Könyvekről mindenkinek

A meglehetősen hosszú címmel ellátott könyv a Watchower Bible and Tract Society of New York inc. kiadásában jelent meg, angolul először 1985-ben. Minden nyelvet beszámítva eddig több, mint 31 millió példány fogyott belőle, ezzel valószínűleg a Biblia után az egyik legnagyobb keresztény bestseller. Nem véletlenül. Az élet-Hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján című könyv ugyanis nemcsak felteszi a kérdéseket, hanem meg is válaszolja azokat, hitbéli ÉS tudományos alapossággal. Igencsak meggyőzően bizonyítja, hogy a darwinizmus elmélete megbukott. 1. A darwinisták nem tudják megmagyarázni az élet kialakulását. Még soha, senki nem állította elő szervetlen anyagokból, mesterségesen, az élet működéséhez elengedhetetlenül szükséges 20 aminosavat. 2. A kövületek teljes mértékig ellentmondanak az evolúció elméletének. Hiányoznak azok az átmeneti formák ( halakból kétéltűbe, kétéltűből hüllőbe, hüllőből madárba, madárból emlősbe), melyek igazolnák, hogy az egyes új életcsoportok egymás

Ez a könyv szemelvényeket tartalmaz Carl Gustav Jungnak, a világ pszichológia-tudománya egyik óriásának munkáiból. Arról el lehet tűnődni, hogy a " látszat" és " létezés" témakörében miért pont ezek a szövegrések kerültek be a könyvbe- de nem kívánunk ezzel foglalkozni. Csak néhány részletet emelnénk ki a könyvből, inkább, tanulságul, mintsem a kritikai észrevétel mindenáron való hangoztatása végett. 1. A 75. oldalon Jung kárhoztatja azokat a vallásokat, melyeknek " egyedül a hit", azaz sola fide az alapja. Ezzel szemben Jung azt mondja, az igazi vallás alapja a hit és a rítus. Jómagam azt gondolom, Jung többszörös félreértés áldozata lett, és ez elvezet az Olvasó félreértéséhez is, ezért érdemes itt egy kicsit elidőznünk. Amikor Luther azt mondta, hogy a kereszténység alapja egyedül a hit, azaz sola fide, nem arra gondolt, hogy az általa vizionált megreformált kereszténységben ne lennének rítusok. Ahol többen összegyűlnek, ott az egyház, s ahol az egyház

Az Ünnep című könyvben Tóth Krisztina válogatott versei olvashatók. Aki pedig a verseket válogatta, nem más, mint a kitűnő költő, irodalmár, Lator László. Talán megbocsátják nekem, de most nem konkrétan a könyvről fogok írni. Inkább azt szeretném elmagyarázni, miért is tartom Tóth Krisztinát a legnagyobb élő költőnknek- ha ugyan van létjogosultsága efféle rangsorolásnak, szerintem bizonyos mértékig van. Szóval, miért is nagy költő Tóth Krisztina? 1. A keresztény világszemlélet szerint egyszerre élünk egy látható és egy láthatatlan világban. Tóth Krisztina képes arra, hogy verseiben egyszerre láttassa a kettőt. Például a Macabre című versben van egy látszat, van a sok szambázó ember, de tudjuk, látjuk, hogy van emögött valami, amit csak azok látnak akik hisznek a versekben. Akik ünnepnek tartják a könyvet. 2. Tudomásul kellene azt vennünk, hogy a vers nem próza, és nem pusztán filozófia. A vers képzőművészet, a vers rím, ritmus, dallam. Tóth Krisztina remekül bánik a zenei- nyelvi

