Bejegyzések

21.század címkéjű bejegyzések megjelenítése

Irwin Shaw: Izraeli riportok

1948: újjászületik Izrael Állam. A bibliai prófécia valósággá válik. Csakhogy a környező arab államok- maguk is eléggé friss politikai képződmények- nem nyugosznak ebbe bele. Hét ország támad a frissen született zsidó államra. De Izrael visszaveri a támadásokat. Irwin Shaw riportkönyve- melyet a neves magyar származású fotóművész, Robert Capa 94 fotója illusztrál- a háború utáni Izraelbe vezet el bennünket. Eljutunk Tel-Avivba, Jeruzsálembe, Galileába. Találkozunk Közép-Európából emigrált idős rabbikkal, akik szamárháton közlekednek, háborúban megfáradt, családtagjaikat vesztett fiatal nőkkel, agresszív sofőrökkel, bőséges, de teljesen ízetlen ételeke kínáló éttermekkel, dugig tele kávéházakkal, sivatagi napon izzadó kőművesekkel, professzorokkal és cipészmesterekkel- mindennel, ami a korabeli Izrael hétköznapjait jellemezte. Ez a nép nem fáradt el. Lett volna oka és alkalma, de nem hagyta abba a kemény munkát, a szakadatlan testi és lelki küzdelmet. Ezáltal fejlődött Izrael a 21.s

Marc Elsberg:Zero

A könyv alcíme: Tudják, mit teszel Marc Elsberg osztrák író és lemezkiadó- tulajdonos rendkívül dinamikus, pörgős regényének témája a 21.század mindent átölelő adathalmaza, az egyén ellenőrizhetősége, a magánélet védelmért folyó kilátástalan küzdelem. A könyv főhőse Cynthia, egy középkorú újságírónő, aki egy menő lapnál dolgozik, és egyre növekvő idegenkedéssel figyeli napjaink elképesztő technikai fejlődését. Egy szép napon a szerkesztőség elképesztő eseménynek lesz szemtanúja: egy Zero nevű, internetes aktivista csoport drónokat és robotokat küld az amerikai elnök nyári rezidenciájára. Az elnök éppen golfozik, családja rémülten menekül.  Az aktivisták azt akarják bizonyítani, hogy már a világ első számú politikai vezetője sincs biztonságban. Cynthia elborzadva nézi a történteket, újságíró kollégái azonban csak egy remek sztorit látnak az egészben. Egy technikai eszközök kereskedelmével foglalkozó cég tesztelésre küld ú kütyüket az újsághoz. Cynthia hazavisz egy okosszemüveget. Ezt

John Grisham: Az utolsó esküdt

John Grisham jogi thrillere, Az utolsó esküdt, műfajában a 21.század egyik remeke. A történet egy csődbement kisvárosi újság megmentésével kezdődik: a gyászjelentésekkel teleírt magazin új tulajdonosa egy 23 éves fiatalember, aki elhatározza: kerül bármibe, nyereségessé teszi a lapot. Ehhez váratlan segítséget is kap:különösen véres bűntény történik a városban, melynek fő gyanúsítottja a helyi kiskirálynak számító Padgitt család egyik tagja, akit az áldozat vérével szennyezett ingben találnak. Az esküdtek elítélik Danny Pedgittet, néhány év múlva azonban különös eseménysorozat veszi kezdetét: pontosan azokat az esküdteket gyilkolják meg, akik Padgitt felmentésére voksoltak. Ki lehet a tettes? A majdnem-elmebeteg orvlövész? Valamelyik áldozat, vagy családtagja? Maga Pedgitt, vagy jelentős befolyással bíró családja?A fiatal lapszerkesztőnek valami nem stimmel.... Grisham könyve elképesztően izgalmas, fordulatos. Nem erőszakos, nagyon okos, lépésről lépésre haladó, igazi krimi-remekmű.

Szabó Jucus: 5 hozzávalós vacsorák

Szabó Jucus ismert gasztroblogger, mondhatni: a 21. századi mainstream tagja, ám teljesen mást képvisel, mint a divatos irányzatok- ettől esz divatos. Az a helyzet ugyanis, hogy a legtöbb, hiperkreatív ételt a legtöbb magánember nem vállaja be, egyszerűen azért, mert túl drága. Egy darab avokádó 500 forint! Ilyen árak mellett bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki komolyan meg kívánja tanulni a főzés művészetét. Szabó Jucus könyve, az 5 hozzávalós vacsorák, más utat kínál. Könnyen, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket mutat. Egy kirándulás után, fáradtan is érdemes belevágni. Ráadásul finom. Magáról a könyvről itt most két megjegyzésem lenne: 1. Mindig veszélyes játék, ha blogból írnak könyvet. Más műfaj, más média. Szerző kiválóan megoldotta ezt a feladatot, könyve érdekfeszítő, modern, ugyanakkor azok számára is vonzó, akik nincsenek nagy barátságban az internettel. 2. Egyetlen, nekem nem igazán tetsző dologra hívnám fel a figyelmet, a címlapra. Szerintem nem igazán

