Könyvekről mindenkinek

Kár, hogy ezt a Svájcban, német nyelven 1984-ben megjelent könyvet még nem adták ki magyarul. Elisebeth Kübler-Ross nagyon kényes és nagyon nehezen megfogható témáról ír. Kinder und Tod, azaz gyermek és halál. Hu...Két nagy téma köré csoportosul a mű: 1. Hogyan beszéljünk rákbetegségben haldokló gyermeknek a halálról? 2. Hogyan segíthetjük a gyermeket szülője, hozzátartozója elvesztésének feldolgozásában? Hu. Mindkettő igen rázós téma. Kübler-Ross azonban valami elképesztő érzékkel bír ahhoz, hogyan kell elmondani az elmondhatatlant. A beszélgetés, a hallgatás, a rajz, az újfajta játék- mind-mind eszköz arra, hogy a gyermek túllépjen azon, amin elvileg soha nem lehet túllépni. Tényleg csak annyit kívánok oldalunk minden Kedves Látogatójának, hogy soha, de soha ne legyen szükségük erre a könyvre. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, és vezetőre van szükség, akkor Kübler-Ross könyve nehezen, külföldi antikváriumokból beszerezhető. xxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszeml

Igen bájos krimi- pontosabban- kémregény- a szocialista időkből. annak idején rongyosra olvasták Mattyasovszky Jenő könyveit, rendszerváltás után aztán megcsappant a népszerűségük. Pedig remekül megírt kémtörténetek. A Hód küldetése egy furcsa betöréssel indul. A járőröző őrmester le akarja fülelni a trafik éjszakai betörőjét, ám az rálő. Semmit nem visznek el a trafikból, csak egy amerikai képeslapot. Mint az természetesen kiderül, a képeslapa mikropontos kódolással írtak szöveget. A nyomok egy budapesti áruházba vezetnek. Hód beáll rendésznek, hogy szemmel tarthassa a kémszervezet működését. Hamarosan kiderül, hogy az igazgatóval nincs rendben valami ,gyanússá válik a könyvárus is, az éjszakai portás pedig elájul és beveri a fejét. Hód azonban hamar kitalálja,ki lehet a kémszervezet feje. A kémszervezeté, amely a CIA-nak dolgozik... Szóval, olvassák, mert izgalmas, jól megírt sztori, ha belekezdenek, úgysem tudják abbahagyni, vonatra, esős nyári napokra ajánljuk. Hód még manapsá

Megy a veszekedés sok családban, hogy olvassanak a gyerekek, és ha már olvasnak, akkor mit...Bogáti Péter: A linkostowni csapda című könyvét bármelyik 10-14 éves kezébe veheti. Hogy műfajilag hogyan is lehetne kategorizálni? Western-paródia, ifjúsági regény, krimi, társadalmi szatíra- végtelenül sokoldalú könyv, sokféleképp és sokféle alapállásból lehet olvasni, én azt ajánlom, hogy egyszerű szórakozásként kezdjük, aztán majd jönnek a mélyebb rétegek... Hogy a cselekményről is essen némi szó: egy gombügynök elvetődik Linkostownba, egy álmos, poros, gengszterektől és rendőr-gengszterektől leuralt vadnyugati városba. Itt összeakad a kémiatanárból lett kocsmárossal, aki elmeséli neki, hogy próbálták becsületessé tenni az alapvetően teljesen becstelen és korrupt Linkostown várost. Az esetleges áthallásokról csak annyit:Bogáti Péter ezt a könyvet még a java Kádár-korszakban írta. Ma már nehezen beszerezhető, inkább csak antikváriumok kínálatában fordul elő, de érdemes rászánni azt a pár

Hát, a meglehetősen régies szövegezést és helyesírást az magyarázza, hogy Szikszai Béniámin könyve 1814-ben jelent meg Szegeden. Mára igazi könyvritkasággá lett, beszéltem teológussal, nem s tudott arról, hogy ilyen könyv egyáltalán létezik. akit érdekel, különböző antikváriumok árverésén találja meg, szerintem akkora kincs, hogy nem teszik ki polcra vagy kirakatba. minden keresztény könyvespolcán dísz lehet.

