Könyvekről mindenkinek

Nem azért írunk erről a könyvről, mert bárkinek is kifejezetten ajánlanánk. Igaz, hogy bestseller volt a maga korában, igaz, hogy még Hemingway úr is nagy elismeréssel szólt róla ( vajon mennyi dollárt  kapott a pár mondatos elismeréséért...). Inkább azért tartjuk figyelemreméltónak Radclyffe Hall műalkotását, mert bizonyítja: a genderlobbi nem a 21. század találmánya. Már a 20. században is voltak forradalmárok, vagy magukat titokban annak tartó értelmiségiek, akik át kívántak hágni minden józan ész és minden kereszténység szabta korlátot. Nem az a baj, hogy A magány kútja megjelent, még csak nem is azzal, hogy erről a meglehetősen kényes témáról, a nemek átjárhatóságáról ír. Ez, sajnos, manapság hozzátartozik a közbeszédhez. Inkább az a probléma, hogy Hall kritika nélkül támogatja ezt a jelenséget, fel sem vetődik benne, hogy hősének, a folyton szerelmes Stephennek esetleg nincs igaza, vagy csak részben van igaza. Hall írt egy könyvet a homoszexualitásról és a nemek átjárhatóságáról,

Kazuo Ishiguro könyvei lektűrök. Akkor is szembe kell néznük ezzel a ténnyel, ha az író 2017-ben elnyerte ( nála jóval esélyesebb jelölteket megelőzve) az irodalmi Nobel-díjat. Másfelől Kazuo Ishiguro nagyon-nagyon jó lektűríró, talán meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy új műfajt teremtett a lektűrön belül mégpedig a posztmodern lektűrt. A posztmodern lektűr átveszi a 20.század második felének íróitól a tér-és időbeli nemlineáris vonalvezetést, szabadon bánik a cselekménnyel, igyekszik minden sablont elkerülni- ezáltal maga is sok esetben válik sablonossá. De a Napok romjai című könyv ( a japán Szerző nem ezért kapta a Nobelt) valóban levet magáról mindenféle egyenruhát. Főhőse egy komornyik, aki éppen gazdát cserél, és próbál visszaálmodni egy békésebb, úribb világot, amikor is komornyikok még úriembernek számítottak, nem volt háború, legfeljebb az előszelét érezték, és mindenki olyan úri társaságbeli módon viselkedett, hogy éppenhpgy súrolja a sznobizmus határvonalát, de nem

Ha választani kellene a Stephen King- klasszikusok közül, a legtöbb európai Olvasó  A holtsáv című könyvet, és nem a sok esetben túlfavorizált Ragyogást választaná. Ennek oka pedig a főhős karakterének megformálásában rejlik. Johnny Smith alakja örökre bevésődik a nyitott szellemű-elméjű Olvasó szívébe. Átlagember, de nem bugris bohóc, nem Tamási Áron-szerű népies figura, hanem 20.századi amerikai fiatal férfi, aki nem akar mást az élettől, csak békességet, családot és nyugalmat. Nem kíván a reflektorfénybe kerülni- - éppen ezért nem vállalja a próféta-szerepet. Ő nem Isten látnoka, csak valami furcsa történt az agyával, miután felépült a közlekedési balesetből. Megjósol eseményeket, látja, hogy a nővér lakásában tűz ütött ki, effélék. A média persze azonnal ráharap a sztorira, és megkezdődik Johnny Smith kálváriája. A Holtsáv nem egyszerű klasszikus krimi, nem is műfaji keveredésből létrejött thriller-hibrid, hanem irodalmi klasszikus. Jellemábrázolással, metaforikus próza- nyelve

Joseph Conrad: A titkosügynök című, izgalmasnak szánt könyvéből kiderül: Joseph Conrad politikailag inkompetens. Amit a világmegváltó forradalmárokról, 20.század eleji anarcho-szindikalista tévelygőkről képzel, az pont annyira felel meg a valóságnak, mint az amerikai animációs filmek mammut-karakterei. Sematikus, gyerekes, borzasztó. Amikor viszont Joseph Conradból előjön az író, és emberi kapcsolatokat kezd ábrázolni- például a kereskedő viszonyát felesége szellemi fogyaékos gyermekéhez- na, az már döfi, az bejön. Tanulság: Az íróember maradjon csak meg a kaptafánál. Az emberekről írjanak, ne a politikáról. Arról ugyanis keveset tudnak. Szinte semmit.

Márai Sándor a klasszikus értelemben vett lélektani regény cselekményét magyar polgári milliőbe helyezte, többsíkúvá tette a tizenkilencedik században megszokott lineáris beszédmódot, felhasználja és átgyúrja mindazt a világirodalmi anyagot, amely a család, mint entitás válságának tapasztalatán alapul- mindezen ötletekért és fáradságokért cserébe nagyszerű könyvet írhatott, a címe: Válás Budán. Úgy indul a történet, hogy egy bíró rádöbben, hogy holnap egykori barátját kell feleségétől elválasztania. Ez a tény, a jövendőbeli kínos feladat elgondolkodtatja egy-két dologról- itt beugorhat a Tisztelt Olvasónak Kosztolányi Boldog, szomorú dal című verse. Szóval, miután végiggondolt néhány fontos problémát( hogy melyek ezek, azt most inkább ne áruljuk el, aki elolvassa a könyvet, megtudja), váratlan fordulat történik. Megjelenik az egykori barát a bíró házában, estének évadján, és valami elképesztő dolgot közöl... Szépen, lassan, mondatról mondatról haladva kell olvasni, mert minden mondatb