Könyvekről mindenkinek

Somlyó György könyv alakban is megjelent tanulmánya voltaképpen egy készülő,a 20.századi magyar és európai modern költészetet összefoglaló monográfia bevezetője lett volna,ám a Magvető Könyvkiadó annyira jónak találta,hogy önálló kötetben is megjelentette. Mit is jelent modernnek lenni?Somlyó György szerint mindenekelőtt vállalni kell az előzménynélküliséget. A 20.század elejének szemtelenül fiatal modernjei büszkék voltak arr,hogy hagyománynélküliek. Aztán persze kiderül Somlyó tanulmányából,hogy nem annyira hagyománynélküliségről,inkább a múlt újfajta szelektálásáról van szó.   Mint ahogy a történelem és a kulrurális közízlés is szelektált közüttük. Az avantgarde lázadó izmusai eltűntek,a modernség,mint ideológia,mint életérzés megmaradt. Mindenki hitte,hogy modernnek kell lenni.Mindenestül. Mint az a záró fejezetből kiderül,ez az életérzés erősen ateista. Az új költészet hívei végigélték a 20.század minden borzalmát,s arra a követkehtetésre jutottak,hogy Isten magára hagyta a gon

René Belbenoit a 19.században született,vasutas családban.Ám neki semmi kedve sem volt apja mesterségégét folytatni,inkább egy kaszinóban dolgozott. Csakhogy lopott. Ezt még sikerült megúsznia,sőt,beállt katonának,és kitüntetéssel szerelték le az első világháború után. Aztán megint lopott. Úgyhogy megkapta az ún. Száraz guillotine-t. 8 év a leghírhedtebb fegyenctelepen,Francia Guayanában. A könyv erről a nyolcéves pokoljárásról szól. Megtudhatjuk belőle,hogyan állatiasodnak el az emberek a fegyenctelepen,hogyan lehet túlélni a dél-amerikai dzsungel forró,mocsaras,szúnyogokkal teli poklát. Találkozunk e lapokon vakmerő szökevényekkel (René Belbenoit is többször próbálkozott áttörni a dzsungelen,meg az óceán hullámain,sokáig sikertelenül). Megismerkedünk Francia Guayana gazdasági-társadalmi politikai életével,megtudhatjuk,miért ragaszkodtak a helyiek annyira a fegyenctelephez. A Száraz guillotine című könyvet kizárólav edzett idegrendszerű felnőtt olvasóknak ajánljuk. Magyarul 1979-ben

Az 1970-es évek végén a magyar irodalomtörténet új fordulatot vett. A korábban megszokott hurráoptimista próza helyett megjelentek azok a regények,melyek a kor társadalmi problémáiról szóltak,kendőzetlenül,de politikai felhangok nélkül. Részben ebbe a vonulatba illeszkedik Csák Gyula A legnagyobb sűrűség közepe című kisregénye is. Az 1979-ben megjelent könyv a szülő-gyermek viszony problémát tárgyalja,brutális őszinteséggel. A főhős,Sadeczky mérnök,egyre kevésbé bír alkoholista apjával. Az öreg nem akar állami intézetbe menni,viszont magát is egyre kevésbé képes ellátni,a nő pedig,aki vele,él,inkább csak a pénzég pazarolja. Sadeczky szerint apja nem volt jó apa,ezért aztán nem is veszi rossz néven,mikor felesége közli:nem szeretné,ha apósa odaköltözne hozzájuk. A patthelyzetet egy körzeti orvosnő oldja fel,aki legalább arra ráveszi a mérnököt,hogy együtt látogassák meg apját. Sadeczky eleinte csak azért tart a doktornővel,nehogy rossz gyermek képében tűnjön fel. Ám aztán apa és fia

