Könyvekről mindenkinek

 Polónyi István oktatáskutató könyvében arra vállalkozik, hogy magyar és nemzetközi trendeket vizsgálva feltérképezi a világ humánerőforrás-kapacitását- úgy, hogy a felsőoktatás adataiból, trendjeiből, várható jelenségeiből indul ki. Módszere az, hogy az embert, mint egészet vizsgálja: nem " dől be" például annak, hogy Kínában többszörösére nőtt a felsőoktatásban tanulók száma: a mennyiség mellett minőségi követelményeket is vizsgál. Ahogy, divatos kifejezéssel, mondani szokták: holisztikus szemléletű. Nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy az Olvasó elcsodálkozzon néhány adaton. Kiderül például, hogy a világ egyetemistáinak közel 20 százaléka amerikai vagy kínai. Elszomorodunk, amikor azt látjuk, hogy bár az EU egésze világszínvonalon áll az oktatásban és általában a humánerőforrás-menedzselésben, ám hazánk és még néhány ország ( pl. Málta, Lengyelország) inkább visszafelé húzzák ezt a trendet, semmint előre. Meglepődünk, amikor azt olvassuk, hogy Svédországban, Finnország

 Hammond Innnes(1913-1998) Magyarországon talán kevésbé ismert brit író. A Maddon-szikla című könyve kiválóan egyesíti magában a klasszikus tengerész-regények, a bűnügyi regények és a klasszikus kalandregények minden előnyét, ezek hátrányai nélkül. Éppen ezért a Maddon-szikla egy mindenki számára ajánlható, remek kis szórakoztató bestseller, amelyet a világ minden táján élveznek az Olvasók.  Mégsem vált klasszikussá. Talán azért, mert amikor megjelent- 1980-as évek- a közönség már nem Kinces sziget-típusú tengerészregényekre vágyott. Akkor, ha szabad ezt a kifejezést használni, éppen másnak volt szezonja a világ egyik legváltozékonyabb piacán, a bestseller-piacon.  A történet a második világháború idején játszódik.Néhány angol tisztet, köztük Vardyt, az elbeszélőt, a Szovjetunióba rendelnek, hogy segítsenek a Vörös Hadseregnek üzembe helyezni egy speciális fegyvert. A katonák teljesítik feladatukat, ám sehogy nem akar megérkezni a hazarendelő parancs, az angol katonák a jéghideg Murman

 Ed McBain volt az az amerikai krimiíró,aki még a legvéresebb történetet is képes volt megfűszerezni csöppnyi humorral,szatírával. Mégis,Carella nyomozó és társai ebben a könyvben is echte nagyvárosi(New York méghozzá) bűnügyet nyomoznak,nem pedig szójátékokat ötölnek ki. A Gyilkos leszámolás nem Rejtő,de azért nem is Chandler. Valahol kettejük között. A történet úgy kezdődik,hogy Sy Kramert,a hirtelen megtollasodott piti zsarolót egy autóból agyonlövik. Carella nyomozó szerint a tettes olyan amatőr,aki túl sok szeszcsempész-regényt olvasott. Beosztottai ezt kételkedéssel fogadják,ők inkább profi munkára gyanakszanak. Már a nyomozás elején történik egy furcsa esemény:egy Torr nevű úriember beállít a rendőrségre,és kifejti,mekkor nagy barátja volt neki Sy Kramer,és hogy mennyire szeretné,ha megtalálnák a tettest. Kling nyomozónak elege lesz belőle,és udvariasan kitessékeli.Mint később kiderül,ez majdnem végzetes hiba. A nyomozók sorra járják Kramer áldozatait:a csinos szenátornét,aki if

 Móricz Lili,a nagy magyar író,Móricz Zsigmond legkisebb lánya,komoly színészi pályafutást tudhatott magáénak. Persze,az alma nem esett messze a fájától,úgyhogy Lili kipróbálta magát a szépirodalom területén is. Nem is rosszul,tanú erre a Pasziánsz című könyv is,mely 1982-ben jelent meg a Rakéta Regénytár sorozatban,a Magvető Könyvkiadó kiadásában.A kötet műfaja,mint az írónő is jelzi,párbeszéd. Semmiképpen sem dráma. A befogadói élményt leginkább a rádiójáték (tudja vajon az ifjú nemzedék, hogy mi az?) hallgatásához tudnám hasonlítani. A Pasziánsz tehát lebontja az irodalmunkban,műfajok közé  emelt kerítéseket. Móricz Lili szabadon közlekedik műfajok,karakterek,idősíkok között,mindeközben remekül ábrázol jellemeket. A két főszereplő (lám,itt is a drámai műfaj elemzéséhez szükséges terminust alkalmazom...) Cili és Júlia,két középkorú,sok szenvedést megélt asszony,akik minden héten összejönnek,hogy Napóleon-pasziánszt játszanak. Kedves Látogatóink szíves engedelmével nem részletezem,hog

