Könyvekről mindenkinek

Egy modern kori ember identitása sokféle elemből épül fel: ösztönökből, szüleitől tanult viselkedésformákból, szocializáció során szerzett-elutasított értékekből. De mi történik akkor, ha valaki teljesen elveszíti mindenfajta identitását- kivéve a kulturálist? Márpedig Eco: Loana királynő titokzatos tüze című könyvének főhősével pontosan ez történik. Az idős antikvárium-tulajdonos közlekedési balesetet szenved, amnéziás állapotba esik, mindent és mindenkit elfelejt- kivéve a könyveket. Hogyan épül újra az emberi személyiség az írott kultúra által? Erre a kérdésre keresi a választ a világhírű olasz író. Hogy megtalálja-e, az számomra kérdéses. A regény cselekményvezetése olyannyira valószerűtlen, olyannyira szürreális, hogy két-háromszáz oldal után kénytelenek vagyunk megállapítani: hétköznapi mesét olvasunk. Ha veled vagy velem ugyanez megtörténne, el sem hinnénk. Mert csoda. Kultúr-mozaikokból, regényrészletekből, plakátokból- és ebből következően: történelemből- összeálló csodálat

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod

Mapaság sokszor vádolják a gyermekkönyv- írókat azzal, hogy voltaképpen nem is gyermekekne írnak, hanem kis felőnnteknek: előkészítik az ifjú korosztályt a bűnügyi regények-thrillerek befogadására. Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek című regénye szerencsére nem ilyen. A Svéd Rádió gyermekkönyvpályázatán első díjat nyert mű egy titokzatos házról szól, melybe új lakók érkeznek. mint mindig, most is a gyerek sejti meg először hogy valami nincs rendben. Furcsa fények gyulladnak fel, üvegből készült gyermekfigurák mászkálnak egyik szobából a másikba. A gyerreknek eleinte nem hisznek a felnőttek, aztán pedig megrémülnek igazságaitól. A gyermek és a felnőtt nincs olyan módon szembeállítva, mint az a mai, liberális szellemtől átitatott északnyugat-európai gyermekirodalomban szokás. Gyermek és felnőtt együtt deríti ki az igazságot, A stílus könnyed, párbeszédekkel telített. Valóban kilencéveseknek való. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Eladó ház Hencidán ( Hajdú-Bihar megye). Kiváló mi

Kosztolányi Dezső a magyar irodalom legnépszerűbb alkotói közé tartozik. Verseit, a humanizmus jegyében fogant novelláit, regényeit mind a mai napig tízezrek olvassák. Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolányi című könyvében ennek a nagyszerű irodalmárnak, a Nyugat meghatározó " ikonjának" pályakezdését vizsgálja. Szilágyi Zsófia először is azt a kérdést teszi fel: tulajdonképpen mit is tekinthetünk Kosztolányi pályakezdésének? Pusztán a Négy fal között című verseskötetet vagy valami mást? Olvashatunk arról is, hogyan éreztek a nagy nyugatosok, Babits és Kosztolányi Ady Endre: Új versek című kötetének megjelenésekor. Valóban úgy hitték, Ady megelőzte őket, " lenyúlta" újításaikat? Innen tehát a későbbi Ady-Kosztolányi ellentét? Vagy ennél azért differenciáltabb volt a reakció? Nagyon keveset tudunk Kosztolányi drámaiírói tevékenységéről. Szilágyi Zsófia a Patália című ifjúkori darab kapcsán elemzi a nagy író munkásságának ezen oldalát. Mint ahogy kevésbé ismert K

Szűcs Ferenc remek teológus, jótóllú író,mindefelett pedig igazi hithű kálvinista magyar ember. Ez derül ki Kálvin olvasása közben című könyvéből. Nagyon ritka, hogy teológus ennyire együtt éljen a múlttal és a mával: Szűcs Ferenc számára Kálvin mai napig aktuális Szerző: tanításai érvényesek a politika, a történelem, a társadalmi kérdések síkján. De Kálvin mindenekelőtt teológus, elméleti és gyakorlati szakember, aki felépített egy mai napig virágzó egyházat. És nem utolsósorban: újraértelmezte a Bibliát, a Könyvek Könyvét, új tanításokat hívott életre, és megkérdőjelezte a katolikus egyház kőbe vésett tanait. Ezzel visszavonhatatlanul beírta nevét az emberiség nagyjainak könyvébe. ( Kálvin János Kiadó) xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Építési telkeket keresünk Magyarország egész területén. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre, küldjön fotót, rövid leírást, és árajánlatot a telekről, valamint ne felejtse el megadni elérhetőségét! Köszönjük! 