Dávid István- Vitus-Bulbuk István: A tízparancsolat

Ugyan, miért kell könyvet írni a Tízparancsolatról? Hiszen olyan egyszerű: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, meg ilyenek. Mit kell ezen magyarázni? Csak be kell tartani és kész- vélheti joggal a naiv Olvasó. Csakhogy Dávid István és Vitus Bulbuk István Tízparancsolatról szóló könyve éppen azt példázza, hogy mennyire nem tudjuk ma, a 21. században betartani Isten alapvetően pofonegyszerű utasításait. Mert ölünk. Ha nem is közvetlenül, de közvetve. Vegyészeti úton készült élelmiszerekkel, negatív érzésekkel, Mert paráználkodunk, holott uralkodhatnánk testi vágyainkon. Mert lopunk- legalábbis gondolatban, vagy ha nem, akkor irigykedünk. A 21.századi fogyasztói társadalom embere A könyvben található írások mindegyike voltaképpen egyetlen kérdésre keresi a választ: milyen gyakorlati lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy a fogyasztói, ateista szellemű társadalomból visszatérhessünk a Tízparancsolat szellemében élő közösségi élethez. Ebből a szempontból számom

Székely Gábor: Béke és háború

Ahogy a háborúknak, úgy a békéknek is megvan a maguk történelme. Legalábbis ez derül ki Székely Gábor: Béke és háború. A nemzetközi békeszervezetek története című könyvéből, mely eredetileg akadémiai értekezés volt, aztán 1998-ban kiadta a Napvilág Kiadó. A könyvből megtudhatjuk, milyen illúziókkal tekintettek a jövendő század elé a tizenkilencedik század liberális államférfiúi. Miben reménykedtek, talán az örök békében? Hát, számításaikat alaposan keresztülhúzta a történelem. Megtudhatjuk,a baloldali mozgalmak, a különböző szocialista internacionálék hogyan vélekedtek egy jövendő háború esélyeiről. Képet kapunk az első világháborút követő zavaros helyzetről, mikor is Wilson elnök utópizmusát a Párizs környéki kastélyokban tanácskozó európai nagyok tették semmivé. Az első világháború után a béke ügye nagyon népszerű lett- de át-meg átitatódott napi politikummal és mindenféle hatalmi harcokkal, ez okozta többek között Albert Einstein eltávolodását a békemozgalmaktól. A genfi székhe

Nagy J. József: Anyanyelvünk II.

Hej, amikor még a tankönyveknél nem az volt a szempont, hogy hány színes kép van benne...Boldog nyolcvanas évek, mikor a könyv még nem dizájntermék volt, hanem tartalom, és semmi más...Nagy J. József: Anyanyelvünk című tankönyvéből kisdiákok százezrei tanultak, többé-kevésbé sikeresen. A negyedikesek például tudtak írni- olvasni, ellentétben 21. századi valóságunkkal. A főbb témák Nagy József könyvében: -Mondattan, a mondat funkciói - Igeidők, igemódok a magyar nyelvben, gyakorlatokkal - Névszói és igei állítmány, különös tekintettel a főnévre, mint állítmányra - Szófaji alapismeretek Tartalmas, gazdag, ugyanakkor tömör. Ideális tankönyv. ( Tankönyvkiadó, 1987.) xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Építési telkeket keresünk Magyarország egész területéről. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: hirek168.blogspot.com

G.Szabó Klára: Tej-cukor- és lisztmentes ételek receptkönyve

G.Szabó Klára műve, a Tej-cukor- és lisztmentes ételek receptkönyve számomra olyan volt, mint egy lelki megtisztulás. Értelem a 21.századi gasztroértelmetlenség útvesztőiben. Miért kell ahhoz paleonak lenni, hogy leszögezzük: a só nem ártalmas? Évezredeken keresztül ették az emberek a sót, minden különösebb probléma nélkül. Már Az Ószövetség korában is sózták az emberek az ételt, és egészen sokáig húzták... A mai ember úgy retteg a sótól, mint a sátántól, miközben cukros ételeket zabál agyba-főbe. G.Szabó Klára a cukor-kérdést is helyére teszi, imdőn megállapítja azt, amit már minden felnőttnek tudni kellene: édességet szabad enni, de csak mértékkel. Mint ahogy kávét is szabad inni, alkalmilag. Mert a kávé sem méreg. Csak a koffeinszintet növeli, de azért van az emberenek esze, hogy féken tartsa a testét. Legalábbis. A könyvben található ételreceptek visszavisznek bennünket nagymama egyszerűségének korszakába. Van itt tojásos-sajtos omlett, franciasaláta, csontleves, meg székelyká

