Könyvekről mindenkinek

Szereti a háborús regényeket? Akkor ne habozzon, azonnal szerezze be Stefan Hertmans 1951.ben született belga író Háború és terpentin című könyvét, mert ennél jobbat ebben a tematikában még kevesen alkottak. Arról van szó, hogy Hertmans mesterien ütközteti a 19. század békevilágát ( vagy hazug világát?), az első világháború poklával: lövészárkokkal, sebesülésekkel, és sok egyéni tanulsággal, melyekből azonban Európa egyáltalán nem tanult. Hertmans: Háború és terpentin című könyve azzal éri el lebilincselő hatását, hogy- látszólag legalábbis- semmi különöset nem csinál. Nem posztmodernkedik, nem ellen-posztmodernkedik, egyszerűen csak leír egy történetet, pontosabban: személyes történelmet, két emberi sorson: nagyapán és unokán keresztül. Nyilván az unoka élettapasztalatai sokkolóbbak, talán valóságosabbak is, ám ne felejtsük: az emberiség békét érdemel, mert a humanizmus eszköz lehet a gonso erők megállítására. Stefan Hertmans tudja ezt, és az Olvasóknak ír. Az értőknek, azoknak, aki

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó.

Nagyon keveset tudunk a magyar katonai középrétegnek a 20.századi nagy kataklizmákban betöltött szerepéről. A magyar olvasóközönség- vagy inkább fogalmazzunk úgy: történelmet tanuló diák- nincs tisztában azzal, milyen szerepet játszottak magyar katonatisztek a második világháborúban, valóban németpárti volt-e a Horthy-hadsereg ( már a kifejezés is tendenciózus) nagy része, mi történt a katonákkal a kommunizmus beköszönte után, valóban civilekké lettek-e a századosok, stb. Ezt a tudáshiányt hivatott pótolni Magyarország egyik vezető történészének, Rainer M.Jánosnak könyve, a Századosok. Nagyon adatgazdag, ugyanakkor lelket gyönyörködtetőn olvasmányos mű. Egyéni sorsokon keresztül villantja fel a tragédiákkal terhes magyar történelmet. Megtudhatjuk, milyen családi háttérrel rendelkeztek a könyv főhősei, hogyan végezték iskoláikat, milyen szerepet játszottak a második világháború idején, elkövettek-e háborús bűnöket- mint azt a szocialistának mondott történetírás oly előszeretettel mon

Nagyon sok könyvet írtak már Jézus életéről. Ezek között akad jó és rossz ( az evangéliumok prózásítása), de Igazán Jó csak kevés. Gerhard Lofink: A Názáreti Jézus. Mit akart és ki volt Ő? című munkája az utóbbiak közé tartozik. Akik felekezeti elfogultságtól szenvednek, azoknak tudniuk kell, hogy Lofink katolikus, a könyvet pedig a Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó adta ki (2017), de ettől függetlenül bármely egyházhoz, felekezethez tartozó keresztény hívő figyelmébe szívesen ajánlom ezt a könyvet. Szerző nagyon messziről indul ( azt elemzi, miben különbözik az ókori tény a mai ténytől, az ókori hír a mai hírtől), és messzire jut. Nem hallgatja el Jézus tevékenységének ószövetségi aspektusait, mindig szól az értelmezés kereteiről is ( Jézus beszédei kapcsán például a bibliai krisztusi nyelvet elemzi, Jézus nyelvét). Lofink tudja, hogy a Jézus iránt érdeklődő mai ember számára, még akkor is, ha keresztény hívő az illető, szükség van arra, hogy átstrukturálja gondolkodását. Hiszen eg

Horváth László Imre regénye a modern magyar irodalom egyik mesterműve. Egy különös szerelmi háromszög történetét meséli el, remek intuícióval, olvasóbarát fogalmazással, úgy, hogy a szívünk sajdul... Krisztián, az a bizonyos " előző pasi" , rákkal kórházba kerül. Még azt sem látja, ami kint van, az ablakon túl. A lány, aki sűrűn látogatja,hatalmas megrázkódtatásokon megy át. De Anni jelenlegi szerelme, aki egyben a  történet narrátora is, nem lát az orrától. Csak birtokolni akar. És persze, féltékeny. De olyan furcsán- elvégre az ember mégsem lehet féltékeny egy haldoklóra. Vagy igen? Kiderül a kisregényből. A kötet második részét versek teszik ki- olyan versek, melyek kapcsolódnak az előző, prózai íráshoz. Vers és próza egy könyvben, de nem mellérendelten, hanem " hálózatban", szorosan egymáshoz kapcsolva- talán példa lehet ez mindazon fiatal írók számára, akik mindkét területen tehetségesek, de nem sikerült ebben vagy abban egy egész könyvet kitevő anyagot össze

Puskás Attila könyve, A Teremtés teológiája, azért nagyon fontos olvasmány, mert napjainkban mindennél erősebben aktivizálták magukat azok a szellemi erők, melyek a világ létrejöttét kizárólag materiális okokkal igyekeznek magyarázni- szerintük sikerrel. A 21. század első évtizedeiben a materializmus jelenti a legnagyobb veszélyt a keresztény egyházakra, a keresztény gondolkodásra- és a Bibliára. Éppen ezért üdvözlendő minden olyan könyv ( és persze: minden Szerző, minden Kiadó), melyek felvállalják, hogy megjelentetnek a világ isteni eredetéről szóló munkákat. Ugyanakkor Puskás Attila könyve sok tekintetben felvet olyan kérdéseket, melyekre első olvasás után nehéz választ kapni. Most, amikor minél szélesebb rétegek számára ajánlom A Teremtés teológiáját, rendhagyó módon ezeket a bennem igen markánsan megfogalmazódó kérdéseket, hirtelen születő vélemény- kezdeményeket veszem sorra ( szám szerint kettőt), remélve, hogy a diszkusszív hangnem- amely részemről mindig elismerést takar- ke

A Szóvihar című könyv a kitűnő költő, Lackfi János 1988 és 2003. között megjelent verseit tartalmazza. A viszonylag tág időtávlat miatt szinte természetes a költői műfajok sokszínűsége, a költői magatartás folyamatos változása. Éppen ezért, mintegy lelassítva a mozgóképet, kiemelnék a kötetből- ajánlásképp- egy fontos motívumot. Mégpedig a rendkívül kifejező címadást. Magyar poéta utoljára Arany János volt, aki figyelemfelhívó és kifejező címeket tudott adni verseinek ( pl. Szondi két apródja). Kassák Lajos verscímei viszont megosztók: az avantgarde-utálók fanyalognak, mert sok a szám... Lackfi János úgy ad címet, hogy egyúttal az már a vers első sora is- a befogadó szempontjából. Vegyük pl. Lángpohár című versét. Ha olvassuk ezt a címet, rögtön megfogalmazódnak bizonyos kérdések: 1. Ez egy olyan pohár, ami lángból van? 2. Ez egy olyan pohár, amely lángra gyújt ( mondjuk a szívet)? 3. Ez egy pohár, amiben láng van? Miért tárol valaki egy pohárban lángot?  Vagy ott van az "