 Philip Yancey kanadai író, teológus, amatőr hegymászó, természetbúvár és még ki tudja, mi mindennel foglalkozik. Könyveiben olyan, a spirituális és a mindennapi élettel kapcsolatos problémákat vet fel, melyről sem a keresztény egyházak, sem a világi média nem sokszor beszél. A Jelek a láthatatlan világból azzal foglalkozik, hogyan mutatkozik meg- vagy éppen ellenkezőleg, látszatra nem mutatkozik meg Isten jelenléte ebben a földi világban, illetve: milyen problémákat kell megoldania annak a keresztény hívőnek, aki itt, ebben a modern világban elégedett, boldog életet akar élni.  Yancey szerint a modern gondolkodás legnagyobb baja a redukció, azaz a túlzott egyszerűsítés. Ez jelenti azt, hogy elhanyagoljuk a mélyebb öszefüggéseket, mnegmaradunk a felszínen, de ez a felszín az embernek túlzott örömérzetet nem nyújt, mert újabb és újabb élményekre van szükség ahhoz, hogy az ember ezekből építse fel önbecsülését. Nagyon szívfájdító a 126. oldalon közölt bűnvallás-tömeg: az anonym bűnvallók

 A Szanatórium az utóbbi évek leghátborzongatóbb thrillere. Sarah Pearse mesterművet alkotott, melyben a thriller-műfaj hagyományos kellékeit, eszköztárának elemeit alkalmazza, pontosabban: fokozza fel, így teremtve hátborzongató irodalmi alkotást. Még ha az ember hozzá is van szokva ehhez a műfajhoz, még akkor is lesznek cselekményelemek, különös események,melyeket nehéz lesz 120/80-as vérnyomással fogadni. Nem véletlenül lett a könyv nemzetközi bestseller. A történet főhőse egy rebellis rendőrségi nyomozó, bizonyos Elin Waner. Igazi rosszfiú, feletteseinek nehezen engedelmeskedő, öntörvényű alak. Miután éppen felfüggesztették, nem először, úgy dönt, kirándul egy kicsit. Öccse, Isaac egy svájci Alpokban fekvő szállodában (ami inkább szanatóriumnak tekinthető), tartja az eljegyzését. Különös helyszín, Warner eleinte gyanakodik is, de elfogadja a meghívást. Tudnunk kell, hogy a két férfi jóideje nem szívleli egymást. Isaac modorában érződik valami furcsa pökhendiség, amit Elin nem bír.

Divatos dolog ma az irodalomtudományban és úgy általában: az esztétikában, olvasatokról, értelmezésekről beszélni. Grecsó Krisztián:Vera című kitűnő könyvének- véleményem szerint- kétfajta olvasata lehetséges. Mindkét olvasat teljes mértékben lefedi a mű jelentéseit, éppen ettől válik izgalmassá, egyedivé ez az irodalmi élmény. Ha tehát ajánljuk ezt a regényt, úgy ajánljuk, hogy hozzátesszük:kétszer kell elolvasni a Verát. Egyszer az egyik, másszor a másik olvasat szerint.  Az első olvasatot/értelmezést úgy is nevezhetnénk: lélektani realista. Eszerint az olvasat szerint a történet tényleg az 1980-as években játszódik, Vera, Sári, Langaléta, Jozef és többiek tényleg szegedi általános iskolások, méghozzá az alsó-felső tagozat határán. Vera, Sári és Jozef szerelmi háromszöge tényleg diákszerelem, amelyben szerintem mindannyiunknak volt része, a tanítónéni tényleg szereti hivatását, anya és apa pedig valóban nem más, mint két, gyermeke váratlan viselkedésétől- finoman szólva is- zavarbajö