Könyvekről mindenkinek

 A székelykapu a magyar tradicionális építészet unikuma, gyöngye, történelmünkhöz szervesen tartozó különlegessége. Balassa M. Iván remek monográfiájában kísérletet tesz arra, hogy ennek a nagyszerű építészeti és kultúrtörténeti csodának jellegét, történetét leírja, a művelt nagyközönség számára. Megtudhatjuk, milyen szerepet játszott a székelykapu felfedezésében, leírásában Orbán Balázs és Huszka József. A társadalomtörténeti perspektívákban is elmélyedhetünk: választ kapunk arra a kérdésre, vajon a székelykapu tényleg a jólét, a stabilitás jele volt-e. Ez a kérdés az 1900-as évek székelyföldi gazdasági hanyatlásának idején merült fel. A székelykapu eredete kapcsán eldönthetjük, valóban ősi ( akár honfoglalás-kori) népi "találmányról" van-e szó, vagy voltaképpen a várkapu stilizált, kicsinyített mása szivárgott-e le a népi építészetbe ( várkapu-elmélet). Balassa M. Iván részletesen foglalkozik a kapu fajtáival, például sokak kedvencével, a galambbúgos nagykapuval. Az elterj

Majtényi György : Egy forint a krumplis lángos című könyvében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy történelmi esszégyűjteményben bemutatja mindazt, amit nekünk, 21. századiaknak, a Kádár-kor társadalmáról tudni lehet és érdemes. A magyar embereket a történelmi jelenségek, korszakok közül a Kádár-rendszer foglalkoztatja leginkább. Nagyon jó választás volt a esszé, mint műfaj, hiszen annyira szerteágazó, óriási szakirodalommal megáldott-megvert a téma, hogy csak egy hatalmas, többkötetes monográfia fedne le minden igényt. A lazább szerkesztésű esszé viszont kijelöl csomópontokat, további kutatásra ösztönöz.  Egy ilyen rövid könyvajánlóban elég nehéz komplex módon ismertetni egy efféle- mondjuk el: kiválóan sikerült-  könyvet, inkább azt írnám le, miért is tetszik nekem annyira Majtényi György műve.( Kihagynám azt, amit hiányolok belőle: a más szocialista országokkal való összevetés hiányát. Merthogy állítólag a legvidámabb barakk voltunk, meg a gulyáskommunizmus megalkotói.) 1. Köz

 Volker Kutscher: Tisztázatlan bűnügy című könyve a két világháború közötti Németországba visz el bennünket. 1929-ben járunk, Kölnből Berlinbe helyezik át Rath felügyelőt, mert a kölni rendőrség gyilkossági csoportjánál kicsit többször használta a fegyverét, semmint azt a szabályzat engedélyezi...Rath az erkölcsrendészethez kerül, ahol kisebb lefolyású ügyeket kap. Egy fotóművész kissé szabad szellemű fotókat készít örömlányokkal, amint német történelmi személyiségekkel kerülnek intim viszonyba. A felügyelő majdnem belehal az ügybe.  Ráadásul a magánélete sem úgy alakul, ahogy tervezte. Szobát bérel egy látszólag igencsak konzervatív hölgynél. Egy éjszaka furcsa, idegen nyelven üvöltöző férfi csenget be hozzá, és valami Alekszejt keres. Rath elhajtja a dühös férfit. Mint kiderül, Alekszej az előző bérlő volt, de titokzatos körülmények között eltűnt, egyhavi lakbérrel pedig tartozik.  Néhány nap múlva a berlini bűnügyi rendőrség egy igencsak kegyetlen gyilkosság áldozatára bukkan. Az il

 Linda Castillo bűnügyi regényei az amish közösség világába vezetnek el bennünket. Az amish olyan ortodox keresztény irányzat ,amely elítéli a modern technikát, a díszítéseket, a fényképet, stb. Főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, legtöbbjük Pennsylvania államban él.  A Szégyen című könyv igazi, klasszikus bűnügyi regény. Mary Yoder úgy dönt, elviszi az unokáit diót szedni a család tulajdonában lévő, de ritkán használt birtokra. A kedves kis piknik rémálomba torkoll. Mary valami mozgást észlel a házban, bemegy, hogy megnézze, mi az. Ekkor rátámad egy férfi, huszonkét késszúrással megöli. Az egyik unokát pedig, a mentálisan kissé zavart Elsie-t, elrabolja. A bűntényt az életben maradt gyermekek jelzik a rendőrségnek. Kate Burkholder, a város rendőrfőnöke tudja, hogy nem lesz egyszerű az ügy. A helyiek keresőcsapatot alakítanak, de nem sikerül a kis Elsie nyomára bukkanni. A brutális gyilkosság emberrablással párosul.  Katie észreveszi, hogy valami nem stimmel a kis Elsie születési bizon