Mi,akik szeretjük a költészetet,sokszor gondoljuk azt,hogy József Attila már a "zsebünkben van". Hiszen ismerjük verseit,egyéb írásait,eszméit,sokat tudunk életéről,betegségéről. Ezt hisszük. Aztán kezünkbe kerül a költő testvérének,József Jolánnak életrajzi könyve,és rádöbbenünk,hogy amit eddig tudtunk,az semmi. Pusztán a felszín. Mert mit tudunk mi arról,milyen lehet,amikor egy kisgyermek napokon át nem eszik semmit. Mit érzünk abból a fájdalomból,amit Attila érzett akkor,amikor imádott anyja félholtra verte holmi ellopott bukták miatt? Hogyan tudnánk felfogni a sikerrel parosuló mellőzöttséget? Mulyen lehet az,amikor egy költőnek remek kötetei jekennek meg,mégis nyomorog,mert az újságok nem hozzák verseit? Milyen önbecsülése lehet egy huszonkilenc éves férfinak,akinek még nem volt rendes állása? Mi csak annyit tudunk,hogy Attila összetört. Üldözési mánia gyötörte,kényszerképzetei eluralták elméjét. Azt gondolta,hogy valaki hipnotizálja...Sem a szerelemben,sem az alkotá

Olvastak már holland krimit?Jan de Hartog:A gyilkos és a lány című kitűnő könyve 1970-ben jelent meg magyarul,antikváriumokban és a nagyobb könyvtárakban talán még elérhető. A cselekmény a mutatványosok világában játszódik. Megismerkedünk a világ legkövérebb nőjével éppúy,mint a szuperhajlékony olasz ötösikrekkel,vagy a dongalábú bohócokkal,meg az ezerhangú emberrel. Minden milliőnek megvan a maga uralkodója. Az amszterdami mutatványosom között Boterman úr volt a király. Övé volt a kocsma,meg a hullámvasút,meg persze kölcsönzött is kedves kollégáinak,igen magas kamatra. Egy nap,a sátrak között,holtan találják Botermant. Mellete egy teljesen csupasz,tiszta kés. Vajon azzal a késsel ölték meg,vagy a gyilkos csak félrevezetésül rakta oda a fegyvert? És miért szaladt el a holttest felfedezője?Hová tűntek az áldozat részvényei? Miért gyújtják fel a hullámvasutat?És mi köze mindehhez a mutatványosok között újoncnak számító,de szépségével mindenkit megbabonázó türkmén lánynak? Mindezekre

Volt már olyan érzésük, hogy olvasnak egy jó könyvet, még jól is szórakoznak, de közben folyton az jár a fejükben, hogy ez az író még olyan fiatal.... Nekem ez járt a fejemben, miközben az elsőkönyves orosz szerző, Grigorij Szluzsityel:Egy moszkvai kandúr feljegyzései című könyvét olvastam. Lekötött, lebilincselt, e valahogy mégis ott éreztem egy tehetséges, agilis fiatalember keze munkáját, akit a háttérből Csehov, Tolszjtoj, Bulgakov és Paszternák szellemei segítenek. A könyv története szerint egy nyomorék macska szemén keresztül láttatja Moszkva mai társadalmát. Megismerkedünk a lét határán tengődő, ám erről mit sem tudó, jószívű és mindig jókedvű kirgiz vendégmunkásokkal, a macska szemüvegén át látjuk, milyen jó élni egy szeméttelepre kirakott mosógépben. De látjuk a tönkrement életű, állatokkal jótékonykodó szerzetest, aki csak akkor szereti a macskákat, ha győz a kedvenc futballcsapata, megismerkedünk jótékonykodó bolti eladókkal és szadista öregemberekkel, de erről a Szluzsity

Páskándi Géza írói munkássága alapvetően három műnem köré összpontosul:széppróza, dráma illetve esszé. A tartalom mögött rejlő szellemi mondanivaló azonban mindig ugyanaz:egy kérdés. Hogyan tud megmaradni önazönösan a kisebbség a többségben, főleg akkor, ha a többség ezt a megmaradást nem akarja? A szabadság színeváltozásai című könyv is ezzel a témával foglalkozik. Legyen szó bár Bizánc korakozépkori fejlődéséről ( és az erről írt Páskándi-drámáról), vagy éppen a már gyermekes asszonyok szexuális életéről, netán a demográfia tudományának útvesztőiről, mindig ugyanoda lyunkadunk ki:Erdélybe. Az esszék még a Ceacescu-rendszer kommunista zsarnokságának időszakában íródtak, akkor ,amikor az erdélyi magyarság fizikailag is veszélyben volt, A Conducator mindent elmosó őrülete a hetvenes-nyolcvanas évek fodulóján lépte át azt a bizonyos határt. Mivel a cenzúra igencsak erős volt, ne csodálkozzon a Kedves Olvasó, ha Marx- és Lenin-idézetekkel találkozik, méghozzá eléggé sűrűn. Ezekről a tém