Könyvekről mindenkinek

 Takács Erzsébet: A szolidaritás alakváltozásai című kitűnő könyve egy nagyon fontos- és még jó darabig aktuális- témával, a társadalmi szolidaritással foglalkozik. Azt vizsgálja, hogy össztársadalmi szinten milyen hajtó- és gátlóerők működtetik a szolidaritás intézményeit, gyakorlatait, s milyen szerepet játszik a politika a szolidaritás  kiteljesedésében vagy éppen visszafogásában.  Mindenekelőtt: Szerző szerint a politika, különösen a jelenlegi politikai rendszer, igenis a társadalmi szolidaritás ellenében hat. A segítő tevékenységeket ugyanis zömmel civil szervezetek végzik/végeznék, csakhogy az aktuálpolitika a legyszerűbb, leg-apolitikusabb tevékenységek mögé is belelátja saját szempontjait, a civil szervezetekre mint közéleti entitásokra, nem pedig mint az ország, a közösség javát szolgáló szervezetekre tekint. Ebben teljesen egyetértek Takács Erzsébettel, manapság sok esetben már egy "egyszerű" drogprevenciós kampányt is gyanakodva fogad az elit.  Nagyon érdekes kérdé

 Julia Shaw német-kanadai pszichológus kutatási területe az emlékezet. Pontosabban:azt kutatja,hogyan és miért alakulnak ki az emberekben hamis emlékek-például arról,hogyan születtek,hogyan történt egy büncselekmény,hogyan talákkoztak híres emberekkel,stb. Emlékezeti illúziók című könyvében összefoglalja addigi kutatásainak eredményeit.  Megtudhatjuk,mi a szemantikus emlékezet és az epizodikus emlékezet,s hogy melyik hogyan torzul. Egyáltalán:arra az alapvető kérdésre is választ kapunk,jó-e az az embernek,ha pontosan vagy pontatlanul emlékszik. Milyen szinten manipulálható az emlékezet?-tesszük fel a kérdést-Tényleg lehetséges olyan emlékeket elültetni az ember elméjébe,melyeknek semmi valóságalapjuk nincs?Jómagam kissé borzongva olvastam a gyermekekkel végzett,"Tea Károly herceggel"című új-zélandi kísérletet,s elképedtem az eredményen:egy háromhetes manipuláció után a hatévesek 31,a tízévesek 10 százaléka hitte azt,hogy valóban teázott a brit trónörökössel. Ugyanez lehetsége

 Konrád György:A városalapító című könyve 1977-ben, tehát még a Kádár-korszak "java időszakában" jelent meg. A regény tiltakozás a kommunista diktatúra elszemélytelenítő, technokrata, ugyanakkor mélységesen tehetetlen rendszere ellen.  A mű főhőse, egyben narrátora, egy várostervező mérnök ( itt az első metafora: a város itt jelenti egész Magyarországot, sőt, az egész szocialista Kelet-Közép-Európát). Szakmailag sikeres, nemrég valósította meg egyik nagy projektjét. Mégsem boldog. Úgy érzi, testben és lélekben öregszik, együtt öregszik szűkebb szülőhazájával, a várossal, az országgal, a Kárpát-medencével. Konrád ezzel azt fejezi ki, hogy a Kádár-korszak szocializmusa idejétmúlt. Már azt is nehezen találja az alapító( metaforikusan: az irányító, azaz a kor gazdasági-társadalmi elitje), hogy voltaképpen mit alapított/irányított, mint ahogy az 1970-es évekre definiálhatatlanná vált a szocializmus fogalma. Az a gazdasági-politikai-társadalmi fogalomrendszer, amelyben az elit gond

 E könyvben Jean Cocteau-nak,a 20.század egyik legnagyobb francia művészegyéniségének három kisregényét olvashatjuk.Közös a három műben az erkölcs és erkölcstelenség,társadalmi normákhoz való igazodás és az abból való menekülés problémájának okos,elfogulatlan tárgyalása. A nagy mutatvány című kisregény főhőse Jacques,egy vidékről Párizsba felkerült,tehetséges fiatalember,aki egy igen furcsa diákszálláson találja magát. A házigazdát,Berlin tanár urat,csak a tanítás érdekli,felesége azonban egymás után szerelmesedik bele a diákokba,ám egyre nyíltabb udvarlását a fiatalemberek inkább csak nevetik. Jacques megismerkedik egy ifjú,nem éppen makulátlan hírnevű hölggyel,aki épp egy görög milliomosnak a felesége. Szeretők lesznek,de Germaine nem ugyanazt várja a kapcsolattól,mint a fülig szerelmes tizenhat éves fiú. Közben a milliomos rájön,hogy a lány megcsalja,de képtelen elhinni,hogy egy tizenhat éves diákkal. Vajon hogyan jön ki Jacques ebből a szövevényes helyzetből? A szélhámos című kisre

