Könyvekről mindenkinek

 Az 1980-as években rendszeresen adtak ki valódí bűnügyekről szóló könyveket. Azóta ez a szokás megszakadt,pedig-véleményem szerint-a magyarországi olvasóközönség körében lenne ilyen jellegű könyvekre igény.A Gyilkosság az autóban valódi bűnesetek irodalmi stílusú leírását tartalmazza,3-30 oldal közötti terjedelemben foglalkozik egy-egy gyilkossággal,rablással,vagy éppen cserbenhagyásos gázolással. Ajánlásképpen néhány történetet kiemelünk,egy-két. mondatban összefoglalunk a könyv tartalmából  Kezdjük a Schmidt Attila által írt címadó sztorival, a Gyilkosság az autóban cíművel!Egy fiatalember Miskolcról Budapestre költözik,tengerész lesz. Összeismerkedik néhány jómadárral,aztán egyszercsak meggyilkolják. Egy parabellum-fegyverrel lövik le,a legszörnyűbb az egészben a gyilkosság indítéka.... A legmegrázóbb történet mindenképpen A gyerekgyilkos. Egy férfinak adott év december 23-ra be kell vonulnia a börtönbe. Esze ágában sincs,inkább szórakozik a közeli szálodában. Ám elfogyik a pénze,e

 A Hód jelentkezik a magyar mesterkém egyik első sztorija, 1979-ben jelent meg könyv alakban, aztán képregény formájában is feldolgozták. Érdemes ezt a könyvet jogtörténészi szemmel is olvasni, mert gyakorlatilag keresztmetszetét adja a Kádár-korszak joggyakorlatának nyomozati eljárási gyakorlatának. Egy rövid spoilerrel indítunk, akit nem érdekel, a következő bekezdést nyugodtan ugorja át.  Eltűnik egy nagyon csinos, szőke nő, bizonyos Tajthy Mária. Eleinte nem kavar nagy port az ügy, minden nyomozó azt gondolja, valami fiatalemberrel kódorog valahol. Nyár van, előfordul...Csakhogy " Vitorlás Józsi", a Balaton környékén dolgozó életművész különös történetről számol be. Néhány nappal ezelőtt látott egy, az eltűnt személyre megtévesztésig hasonló fiatal szőke hölgyet a Sass Panziónál- csak éppen ő németül beszélt, és egy német férfi oldalán kellette- pontosabban:óvta magát. De amikor Józsi magyarul szólt hozzá, egy szóval elárulta magát, mert azt mondta: nem. Nem azt mondta, h

 Sós György 1967-ben megjelent könyve az egyik első magyar kémregény a második világháború utáni irodalmunkban. Ahhoz képest,hogy a Kádár-korszak elején jelent meg,nem is annyira átpolitizált.Az alábbiakban egy rövid spoilert közlünk,majd elmondjuk,mit is tartunk olyan figyelemreméltónak A szürke autó utasai című könyvben. Torma Péter,becenevén Ecet,árva fiú,Berta nagynénje neveli. Beleszeret a gyönyörű Pattantyús Rozáliába. Ám a fiút behívják katonának. Bevonul,de megesküszik,hogy mindenképp feleségül veszi a lányt. Már minden elő van készítve az egyszerű esküvőre,amikor Rozi egy könnyűsúlyú bokszolóba habarodik bele. Formálisan megtartják az esküvőt,de Ecet és neje nem élnek együtt. A fiú bánatosan sétálgat Budapest utcáin,amikor egy zöld Wartburg,majd egy nyugati kocsi sodródik mellé. A sofőr valami buta kérdéseket tesz fel hősünknek,ám jön egy  szőke nő,és megmenti. Péter és a nő elmennek Berta néni lakására. Itt a meglehetősen erős nő foglyul ejti a becsengető zsarut,akiről nem de

