Könyvekről mindenkinek

Alcím: Az ésszerűtlenség nem várt előnyei Szerintem lehetne ez is alcím:Nemcsak menedzsereknek. Dan Ariely könyve bevezet bennünket a viselkedési közgazdaságtan- hívhatjuk gazdaságpszichológiának is- rejtelmeibe. Olyan újszerű meglátásokat ad alkalmazottaknak és munkaadóknak, vezetőknek és beosztottaknak, munkájukat kedvelőknek éés munkaundorban szenvedőknek, melyek a magyar nyelvű szakirodalomban még újdonságnak számítanak. Empirikusan is bebizonyítja, hogy az irracionálisan magas ösztönzők hátrányosan hatnak az alanyra, mert szorongást idéznek elő. És mindegy, hogy az illető túlfizetett amerikai bankár, vagy alulfizetett indiai segédmunkás. Ariely könyvéből győződhetünk meg arról is, hogy a fájdalom nincs egyenes arányban az alkalmazkodással: a túl nagy megterhelés már visszafelé sül el- hogy a gazdaság nyelvére ezt átfordítsam: nem szabad a munkavállalót agyonterhelni, mert akkor rosszabbul dolgozik. Az is bebizonyosodik a Zseniálisan irracionális lapjain, hogy az emberek akko

Uwe Birnstein és csapata remek munkát végzett. Egy könyvben- méghozzá nagyszerűen illusztrált és az ismeretterjesztés magas fokát képviselő könyvben- összegezték mindazt, amit a kereszténység történetéről hívőnek és nem hívőnek tudnia kell és érdemes. Nincs rá mód, hogy a tőlünk megszokott terjedelmi határok között részletesen elemezzünk egy ilyen monumentális vállalkozást, mint A kereszténység krónikája. Csak néhány észrevételt tennénk, remélve és felkeltve ezzel a minél nagyobb olvasói érdeklődést. 1. Sokat, méghozzá jelentőségéhez illően sokat foglalkozik a könyv a keresztény vallás első századaival. Nero keresztényüldözése, Origenes, Tertullianus munkássága olya alapkövei lettek a keresztény teológiának, mely megkerülhetetlen azok számára, akik Jézus és a Biblia titkait fürkészik. 2. Szerzők jól megtalálták a kényes egyensúlyi állapotot katolikus és protestáns szemlélet között. Történetileg minden felekezet a maga súlyához mérten szerepel. Uwe Birnstein és csapata szándékosan k

Kár, hogy ez a könyv még a rendszerváltás előtt jelent meg, érdemes lenne átdolgozva újra kiadni. Hegedüs Géza arra vállalkozott, hogy rádiójátéka szereplőivel elbeszélteti, miért is olyan jó könyvet olvasni. Nem akárkik voltak a rádiójáték hangjai: Básti Lajos, Sinkovits Imre, Béres Ilona. Az olvasás gyönyörűsége könyvváltozatából az ő hangjuk hiányzik. De a tartalom így is gazdag. Megtudhatjuk, hány könyv van a világ nagy könyvtáraiban, hány könyvet képes egy ember elolvasni életében, hogyan kell hozzáfogni az olvasáshoz, szabad-e bűnügyi regényt vagy úgynevezett romantikus regényt olvasni, elvezet-e a krimi a komoly irodalomhoz, mi a funkciója az irodalomnak az ember személyiségfejlesztésében. Szó esik arról, hogy kihez szól az író:sajt nemzetéhez, vagy az egész emberiséghez. Érintik a fiktív beszélgetők az avantgarde problémáját is- miért és hogyan kell avantgarde szerzőket olvasni. Jó lenne mindezeket megértetni a mai tévé- és internetfüggő fiatalsággal is. Mert az elmélyült

