpedig akkor, mikor megkísértetett a pusztában a negyven nap böjt után. Ennek a szellemi harcnak módozatait taglalja Derek Prince. Segíti a hívőket abban, hogy sikerrel vívják meg a csatákat az Úr nevében. Még azt is megtudjuk, milyen szimbolikája van a Bibliában a római legionáriusnak. Lehet, hogy S

A The Economist stábja, Andrea Burgess és társai, nagyon jó kis statisztikai kiadványt állítottak össze a globális helyzetről. A statisztika jó, a statisztika kell, mert a számok vezetnek el bennünket a valósághoz, nem pedig a manipulált vélemények és régesrég bukott ideológiák új köntösbe öltöztetése. A világ számokban 2013. című kötet tragikus képet fest Európa demográfiai jövőjéről. A leggyorsabban növekvő népességű országok sorában nincs egyetlen európai sem- az első 50 között!! Az afrikai, ázsiai, főleg iszlám népességű országokban viszont szépen, egyenletesen nő a népesség, ki lehet találni, hogy ennek mi lesz a következménye...Illetve. már mi a következménye. Európa más területeken is tragikus helyzetben van. Nézzük például az " Oktatási kiadások a GDP %-ában című táblázatot! Meglepő rangsor: 1. Kelet- Timor,ahol a GDP 14 százalékát költik oktatásra, ők tudják, mi a jó 2. Kuba 3. Lesotho ( Dél-Afrikában van) 4. Burundi  5. Moldova 6. Maldív-szigetek 7. Dzsibuti 8. Namíbia

Keresztény pszichológiai csemege... Bert Bauman: A lélek gyógyulása című könyvéből megtudhatjuk, hogyan vélekedik a kereszténység a lélekről, a testről, a Megváltásról, és Isten szerepéről az ember életében. Nagyon fontos könyvről van szó, minden keresztény embernek el kellene olvasnia. Érdekes módon közelíti meg az emberi személyiséget. A hagyományos, jungista- materialista felfogás szerint értelem és érzelem külön egység. A kereszténység szerint nem. Van a Szentlélek/ Szent Szellem, nagyjából ez felel meg a hagyományos pszichológia szerinti tudatalattinak, itt munkál az Isten. Van a Lélek, amely áll - értelemből - érzelemből - tudatból - akaratból. És van a test/ hústest. A megváltás három idődimenzióban történik. A Szellem már a múltban megváltatott a bűntől. Ma a Lélek megváltásának korát éljük. A test pedig a jövőben váltatik meg, a feltámadáskor, vagy Isten országának földi eljövetelekor. Úgyhogy mindenki legyen szíves odafigyelni a lélkére ( értelmére, érzelmeire, akaratára, tu

Tomasso Campanella istenes életű szerzetes 1602-ben, az inkvizíció börtönében írta Napváros című utópisztikus könyvét. Egy olyan társadalmat rajzol Olvasói elé, melyben a vezérelv az abszolút igazság. Mindenki egyenlő, és mindenki dolgozik. A munkát, a mesterség gyakorlását tartják igazi nemesemberhez méltó feladatnak, nem a henyélést. A Nap a főisten, de vannak kisebb istenek is, mégpedig az emberi kreativitás különböző területei, pl. Fizikus, Retorikus stb. A gyermekeket közösségben nevelik, megtanítják mesterségre, humán- és természettudományokra. Mindenki azt a mesterséget vagy tudományt műveli felnőttkorában, melyre gyermekkorában legalkalmasabbnak bizonyult. Nagyon alaposan szabályozzák a gyermeknemzést. Kiválasztják, melyik férfi melyik nővel passzolna leginkább. Háromnaponta lehet közösülni. A biblikus vallást becsülik, a keresztény egyházakat kevésbé. Elfogadják a eredendő bűn tanát. A jelenlegi emberi világ romlott, de az igaz keresztények boldogok. Vajon szeretnénk ily