Könyvekről mindenkinek

 Nagyon színvonalas irodalmi antológia 2023.legkiemelkedőbb magyar lírai terméséből. Sokféle irányultság,lírafelfogás,költői beszédmód kap teret ebben a remek könyvben. Az alábbi rövid könyvajánlóban kiválasztott néhány kedvencemről írok egy-két prózai mondatot, teljesen szubjektív, mondhatnám: emocionális alapon, mégpedig a Szerzők neve szerinti ábácésorrendben,felidézve a hajdan emlékezetes Szép versek antológiasorozat gyakorlatát.  Farkas Wellmann Éva: Szavak,ima helyett Nagyon bonyolulttá vált mai világunkban a szerelem- és ide értem az örökkévalósághoz való kötődést is, mert az is a szerelem egyik fajtája, személyes kapcsolat az égiekkel. Nagyon sokat hajtunk, pörgünk, dolgozunk, nem marad erőnk a másikra, nem tudjuk szép, értelmes, bővített mondatokban megfogalmazni vágyainkat, kívánságainkat. Ehelyett marad a zaklatottság, a minden percben való idegesség,valami furcsa görcs, ami megbénítja a nyelvet. Nagy közdelmünkbe, sokszor véres akarásunkba telik, hogy eljusunk a békességet

Vajon szeretnénk-e emlékezni mindenre? Valószínűleg nem, hiszen ki akar emlékezni például a traumáira, párkapcsolati csalódásaira,életközepi válságra, és egyebekre? Valószínűleg senki. Viszont azokra az eseményekre, nevekre, számokra, helyekre, folyamatokra, melyek fontosak lennének továbblépésünk, fejlődésünk számára, igenis akarunk emlékezni. A régi osztálytársak nevét sem akarjuk elfelejteni, csak éppen valahogy úgy adódik... Kevin Horsley:Emlékezz mindenre című könyve abban segít, hogy fejlesszük memóriánkat, új ajtókat nyissunk meg benne, új lehetőségeket fedezzünk fel tanulásunkban, munkánkban, magánéletünkben. Hogy mit is jelent Szerző neve előtt a " Grandmaster" jelző? Tudnunk kell, hogy a világon léteznek ún, memóriabajnokságok. Ezek résztvevői olykor egészen elképesztő teljesítményekre képesek elméjükkel.A győztesek pedig jogosultak bizonyos címek használatára. Kevin Horsley esetében ez a Grandmaster jelző többek között azt jelenti, hogy Szerzőnk fejből tudja a pí é

 Kornel Filipowicz (1913-1990) lengyel író Nietscke úr kertje című kisregényét nem azért ajánlom a Kedves Látogató figyelmébe, mert világirodalmi jelentőségű. Inkább azért érdemes felkutatni ezt a könyvet az antikváriumokban, mert egy jelenségről szól, egy tipikusan közép-európai történelmi jelenségről:az egymást követő történelmi rendszereken való áthidalásról, a mindig- alkalmazkodásról, az igazságtétel elmaradásáról. Az alábbi spoilerből talán kiderül, miről is beszélek itt.  Rudolf Nietschke úr ( a név szándékosan hsaonlít a 19.század világhírű filozófusának nevére, ennek is lesz szerepe a történetben) egy németországi kisváros szélén él, magányosan. Csak néha jön el hozzá lánya, Heddy,aki gyönyörű kisunokával ajándékozta meg Nietschke urat. A mindennapi magányban egyetlen vigasz a kertészkedés, amit Nietshke úr könyvekből sajátított el. Egy májusi reggelen hősünk észreveszi, hogy nemrégiben elültetett babja kikelt. Ez örömmel tölti el, és az is, hogy a szilvafa egyik rügye hatalma