David Szalay: Minden, ami férfi című könyvét az tehetné hitelessé, hogy maga a Szerző is férfi. Ebből pedig azt a következtetést vonná le az Kedves Olvasó, hogy egy pozitív-tárgyilagos hangvételű könyvet, egy ön-látleletet vehet kézbe, nem pedig egy, a könyvpiacot már rogyásig elárasztó feminista propaganda újabb darabját.  Csakhogy, mint sajnálatos módon kiderül,  David Szalay nézőpontja sokkal közelebb áll a feministákéhoz, mint a klasszikus értelemben vett férfiakéhoz. Mert mit is mond nekünk a rendkívül tehetséges fiatal író a férfiról, mint olyanról? A férfi - állhatatlan, csélcsap, összeszedetlen - drog- vagy alkoholfüggő - nihilista - alkalmatlan a családi életre, természeténél fogva hűtlen - rendkívül önző, szeretet inkább kapni szeret - Ha sikert ér el, azt mindig a nőnek köszönheti - nincs kapcsolatban az égi hatalmakkal - ha családapaságig eljut, azt rosszul oldja meg És mindenekfelett: rendkívül bizonytalan, sérülékeny, hisztis, önáltató. Időnként pedig agresszív.

Halál az arénában... Ángel Maria de Lera a nálunk kevésbé ismert spanyol írók közé tartozik. Könyvelő volt az istenadta, de emellett remek regényeket írt, erre jó példa A félelem harsonái című könyv, mely a spanyol falvak nyomorát, szegénységét, a spanyolországi élet kilátástalanságát beszéli el, két torreádor sorsán keresztül. Rafa, a Vékonydonga és barátja, Olajos, egy falu Szent Jakab napi bikaviadalára érkeznek, hogy megvívjanak egy meglehetősen rossz állattal. A Vékonydonga meghal, mert óvatlanul egy szép lányra kacsint viadal közben. De Lera zsenialitása abban áll, hogy itt nem marad abba a történet, hanem tovább beszéli az életben maradt társ, a csúnyaarcú Olajos sorsát. Remek bikaviadalos könyv, elég régen adták ki, érdemes lenne a kiadóknak újra próbálkozniuk...

Joseph Conrad: A titkosügynök című, izgalmasnak szánt könyvéből kiderül: Joseph Conrad politikailag inkompetens. Amit a világmegváltó forradalmárokról, 20.század eleji anarcho-szindikalista tévelygőkről képzel, az pont annyira felel meg a valóságnak, mint az amerikai animációs filmek mammut-karakterei. Sematikus, gyerekes, borzasztó. Amikor viszont Joseph Conradból előjön az író, és emberi kapcsolatokat kezd ábrázolni- például a kereskedő viszonyát felesége szellemi fogyaékos gyermekéhez- na, az már döfi, az bejön. Tanulság: Az íróember maradjon csak meg a kaptafánál. Az emberekről írjanak, ne a politikáról. Arról ugyanis keveset tudnak. Szinte semmit.

Nem ez az amerikai bestseller-király Stephen King legjobb könyve ( véleményem szerint), de azért szórakoztató, borzongató, minden elem megvan, amit a nagy amerikai írótól megszoktunk. A történet egy bestseller-íróról szól( talán csak nem Stephen King alteregója?). akinek a felesége meghal, miközben egy közlekedési balesetet néz. Az író, Mike, ezután leköltözik a nyaralóba, de képtelen írni. A házban mindenféle furcsa dolgok történnek, reccsenések hallatszanak, átrendezett hűtőmágnesek lepik meg a reggel felébredő írót,suttogó, de őrjítő hangok, elképesztően groteszk álmok ( Stephen King ezeket a tőle megszokott plasztikussággal írja le). Mike belekeveredik egy gyermekelhelyezési perbe. Az a nem jó az egészben, hogy túlírt. Szerintem ebben a sztoriban nincs 700 oldal. Ezt feszesebbre kellett volna fogni. De ismétlem, ettől még jó krimi. Csak kimerítő. 

Órigenész a Kr.u.3. században alkotott. Nem kifejezetten írónak, inkább tanítónak tartotta magát. Missziója volt az embereket elgondolkodtatni Istenről, életről, a keresztény élet princípiumairól. Az imádságról és a vértanúságról című könyv válogatott írásait tartalmazza, a Szent István társulat kiadásában, az Ókeresztény írók sorozat 14. köteteként,egyszerű, de nagyon szép kötésben. Ha valamilyen vezérelvet keresnénk a bibliamagyarázó szövegekben, talán a 131. oldalon található szövegrészt emelhetjük ki, mely az Imádságról c. mű része. Arról ír itt Órigenész, hogy mivel az ember a legkülönb a földi lények között, többet is kell adnia Isten számára, mint a többi lény. Teljes szívünkből kell Istent szeretnünk. Azt hiszem, keresztény ember számára ennél nem is kell több.

Mindig felvetődik a kérdés: ha egy politikai életben szerepet játszott ember könyvet ír, mennyi abban az önigazolás? Kőszeg Ferenc K. történetei című könyvében viszonylag kevés ilyesmit találunk, annál több viszont a pletyka. Ez azért szomorú, mert mikor Kőszeg Ferenc elkezd igazi íróként viselkedni, például a magánéleti tragédiák leírásakor, akkor viszont csodálatos szövegeket alkot. Ha összegezni kellene: egy egyenetlen színvonalú könyv a magyar rendszerváltás hőskorából. Amikor még hittünk.