Hogy az 1930-as években, Horthy-Magyarországon, milyen szinten volt a vitorlázó repülősport- nos, azt mondhatjuk, hogy vakmerő arisztokrata fiatalok hétvégi passiójaként működött. Helbig René könyve, a Légiturista, ennek az igencsak szűk rétegnek szól. Nagyon sok rajz, nagyon sok jótanács, a biztonság mindenekelőtt-elve- hogy aztán ennek mennyire volt foganatja, az kérdéses. A könyv mindenesetre sporttörténeti érdekesség, minden gyűjtőnek szívből ajánlhatjuk, jobb antikváriumokban talán még fellelhető, jómagam évekkel ezelőtt láttam egy debreceni könyvárverésen, de nem licitáltam rá. Sajnos. Buschmann, 1935. Budapest xxxxxxxxxxxxxxxx Ha van egy kis időd, meg persze kedved, nézd meg ezt a blogot is: mediaszemle.blogspot.com

A 20.századi történelem fordulatai alaposan megviselték a magyarországi történelmi egyházak papságát. A német megszállás után a nyilasok tartották őket kommunistáknak, a második világháborút követő rendszerváltás után pedig a kommunisták tartották őket fasisztáknak. A haátorn túl működő magyar lelkészek sorsa ennél s nehezebb volt, mert az ideológiai üldözés mellett ők még etnikai alapon is üldöztettek. Hetényi Varga Károly: papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában c- könyvének III. kötete azokkal a papokkal foglalkozik, Akik Eger, Kassa, Rozsnyó, Szatmár, Szepes, Nagyszombat, Besztercebánya, Nyitra egyházmegyékben teljesítettek szolgálatot az 1940-es években. Szinte mindegyiküket a szovjet hatóságok hurcolták el, nagyon sokan közülük megjárták Szibériát, hogy aztán Magyarországon az ÁVH könyörtelen terrorgépezetének fogságába kerüljenek. Elképesztő dolgokon mentek keresztül, mi, 21. századi olvasók azon töprengünk: hogyan bírták ki? Mi vajon kibírnánk-e? Sok esetben

Az 1980-ban megjelent Gyilkosság az őrhelyen című könyvben valódi bűntényekről olvashatunk. Az irodalomi formában megírt 8-25 oldalas sztorik között akad igazi, rangos lélektani elbeszélés is, például a Z-ügy. De találkozhatunk a Szerző erkölcsi fölényét tükröző, gyomorforgató krimivel. Hogy milyen szerkesztési elv szerint rendezték egybe ezeket az írásokat, az rejtély. Legvalószínűbb, hogy semmilyen elv nem érvényesült, egyszerűen csak összeállítottak egy könyvet, melyben mindenféle eset szerepel. Olvashatunk itt ittasan gázolókkal készült interjút, aztán zseblopás-sztorikat az 1930-as évekből, majd egy háromszoros feleséggyilkos pékmester esetét, Nyugatra csalt, aztán becsapott, megalázott magyar nők történeteit, a Békés megyei szatír rémtetteit. A csúcspont az utolsó történet: Soós Lajos és társai megölték a Ferihegyi reptér közelében állandó szolgálatot ellátó rendőrt. Többségében jól megírt, egyértelműen az Igazság győzelmét hirdető sztorik, közepes irodalmi igénnyel megalkotva.

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede

Egy modern kori ember identitása sokféle elemből épül fel: ösztönökből, szüleitől tanult viselkedésformákból, szocializáció során szerzett-elutasított értékekből. De mi történik akkor, ha valaki teljesen elveszíti mindenfajta identitását- kivéve a kulturálist? Márpedig Eco: Loana királynő titokzatos tüze című könyvének főhősével pontosan ez történik. Az idős antikvárium-tulajdonos közlekedési balesetet szenved, amnéziás állapotba esik, mindent és mindenkit elfelejt- kivéve a könyveket. Hogyan épül újra az emberi személyiség az írott kultúra által? Erre a kérdésre keresi a választ a világhírű olasz író. Hogy megtalálja-e, az számomra kérdéses. A regény cselekményvezetése olyannyira valószerűtlen, olyannyira szürreális, hogy két-háromszáz oldal után kénytelenek vagyunk megállapítani: hétköznapi mesét olvasunk. Ha veled vagy velem ugyanez megtörténne, el sem hinnénk. Mert csoda. Kultúr-mozaikokból, regényrészletekből, plakátokból- és ebből következően: történelemből- összeálló csodálat