 Clare Mackintosh a modern bűnügyi irodalom egyik legnagyobb alakjává nőtte ki magát. Történetei izgalmasak,kacifántosak, a történetmesálás pedig kifejezetten innovatív, ugyanazt az eseménysort, folyamatot, mindig több nézőpontból látja és láttatja az Olvasóval. A Nyugodj békében! című könyve tele van váratlan fordulattal, az olvasó csak csettint és ámuldozik: hogy én erre miért nem jöttem rá?? A történetmondás nemlineáris, nem a kronológiai sorrendben ismerjük meg a dolgokat, az alábbi spoilerben mégis időrendben haladunk. Annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor a Kedves Látogató kézbe veszi a könyvet.  A fiktív történet napjainkban játszódik, Nagy-Britanniában.Tom és Caroline Johnson kisvárosban élnek,és a tehetős embere közé tartoznak: már három generáció óta tulajdonukban áll a legjobb autószalon. Felnőtt lányuk, Anna, egyetemre jár. Egy szép napon Tom Johnson kiautókázik a közeli tengerpart legmagasabb sziklájára, szépen leveszti a karóráját, majd leugrik a szikláról. Mindenki meg

 Jean Back németül alkotó luxemburgi író Amatőr című kisregénye 2010-ben megkapta az Európai Unió irodalmi díját- már csak ezért is beszélnünk kell róla, nem minden alkotót és nem minden könyvet ér ilyen megtiszteltetés. De önmaga jogán is helye van itt, ebben a könyvajánló blogban, ugyanis kitűnő prózai mű. Ha mindenáron stílusirányzatokba akarjuk sorolni, akkor talán a " posztmodern, groteszk formákkal" megjelelülés felelne meg neki, de ennél jóval sokoldalúbb a könyv, megtalálhatók benne a 19.századi eredtű lélektani realizmus stílusjegyei is. A történetmondás nemlineáris, tehát spoilert nem igazán lehet közlni a könyvről, inkább reflexiókkal fűszerezett, nagyon rövid elemzést adnék erről a könyvről.  A Szerző, azaz az elbeszélés narrátora, egy régi novelláját veszi elő, és gondolja újra. Az említett művet annak idején még az egyetemen írta, kelletlenül, pusztán csak kötelességtudatból, meg némi pénzért. A novella egy teljesen kitalált, ám a luxemburgi Dudalenge-ra erősen

 Hahner Péter megírta a francia forradalom és a francia 19.század történetét, méghozzá a korszak két jellegzetes szereplőjének, Fouchénak és Talleyrandnak életrajzán keresztül. Az eredmény:a magyar történetírás mesterműve, egy nemzetközi szinten is kiemelkedő monográfia. Minden történész és történészhallgató számára kötelezővé tenném- csak hát, persze, ez nem rajtam múlik. Az alábbi könyvajánlóban néhány- általam fontosnak tartott- észrevételt fűznék ehhez a kitűnő színvonalú és terjedelmileg sem elhanyagolható műhöz, hogy ezzel is kedvet csináljak az Olvasónak ahhoz, hogy a manapság hatalmasra nőtt könyvtári polcokról éppen ezt a kötetet vegye le.  1. Mindenekelőtt:nagyon jó dolognak tartom ezt a kontextusba helyezett, mégis életrajzi szemléletű történetírást. Talán ez lehet a politikatörténetírás jövője. Pl. megírni az amerikai függetlenségi háború történetét George Washington szempontjából, vagy a Szovjetunió történetét Molotov életrajzán keresztül, vagy- ne álljak le az ötletekkel,

A könyv alcíme: Mi segíti a világ stabilitását? Nekem nagyon rokonszenves, ha valaki humorosan, mégis szakszerűen szól tudományos kérdésekről. Közelebb hozza az érdeklődő Olvasóhóz a tudományok sokszer nem könnyen megérthető igazságait, lehetővé teszi a személyes reflexiót, egyfajta otthonosság-érzést sugároz, és felkelti a fiatalok figyelmét az adott téma iránt ( ez utóbbi talán a legfontosabb). A hálózatkutatás bizony nem egykönnyen megérthető új tudományág, hiszen gyökeresen át kell alakítani, ki kell nytni hozzá gondolkodásunkat, új paradigmák segítségével kell megértenünk az eddig ismert rendszereket- sok jelenségről pedig el kell fogadnunk, tudmányos bizonyítékok által, hogy nem egyszerűen adatok és információk véletlenszerű halmaza, hanem rendszer. Csermely Péter kitűnő könyve, A rejtett hálózatok ereje, kitűnő humoros bevezetés- és egyben remek monográfia- mindazok számára, akik érdeklődnek a hálózatkutatás iránt. Vannak itt emojik, ahogy ma mondanánk, vicces lábjegyzetek, a s