Könyvekről mindenkinek

Azért kuriózum Frederick Forsyth könyve, mert a klasszikus krimikhez képest mer eltérni, nem fúl bele a sablonba. A történet poénja ugyanis nem a tettes személyében van, hanem az indítékban. Egészen az utolsó oldalakig azt gondoljuk, hogy Peter Miller fiatal német újságíró azért vadászik Roschmannra, a rigai koncentrációs tábor egykori parancsnokára,azért vállalja, hogy beépül az ODESSA-ba mert az öngyilkos zsidó naplója annyira megindította, aztán kiderül, hogy személyesebb oka is van a dolognak. Az pedig, hogy Forsyth nagypolitikai konstellációba helyezi a történetet ( Kennedy halála, NSZK-Izraeli fegyverkereskedelem), még tovább növeli a könyv értékét. Az ODESSA nem város, hanem egy, a második világháború után létrejött szervezet, mely segíti a hajdani SS-tagok menekülését. A kémek pedig, azontúl, hogy gazemberek, még bürokraták is. 

Most, megjelenése után több, mint tíz évvel, 2017-ben újraolvasva Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök Útközben című könyvét, két megállapítást szeretnék tenni. 1. A könyv első része történelmi áttekintés a magyar polgárosodásról, és a történelemről, globalizációról általában. Ezek a fejezetek jól sikerültek, jó történelmi tájékozottságra vallanak. 2. A második rész voltaképpen kormányprogram oktatásról, egészségügyről, nyugdíjrendszerről. A magyar népet sajnálom,amiért a Gyurcsány- kormány nem tudta ezeket a magasztos célkitűzéseket megvalósítani. Aktuálpolitikai megjegyzés: a jobboldal úgy igyekszik beállítani a baloldalt, mint egy koncepciótlan társaságot. Ez nem igaz, igenis van elképzelése a magyarországi baloldalnak. Csak éppen nem tudja ezeket megvalósítani. 

Nem ez az amerikai bestseller-király Stephen King legjobb könyve ( véleményem szerint), de azért szórakoztató, borzongató, minden elem megvan, amit a nagy amerikai írótól megszoktunk. A történet egy bestseller-íróról szól( talán csak nem Stephen King alteregója?). akinek a felesége meghal, miközben egy közlekedési balesetet néz. Az író, Mike, ezután leköltözik a nyaralóba, de képtelen írni. A házban mindenféle furcsa dolgok történnek, reccsenések hallatszanak, átrendezett hűtőmágnesek lepik meg a reggel felébredő írót,suttogó, de őrjítő hangok, elképesztően groteszk álmok ( Stephen King ezeket a tőle megszokott plasztikussággal írja le). Mike belekeveredik egy gyermekelhelyezési perbe. Az a nem jó az egészben, hogy túlírt. Szerintem ebben a sztoriban nincs 700 oldal. Ezt feszesebbre kellett volna fogni. De ismétlem, ettől még jó krimi. Csak kimerítő. 

A Magyarországon kissé lenézett, amolyan baloldali íróként számontartott Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című novelláskötete 1933-ban jelent meg, közönségsikert nem aratott ,( Kosztolányi is jelentkezett ebben az évben...)viszont hét évtized múltán olvasva nagyon is tanulságos. Három nagyon fontos tanulság szűrhető le a könyvből: 1. Az író ne politizáljon " direktben". A kötetnek éppen azon alkotásai a legsikerültebbek, melyek nem akarják a világot megváltani. 2. Nincsenek végletekig boldog és végletekig boldogtalan emberek. Még a szegények életében is akadnak örömteli pillanatok, s ha valaki, szépíróként, pont az alsó-közép-legalsó társadalmi réteg bemutatását tűzi ki célul, akkor az nem szólhat arról, hogy milyen is a rabszolgák élete. Mert az inasok, ha éhbérért, kosztért-kvártélyért melóznak is, méghozzá igen sokat, mégsem egyenlők az afrikai néger rabszolgákkal. Többek náluk, igenis, többek. 3. Mindannyian szomjas inasok vagyunk. Mindig kell valami, ami még nincs

A nagy francia tragédiaíró- hármas ( Corneille-Racine-Moliere) közül Corneille-t szokták a legkonzervatívabbnak, majdhogynem laposnak tartani. Ehhez képest a Pompeius halála című történelmi dráma- mely francia nyelven könyv alakban is megjelent- hordoz egy igazi újdonságot: a címszereplő mindössze kétszer jelenik meg a színen. Neki az a "műbéli feladata",hogy igazolja: a cím igaz, tényleg a nagy ókori római politikus haláláról szól a darab. Hol a van megkívánt hármas egység- követelményrendszer ebben a színdarabban? Amely amúgy nem tartozik a drámairodalom klasszis- alkotásai közé, sőt, 21. szemmel ( Corneille rajongói most ne bántódjanak meg) kissé unalmasnak hat. Főleg könyv alakban. No, dehát azért vannak a jó színházi rendezők...

Nagyon azt gondolom, rám férne a világirodalom újraolvasása. Az ókortól kezdve.Annyi könyvet olvas az ember az egyetemen, meg amúgy is, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét. Így aztán nekifogok újra a "komoly" világirodalomnak, a tényleg klasszikus könyveknek. Kivel is kezdhetném, ha nem a nagy öreggel, Homérosszal, a középiskolások rémével. A könyvtárból kivettem az Iliászt, nekifogtam olvasni. Az Iliász első énekében már ott van minden, ami emberi érzelem: harag, szánalom, irgalom, szeretet. Agamemnón és Akhilleusz haragja az ember örökös választási kényszerét fejezi ki. Lebilincselők a metaforák, költői eszközök is.Leginkább az a szövegrész indított meg, amikor is Akhilleusz könyörög édesanyjának, Thetisz tengeristennőnek. De humor is van ám e sorokban: Zeusz " két nő közé" kerül. Az istenek pedig nevetnek Héphaisztoszon. Persze, történeti értéke sem csekély az Iliásznak. Nagyon fontos forrás az archaikus kori görög társadalmat, életmódot illetően. 

Bálint Tibor kolozsvári író talán legsikerültebb könyve a Zokogó majom. Maga a cím a regényben szereplő vendéglőre utal, e köré a vendéglátóipari létesítmény köré szerveződik ugyanis a Vincze család élete. Bálint Tibor történelmi regénye e família életét követi nyomon,retrospektív módon, belső monológokkal, a 1920-as évektől a második világháborún át egészen 1953-ig, Sztálin haláláig. Ennek a családnak soha semmi nem sikerül igazán- s előbb-utóbb, afféle Stockholm-szindrómaként, ezért magukat teszik felelőssé. Történelmi családregény- mondhatnánk, de a Zokogó majom ennél azért több. Szatíra is, lélektani regény is, és kiváló analízise a generációk közötti ellentéteknek. Remek, jól olvasható, tartalmában mély regény, mely elbűvöl nemcsak az erdélyi, e az egyetemes magyar irodalom kedvelőit is.