Voltál már szeánszon? Én már voltam, de tudtam, hogy humbug az egész, csak kíváncsi voltam rá. Az Allan-Schiff-Kramer német szerzőhármas könyvéből megbizonyosodhatunk arról, hogy minden okkult szellemidéző, halottlátó, spiritiszta, kártyajós és egyéb efféle népség csaló. Pontosabban: a Szerzők, nagyon ügyesen, azt mondják, hogy leleplezik a csalók trükkjeit. Ez jogilag másképp hangzik. A Hamis szellemek, igazi csalók című  könyvből megtudhatjuk, hogy kopognak a szellemek, hogyan utánozzák elhunyt személyek hangját, hogyan táncolnak az asztalok ( volt, hogy maga a spiritiszta fázott rá trükkjére, és belehalt), hogyan repülnek a tárgyak (a magyarázat egyszerű:valaki dobálja), mikor haragszanak a szellemek és mikor vidámak, hogyan lép kapcsolatba a médium az állítólagos túlvilági erőkkel, hogyan kell utánozni elhunyt személy kézírását, szóval, változatos a kelléktár. Egyvalami közös ezekben a technikákban:mindegyik manipulatív, ha nem rosszabb...Az emberek pedig hiszékenyek, kell nekik

Második világháború, 1939-1945.Ungváry Krisztián szerkesztésében jelent meg ez a közel 900 oldalas dokumentumgyűjtemény a magyar és az egyetemes történelem legborzalmasabb időszakáról. Lengyel menekültek érkeznek Magyarországra. Sztójay Döme már 1941-ben tudja, hogy a németek legyőzik a szovjeteket. Bárdossy László tájékoztatja a követségeket az USA-nak és Nagy-Britanniának benyújtott hadüzenetről. Ismereten gépek bombázzák Kassát. Horthy Miklós kormányzó lekötelezve érzi magát Németország felé. 2 éves zsidó kislányt küldenek németországi munkára, gyakorlatilag a biztos halálba- 377.o., a magyar holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Szénát és szalmát nem adnak a magyar katonának, azt a helyszínen kell vételezni- azaz ellopni a parasztoktól. Hitler megleckézteti Horthyt. Erdei Ferenc belügyminiszter összeíratja a munkaszolgálatra alkalmas svábokat. Magyar és szovjet katonák béketüntetést rendeznek 1945. május 1-én. Ez a könyv megkerülhetetlen mindazok számára, akik a második vi

Manfred Flügge nagyon fontos történelmi könyvet írt. A Nagyváros lélek nélkül voltaképpen az Anschulssról szól, Ausztria Németország általi elfoglalásáról, úgy, ahogy azt a politikusok, az értelmiségiek, a művészek, a sportolók megélték. Bécsben, 1938-ban az történt, hogy egy ország önként megadta magát a hitleri elnyomó gépezetnek- legalábbis így tanítják iskolai történelemkönyveink. Flügge könyvéből megtudjuk, hogy Schuschnigg kancellár rendszere, bár erősen jobboldali volt, és a demokratikus értékek helyett a hivatásrendiséget hangsúlyozta, mégis, önálló Ausztriában és nem német tartományban gondolkodott. Ennek ellenére hozzájárult ahhoz, hogy az osztrák közvélemény ne ellenségesen tekintsen Hitlerre. Ezzel megágyazott az Anschlussnak- a németek azonban 1938 után ellenségként kezelték és elképesztő megaláztatások közepette tartották fogva. Flügge könyvének legértékesebb fejezetei az üldözöttekről és a kollaboránsokról szólnak. Megtudhatjuk, hogy halt meg Egon Friedell, Az újkori

Az Annona nova VII a pécsi Kerényi Károly Szakkollégium évkönyve. formátumát tekintve inkább folyóiratnak tűnik, de nem ez a lényeg, hanem a tartalom. Sok értékes tanulmány, történelemről teológiáról, gazdaságtörténetről, életmódtörténetről, költészetről. Ami engem leginkább megragadott, az Dombrovszki Áron tanulmánya (21-31.o.). Olyan kifejezés szerepel a címben, amit én, s szerintem nem csak én, még soha nem hallottam. ( A tanulmány teljes címe: Sainsbury érvéről az absztrakt artefaktualizmus ellen). Absztrakt artefaktualizmus. Nyelvtörőnek is jó. Amúgy azt jelenti, hogy egy irodalmi alak, melyet az író talált ki, voltaképpen élő személy. A tanulmány Szerzője mások mellett Sherlock Holmest hozza példának. Azt gondolom erről, előre leszögezve, hogy még soha nem foglalkoztam az absztrakt artefaktualizmus témájával, hogy a tétel kizárólag a színvonalas, élettel teli művekre igaz. Csak tehetséges írók tudnak kitalálni olyan alakokat, melyek valóban élnek, léteznek, befészkelik magu