 Különleges korszakhoz érkeztünk. A mai, 21.századi világot már nem lehet a hagyományos földrajz módszereivel feltérképezni, megismerni. Új szempontok, módszerek kellenek. Csizmadia Norbert: Geopillanat című könyve ezekről az új paradigmákról, módszerekről, s az ezek alapján készült térképekről ad áttekintést.  Megtudjuk, milyen elméletek születtek a hálózati társadalom és a földrajz kapcsolatáról.Internet-uralta- korunkban számít-e még a földrajzi tér ( ezt előre eláruljuk: igen, minden korábbinál jobban:Szerző a földrajzot a tudományok királynőjének nevezi). És ha számít, akkor régiókban, országokban kell gondolkodnunk, vagy minden folyamat valamilyen globális folyamat része is? Egyáltalán: joggal nevezhetjük a 21.századot virtuális kornak, vagy csak egyel előre lépett a technológiai fejlődés? Megismerjük a kapcsolatot a kereskedelem, a közlekedés és az informatikai tudáscentrumok között. Képet kapunk arról, milyen szerepet játszanak ebben az új világban a világ megavárosai, a metrop

 Brad Meltzer az amerikai bestseller-írók újabb nemzedékéhez tartozik. Milliomosok című könyvének műfaji besorolása kalandregény és thriller,sajátos odüsszeia- regény.A két kisember belekeveredik olyan dolgokba, melyek messze túlmutatnak erejükön, illetékességükön, és erkölcsi érzékükön, mindenen, amit addig tapasztaltak.  Spoiler( tudom, nem mindenki szereti, akit nem érdekel, az ugorja át ezt a bekezdést):Charlie és Oliver testvérek, egy kisebb bankfiókban dolgoznak, tiszviselőként.Szükségük is van a pénzre, édesanyjuk orvosi számlája igen magas, Charlie ráadásul szívbeteg, rendszeresen gyógyszert kell szednie. Egy szép napon a fiúk rájönnek, hogy biztonsági lyuk van a rendszerben, az elhunyt ügyfelek számláit nem a megfelelő módon kezelik.Hosszas vita után ( Charlie lazábban veszi az egészet, mint öccse) átirányítanak saját számlájukra hárommillió dollárt. Csakhogy beüt a krach: kiderül, hogy háromszáz millió dollár van a számlájukon. Nem értik az egészet, de annyit tudnak, hogy isz

 Van az a bizony nagyon is elterjeedt közhely, hogy öregségünkben mindinkább hasonlítanak egymásra az emberek. Eltűnnek a negyven-ötven évesen még oly éles különbségek, gazdag és szegény, magányos és körülrajongott, együtt masíroznak a halál felé. Kitűnő költőnk, Marsall László:Negyvenegy öregek című verseskötetében meggyőzően bizonyítja, hogy ez a közhely bizony nem igaz. Öregkorunkra éppenúgy egyéniségek maradunk, mint amilyenek voltunk pár évtizeddel fiatalabban. Különbözünk.  Mert a barkácsolós bácsi, aki 83 évesen minden szomszédnak mindent megjavít, teljesen másképp öregedett meg, mássá formálódott, mint pl. Bukovi Márton, Péter Rózsa profeszzorasszony vagy Fejér Lipót matematikus, vagy éppen Zelk Zoltán bácsi. Ami közös az idős emberekben, az a végeérhetetlen gyönyörűséget okozó áttetszőség, a titkok mindennapi kiülése ezekre a barázdált arcokra, a lélek titkos alagútjainak kiegyenesedése. Mi, fiatalok, úgy látjuk, hogy aki öreg, annak a titkai már nem jelentősek, az ember és re