Bruce Milne: Sokféleség az egységben

Már a könyv címe (Sokféleség az egységben) is meglehetősen gyanús. Azért gyanús, mert a keresztény egyházakban egyre inkább terjed az a hamis nézet, miszerint a felebaráti szeretet egyenlő a toleranciával. A felebaráti szeretetnek pedig, nincs felső határa, így aztán, ezen teória hívei szerint, a toleranciának sincs. Vannak olyan keresztény tanítók, akik szerint az Egyháznak mindent el kell fogadnia, még akár az egyház- és kereszténységellenes nézeteket is. És ez nem igaz. Bruce Milne azt igyekszik elhitetni Olvasóival ( és azt nem vitatom, hogy jószándékúan), hogy a keresztény közösségeknek a tolerancia elvén kell nyugodniuk. Ez helyesen így hangzik: a keresztény közösségeknek Istenen és a Biblián kell nyugodniuk. Csak a Biblia lehet az a sarokkő, melyre egy keresztény közösség, legyen az történelmi egyház, vagy pünkösdi-karizmatikus gyülekezet, épülhet. A Biblia nem csak egy könyv a sok közül, nem pusztán egy leírt szöveg, hanem Isten élő Igéje. Ha pedig Istenben hiszünk, akkor nem m

Faludi Ferenc: Nemes ember

Faludi Ferenc még a nyelvújítás kora előtt élt és alkotott, ez nagyszerű ürügy arra, hogy az "illetékes elvtársak" kivegyék őt az irodalmi kánonból, mondván: a közönség csak nehezen értené meg Faludi költői nyelvét. Csakhogy Faludi Ferenc egy 18. századi igaz, keresztény ember volt, hite műveiben is tükröződik. Kellemetlen lenne tehát a mai liberális kultúrpolitikusoknak egy efféle embert kiemelni... Pedig nagyon magas színvonalú irodalmat művelt. Jó példa erre a Nemes Ember című színdarab( a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: átültetésről van szó, angolból került a magyarba, Josef Dorell jezsuita szerzetes műve volt eredetileg) , melyben Faludi a nemességet próbálja arra rávenni, hogy birtokainak kezelése, a fényűző gazdagság ne vonja el figyelmét a legfontosabbtól: Istentől. A színmű központi alakja egy Eusebius nevű jámbor szerzetes, aki Neandert, a városba tévedt idegent oktatja Isten felől, a helyes élet élet és a helyes erkölcsök tárgyában. Legfontosabbnak azt tartj

Steven Pinker: Hogyan működik az elme?

Steven Pinker népszerűsítőnek szánt, valójában az egész tudományos kutatói szakma számára példaértékű könyve, A Hogyan működik az elme?,  az emberi szervezet talán legnehezebben megismerhető területével foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben a neurológia, az elmekórtan, a pszichológia számtalan eredményt halmozott fel, jogosnak tűnt tehát a 21.század elején magyar nyelven is megjelentetni ezekről egy összefoglaló jellegű művet. A Kiadó Steven Pinker könyvét választotta, s ez a választás telitalálatnak bizonyult. A Szerző rendkívül érdekesen, laikus tanulmányozó számára is figyelemreméltó stílusban ír olyan, a mindennapi életünkben százszámra előforduló eseményről, mint a félelem, a boldogság, az undor, a éhség, a bátorság. Mert ezeket mind az elme műveli velünk. Sok-sok idegsejt összekapcsolódásából alakulnak ki az érzések, a gondolatok, a jó és rossz cselekedetek mozgatórugói. Ajánljuk ezt a könyvet minden olvasónak, aki szeretné kicsit jobban megismerni önmagát, embertársait, és sze

Raymond Aron: Tanulmány a szabadságjogokról

Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust. Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásság

Tótfalusi István: Vademecum

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan

B.Élthes Eszter: Óda az erotikához avagy a szexualitás védelmében

Aki azt gondolná, hogy egy erotikus könyvet ajánljunk most az Olvasók figyelmébe, az alaposan téved. B. Élthes Eszter munkája nem erotikus- legalábbis 21. századi értelemben nem az. A Szerző éppenhogy tiltakozik a mai kor ál-erotikus szabadossága ellen. Helyteleníti a nudizmust, mert túl sokat ad a meztelen tesből. Szerinte a nudistáknak nincsenek normális szexuális vágyaik. Nem szereti, hogy túl sokat mutatogatnak nyilvánosan meztelen testeket. A kevesebb több lehet- szabályra hívja fel a nők figyelmét. Hiányolja, hogy nem kell a férfinak udvarolnia. A pornográfiát pedig anti-erotikusnak tartja, olyan jelenségnek, mely nagyban felelős a férfiak impotenciájáért. A homoszexuálisok Szerző szerint túlzottan agresszívek, elnyomják a heterokat. B. Élthes Eszter gondolataival lehet vitatkozni, de megközelítése, véleményének őszintesége mindenkiben tiszteletet kell, hogy ébresszen.