Manapság mindenkinek vannak könyvei.Van, aki a garázsban tartja, van aki polcokon, van, aki szokott olvasni, van akinek erre sincs ideje, de egy a lényeg: minden háztartásban van könyv. A legtöbb lakásban több is, mint amennyi elfér. Ez a könyvpiac egyik legnagyobb problémája. A 20.századi Európában kialakult az a szokás, hogy a fiatal házasok viszonylag kis lakásokba költöznek, mert csak arra van pénzük. A kis lakásba viszont kevés könyv fér, merthogy mozdulni is kell, meg hát ott nyüzsög lábad alatt a gyerek...A könyvkereskedők pedig bajban vannak, mert sok társasházi lakás annyira túlzsúfolt, hogy a lakók már nem vesznek könyveket, mert egyszerűen nem fér el. Arról a nem éppen mellékes körülményről most nem szólnék, hogy miért ilyen méregdrága a magyar könyv. Miért kerül egy könyv ugyanannyiba, mint Németországban vagy az USA-ban? Most maradjunk annál a problémánál, hogy legtöbb lakásban egyszerűen túl sok az olvasnivaló.Magyarországon évente tízezernél is több könyv jelenik meg

A História, Magyarország legnépszerűbb történelmi folyóirata, e számában az 1896-os Millenniummal foglalkozik. Olvashatunk cikket a századvég lázadó nemzedékéről, a Bánffy-kormányról a korabeli pártstruktúráról, a pártok közötti Treuga Dei-ről, a kiegyezés- korabeli vasúthálózatról, a különböző társadalmi csoportok helyzetéről: arisztokratákról, munkásokról, valamint előkerül a magyar történelemben oly sokat vitatott középosztály-kérdés. Számomra mégis az a cikk legérdekesebb, mely a Millennium korának sportéletét tárgyalja. Nemcsak az athéni olimpiáról szól, hanem a sportok mind nagyobb mértékű terjedéséről, ahogy ma mondanánk: a tömegsportrtól. A História több, mint huszonöt éves történetének egyik legszínvonalasabb lapszáma. Antikváriumokban még talán beszerezhető.

Károlyi Mihály személye a mai napig vita tárgyát képezi. Van, aki nemzetárulónak tartja, akad, aki szerint nem volt más választása, mint 1919-ben átadni a hatalmat Kun Béláéknak. Emlékiratait olvasván, Károlyi Mihályról az a véleményem, hogy egyszerűen gyenge volt. Nem számolt kellően a realitásokkal, nem tudta, mire képesek a kommunisták, őszirózsás forradalma pedig nem neki köszönhetően lett forradalom. Károlyinak nem lett volna szabad a gyakorlati politika útjára lépnie. Nem volt reálpolitikus. Hite volt erős, valami ködös utópisztikus társadalomképpel rendelkezett ( nem véletlen: első komoly olvasmánya a Nagy Francia Enciklopédia című könyv), szóval, hite volt, de számtalan illúziója is. Ezért nem sorolhatjuk őt a magyar történelem kiemelkedő személyiségei közé. A könyv ma már könyvesbolti forgalomban nem kapható, legkönnyebben antikváriumokban érhető el.

A Rickett házaspár, annak ellenére, hogy tősgyökeres amerikaiaknak mondhatják magukat, valósággal beleszeret az ókori Kína kultúrájába. Ösztöndíjat is kapnak, hogy az ázsiai országban, eredeti helyszínen tanulmányozhassák Konfucius és társai műveit. Mielőtt elutaznának, felkeresi őket egy hírszerző tiszt, és kér egy apró szívességet... Rickették éveken át kémkednek az USA-nak, ám törvényszerűen eljön a lebukás. Börtönbe kerülnek. Itt a börtönben pedig megindul az agymosás, a "gondolatok megreformálása". Bár azt mondhatnám, hogy ez egy kiváló könyv, és minden Kína-kutatónak érdemes elolvasnia- de nem mondhatom. Azért nem, mert aki keresztülmegy egy efféle, évekig tartó agymosáson, annak őszinteségében már nem lehet megbízni. A stílus mindenesetre élvezetes, élményszerű. A könyvet 1957-ben adta ki a Kossuth Kiadó, antikváriumokban még itt-ott fellelhető. Pontszám:5