Magyarországon nagyon kevéssé ismerjük a modern görög irodalmat- talán a modern görög irodalom is tehet erről némileg, de igazság szerint minden nép minden művészetében felbukkan olykor egy-egy maradandó értékű alkotás. Makisz Citasz: Isten a tanúm c. könyve nem valamiféle keresztény evangelizációs könyv, hanem regény. Regény a 21.századi kapitalizmusról, regény a fiatalok kiszolgáltatottságáról, s mindenekelőtt: regény a beilleszkedés kudarcáról. Főhősünk, aki egyben narrátor is, elképesztően szerencsétlen. Minden munkahelyről rövid időn belül kirúgják az őrült, az anyagias és lusta főnökök, minden barátnője elhagyja, hiszen ő olyan jó ember, ráadásul a családja és barátai sem veszik már komolyan. Mindezenkívül még beteg is- cukorbeteg, annak minden valódi és képzelt szövődményével. Kudarcorientált ember- akiben azonban még van tartás. Merthogy humoros, vicces prózában meséli el saját történetét. Bármivel próbálkozik, mindenütt csak kudarc éri, ha mégsem, akkor pedig a sikertől szen

Csak azért fáj a szívem, hogy a Móra könyvkiadó nem magyar szerzővel íratta meg ezt a nagyszerű könyvet. Itthon is találtak volna olyan meteorológust, akinek jó tolla van, és van némi érzéke a gyermekekhez. De sebaj, a végeredmény a fontos- abba pedig nem lehet belekötni.Anna Claybourne könyve kitűnően illusztrált 80 oldalas ( többet úgysem olvas el a gyerek, ezt tanúsíthatom...) mű, melyben szó esik a felhők kialakulásáról, viharokról, villámlásról és kísérőjelenségeiről, esőről, szélről, a tengerek időjárásáról, az egyes éghajlati övek jellemzőiről- mindenről, amit egy 10-14 éves srácnak tudnia kell erről a témáról. Nagyon remélem, hogy megérem még azt a kort, midőn a fiatalság érdeklődni kezd a természettudományok iránt. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy szinte erőnek erejével kell feltölteni az egyetemek matek- és fizika szakjait, mert a tizenéveseket mindez nem érdekli. A 50 tény, amit tudnod kell Földünk időjárásáról és hasonló könyvek missziós feladatot is ellátnak: nevelik a

Csak azért nem haragszom, mert a harag rossz tanácsadó- különben is, miért kellene haragudnom egy könyvre? Egy olyan könyvre, f. William Engdahl: A gondolatgyárak c- könyvére, melynek megírását, a jószándék vezette. Szerző, kitűnő újságíró különben, azt tűzte ki feladatául, hogy lerántja a leplet a globális világot irányító sötét elitről. Engdahlról annyi kiderül: jó újságíró, és betyárul rossz történész. már az hiba, hogy a történelmet egyetlen láncra felfűzve képzeli el, az egyes elemek, mint apró műanyag gyöngyök a Nagy Globális Összeesküvés nevű láncon. Ez nyilvánvalóan nem lehet így. Ahhoz, hogy alkotó módon közelítsünk az olvasás élményéhez, meg kell próbálnunk egyenként eleve megcsodálnunk a gyöngyöket. Engdahl nem ezt teszi. Az ENSZ-t példának okáét egybemossa az univerzalista szervezetekkel. Holott az ENSZ megalakulása történelmi szükségszerűség. A második világháború után magához térő világnak biztosíték kellett, valami garancia, hogy harmadik világháború már nem lesz. Ezt

A Dénes Tamás-Sándor Mihály-B.Bába Éva szerzőtrió monumentális vállalkozása sikerrel járt: összegyűjtötték a magyar labdarúgás tényeit, és öt kötetben, öt hatalmas könyvben közzétették. A Magyar labdarúgás története III. kötete, mely az 1945-1966. közötti időszakot öleli fel,  nemcsak azért hasznos könyv, mert kézikönyvként egyedülálló, hanem szellemiségében is újat hoz a magyar sporttörténetírásban. Megteszi azt, amit már jó negyven éve meg kellett volna tenni: mítosztalanít. Nem valamifajta revizionista történetírás ez, a Szerzők nem kisebbíteni akarják Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy éppen Sándor Csikar vagy Farkas János érdemeit. Csak éppen a helyükre kell tegyünk bizonyos tényeket, mert úgy járunk- pontosabban: úgy jártunk- a labdarúgásban is, mint a politikában: séta közben ábrándozva messzire meredtünk, s megbotlottunk a közeli kőben. Ki tudta például, hogy Kocsis Sándor nagyon keveset játszott a Barcelonában? Hogy volt, hogy Aranycsapat is csak az ellenfél ö