Könyvekről mindenkinek

Ez bizony kőkemény teológia. D. A. Carson és Douglas J.Moo bevezetése azoknak szól, akik részletesebben, vagy helyesebben szólva: mélyebben érdeklődnek az Újszövetség iránt. Az első fejezet voltaképpen teológiatörténet, az Újszövetségről alkotott elméleteket és azok történetét, illetve a teológia különböző irányzatait veszi sorra. Az utána következő fejezetek pedig egy-egy könyvet elemeznek ki részletesebben. Megtudhatjuk, milyen elméletek " divatosak" a négy evangélium keletkezési sorrendjével kapcsolatban, miért Márkot tartják az újkori teológusok az ős-evangélium szerzőjének, mi az a Q, valóban Lukács írta-e az Apostolok cselekedeteit, mi a különbség a négy evangélium tartalma-mondanivalója között. A páli levelekkel kapcsolatban pedig elméletek végtelen tárházát tárják elénk a Szerzők. Talán pontosan ez a könyv egyik legnagyobb problémája. A Szerzők áttekintik a vonatkozó fontosabb angol nyelvű szakirodalmat, de csak ritkán foglalnak állást egy adott kérdésben. Elméletek

Aki azt várja, hogy, na itt egy jó kis botránykönyv, az csalódni fog. Tony Coffey: Katolikus voltam című könyvében nincs szó pápák magánéletéről, a szexuális dolgok is csak érintőlegesen kerülnek szóba, egyszóval: nem bulvár. Nem is keresztényellenes, sőt. Coffey nagyon pontosan, bibliai alapelvek alapján, mutat rá a katolicizmus tévedéseire, hibáira, olykor szándékos hazugságaira. A katolikus egyház, a Szerző szerint, már azzal is bűnt követ el, hogy nem egyedül a Bibliát, hanem a tradíciókat is figyelembe veszi vallásgyakorlata során. Hibázik akkor, mikor Máriát Jézussal egyenrangúvá nyilvánítja, hibázik, mikor a cölibátust erőlteti, hibázik, mikor elutasítja a Szent Szellem-keresztséget, és elutasítja azt a tételt, miszerint Jézus áldozata egyszeri és örökkévaló volt. Coffey könyve meglehetősen pontosan, ám mindvégig megértően fogalmaz. Nem az egyszerű hívők ellen irányul, hanem az egyházi vezetésen ( Coffey szerint a pápai hatalomnak sincs bibliai eredete) kéri számon a katolikus e

A Kapu című, sokak által különféleképpen minősített, manapság divatos szóval: eléggé megosztó, folyóirat 2015. évi 5. számában olvasható a Malachi Martin atyával készült interjú második része. Ebben Martin atya kifejti azon meggyőződését, hogy a Miaszonyunk, azaz Szűz Mária kultusza fog majd békét teremteni keresztények és iszlám vallásúak között. Orbitális butaságot mond ezzel az atya. Miért is? 1. A legtöbb arab azt sem tudja, kicsoda Mária, sőt, azt sem tudja, kicsoda Jézus. A legtöbb arab még a Koránt sem olvasta, csak kivonatos formában. 2. A zsidó és keresztény vallás szent könyvében, a Bibliában sincs Mária-kultusz. Kizárólag Istennek van kultusza, egyetlen Isten van, az ő fia Jézus Krisztus, aki megváltotta az emberiséget kereszthalála által. Máriának a Megváltásban nincs szerepe. Mária Jézus testi értelemben vett anyja, és semmi több. Legalábbis akkor, ha szó szerint vesszük a Biblia szövegét. És miért tennénk másképp?

Ha egy teológiai könyv nem a teológia alapjairól szól, hanem teológiaprofesszorok egymás közti vitáiról, akkor előbb-utóbb letér az igaz útról. Alister E. McGrath is így járt. A Bevezetés a keresztény teológiába című könyv alapmű- mindazok számára, akiket jobban érdekelnek az elméletek, mint a keresztény vallás mindennapi gyakorlata, a hitélet, az úrvacsora, a gyülekezeti közösségek. Tipikus egyetemi tankönyvvé lett ez a Bevezetés, ahol olyan vadhajtásokról is részletesen olvashatunk, mint a fekete teológia(eszerint a Bibliát néger zsidók írták, Pál apostol pedig szélhámos volt, aki átfordította a Szentírást a fehérek nyelvére...), a latin-amerikai felszabadítás-teológia, vagy éppen posztmodern filozófusok Bibliaértelmezése ( egyikük szerint, mivel a jelentés szónak fasiszta mellékíze van, a Biblia pedig nem fasiszta, ezért a Bibliának nincs jelentése). Ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozna a Szerző, többet kellett volna szólnia magáról a Írásról, az abban szereplő történetek

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Biblia kétezer oldal önismétlés: mindig ugyanazt a mondandót variálják. Na, hát erre bepöccentem, és ajánlottam az illetőnek Derek Prince könyveit. Hihetetlen az öregúr, olyan dolgokat bogoz ki az Igéből, amit egy egyszerű hívő talán soha életében észre sem vesz. Az őszinte, szívből fakadó hit párosul nála elképesztő kreativitással, mégsem viszi félre a Szentírást, sőt... A Szellemi konfliktus című könyvének alapgondolata az, hogy Isten és a Sátán folyamatosan küzd egymással, még napjinkban is tart ez a küzdelem. De ez a harc szellemi szinten folyik, mivel Krisztus már bebizonyította, hogy testileg képes legyőzni a kísértéseket, azaz a Sátánt, mégpedig akkor, mikor megkísértetett a pusztában a negyven nap böjt után. Ennek a szellemi harcnak módozatait taglalja Derek Prince. Segíti a hívőket abban, hogy sikerrel vívják meg a csatákat az Úr nevében. Még azt is megtudjuk, milyen szimbolikája van a Bibliában a római legionáriusnak. Lehet, hogy S