 Arisztotelész nélkül ma nincs filozófia.De nincs tudomány és megkockáztatom ezt az állítást- vallás sincs. A derék görög filozófus tanította meg az emberiséget elvont rendszerben gondolkodni, túllépni a nyers intuíción. A Lélekfilozófiai írások a nagy görög filozófus azon műveit gyűjti egybe, melyek az emberi- tényleg csak az embernek van lelke?Itt az első kérdés!- lélek dolgában mondhatnak újat, még a ma emberének is.  Hogyan határozható meg a lélek? Egyáltalán: van-e az emberi elmének akkora kapacitása, ahogy ma mondanánk, hogy megmondja, mi is az lélek? Önálló szubsztancia? Vagy mindig más szubsztanciákkal együtt létezik? Létezhet-e lélek test nélkül? (Erre a kérdésre érdemes volna a keresztény filozófusok válaszait is összegyűjteni!). Vagy ha csak testben létezik a lélek, akkor a testek honnan tudják, hogy van lelkük? Egyáltalán:a testnek van lelke, vagy a léleknek van teste? Vagy egymástól függetlenül fejlődnek, és voltaképpen versenyeznek egymással az emberi szubsztanciában? Vaj

 Viktor Pelevin a kortárs orosz irodalom egyik legismertebb, egyben legkülönlegesebb alakja. Regényeiben, novelláiban úgy keveredik álom és valóság, hogy közben kultúrák és szellemi irányzatok ütköznek.  Pelevin:Gyengéd Érintések Művészete c. könyve két kisregényt és egy elbeszélést tartalmaz.  A Iakinf című műben négy, egymástól látszólag teljesen elütő fiatal- Tyimofej, Andron, Ivan és Valentyin- akik már megjárták Ázsia nagy hegymászóparadicsomait, úgy döntenek, hogy idén egy kis levezető jellegű túrát csapnak a Kaukázusban. Ahogy megérkeznek céljuk felé, meglátnak egy hegyről lefelé bicikliző öregembert, aki valami borzalmas kiejtéssel énekel francia sanzonokat. A srácok kíváncsiak lesznek, ki ez a furcsa öreg fickó. Kiderül, hogy nem más, mint Akinfij Ivanovics, a túravezetőjük. Akinfij roppant érdekes embernek bizonyul, esténként rendszeresen történetekkel szórakoztatja- vagy inkább elgondolkodtatja, megrémíti?- a fiatalokat.  Az egyik ilyen sztori arról szól, hogy Akinfij Ivanov

 Ivan Slamnig(1930-2001) egy kitűnő horvát költő és novellista és irodalomtörténész volt, akit azonban halála után méltatlanul elfeledtek ( kelet-európai sors...). Magyarul szinte semmi nem jelent meg tőle, pedig novellái rendkívüli írói tehetségről árulkodnak. Neprijatelj ( Ellenség) című novelláskötetét érdemes lenne valamelyik szépirodalommal foglalkozó könyvkiadónak megjelentetnie.  Mi is teszi a világirodalomban egyedivé Slamnig novellisztikáját? Legfőképpen az, hogy a minden egyébnél brutálisabb téma- a második világháború- ellenére van valami derűs könnyedség az írásaiban. A csataképeket és a szomorú helyzetjelentéseket gyakran váltják fel szóviccek ( na, ezekkel bajban lenne a magyar fordító, meg az Olvasó is), anekdoták régen élt emberekről, katonaviccek (ezekkel meg a hölgyek lennének bajban, azért hozzáteszem, hogy nem Norman Mailer-i keménykedésről van itt szó, de azért van ezekben pikantéria). Utoljára hagytam a leglényegesebbet:a háborús sztorikat gyakran szakítják meg- t