 Pap Milán könyve arra keres magyarázatot,hogyan sikerült 1956 után a szocialista-kommunista ( változott az öndefiníció is!)hatalomnak mozgósítani a népet a különböző ünnepekre, akciókra, mozgalmakra. S ha sikerült, mennyiben voltak ezrek a mozgósítások kampányszerűek, hol volt ebben a demokratikus mag, milyen eszmei " alátámasztását" ismerték el a különböző mozgalmi tevékenységeknek. Valóban megvalósult-e a Kádár-korszakban a " párttal, népel..." szlogenszerű egysége, vagy pedig szükség volt megfélemlítésre, erőszakra, terrorra is a lakosság aktivizálásához? Az Eszme elég volt arra, hogy tömegek demonstrálják hűségüet, vagy inkább a politikai mozgósítás ereje érvényesült? Vagy mindkettő? Az alábbiakban, túl azon, hogy rövid ajánlót közélök a könyvről, szeretném némi személyes élményanyaggal- mivelhogy volt módom a Kádár-korszakban élni- fűszerezni ezt a könyvajánlót.  Megtudjuk, hogy változott meg a kommunista rendszer eszmei háttere Hruscsov, majd Brezsnyev alatt-

 Konrád György:A városalapító című könyve 1977-ben, tehát még a Kádár-korszak "java időszakában" jelent meg. A regény tiltakozás a kommunista diktatúra elszemélytelenítő, technokrata, ugyanakkor mélységesen tehetetlen rendszere ellen.  A mű főhőse, egyben narrátora, egy várostervező mérnök ( itt az első metafora: a város itt jelenti egész Magyarországot, sőt, az egész szocialista Kelet-Közép-Európát). Szakmailag sikeres, nemrég valósította meg egyik nagy projektjét. Mégsem boldog. Úgy érzi, testben és lélekben öregszik, együtt öregszik szűkebb szülőhazájával, a várossal, az országgal, a Kárpát-medencével. Konrád ezzel azt fejezi ki, hogy a Kádár-korszak szocializmusa idejétmúlt. Már azt is nehezen találja az alapító( metaforikusan: az irányító, azaz a kor gazdasági-társadalmi elitje), hogy voltaképpen mit alapított/irányított, mint ahogy az 1970-es évekre definiálhatatlanná vált a szocializmus fogalma. Az a gazdasági-politikai-társadalmi fogalomrendszer, amelyben az elit gond

 Ha hamisítatlan huszadik századi életérzésre vágyik, ha szeretne visszamenni néhány évtizedet a történelemben, olvasson Moldovát! Nála jobb irodalmi krónikása a Kádár-korszak Magyarországának nincs. Rövid, könnyen olvasható szatirikus történetekkel szórakoztat- s gondolkodtat el, méghozzá alaposan.Kicsit prózaibban:a zenében ma ezt a magatartást hívják retrónak.  Megtudhatjuk, honnan szerzett a korábbi Moldova- könyvekből már ismert Zölderdő elvtárs a vadászni kívánó és rendkívül adakozó kedvű nyugati turista kedvéért egy igazi medvét, s hogyan is végződött a rendhagyó vadászat. Ellátogatunk  a téren sakkozó öregurak és kevésbé urak világába, s megtudhatjuk, hány forintot s hogyan nyert tőlük egy mozijegyre vágyó fiatal. Megismerhetjük annak a kislánynak a sorsát, aki egyidős volt a Szabadsággal, és az újságírók még a börtönben sem hagyták békén. Belekóstolhatunk a szocialista üzleti matematikába, avagy kiszámolhatjuk, miért jobb üzlet a készpénznél a tíz pár papucs. Ott lehetünk a sp

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

 Az Okváth Imre által szerkesztett, mások mellett Rainer M. János, Takács Tibor, Müller Rolf, Gyarmati György nevével fémjelzett tanulmánykötet azt igazolja, hogy az ÁVH - szubsztanciálisan- nem tűnt el 1953-ban, hanem mentalitása, a társadalmi problémáknak ÁVH-s módszerekkel való kezelése tovább élt az egész kommunizmus ideje alatt. Mint kiderül, még 1958-ban is ítéltek el olyan embert rendőrgyilkosságért, akinek a világon semmi köze nem volt az egészhez. Ebben a rövid könyvajánlóban nem az egyes tanulmányokat elemzzük- ezt majd megteszi az Olvasó, mikor végére ér a könyvnek- hanem annak a történelemképnek a rekonstrukcióját kíséreljük meg, melyet a kötet- akár szándékán kívül- is közvetít. Tisztában vagyunk vele, hogy ez kockázatos vállalkozás, dehát kockázat nélkül nincs győzelem. Magyarország históriájának egyik legsötetebb diktatúrájával csak kevesen azonosultak, a XX.Kongresszus és Hruscsov beszéde után egyre kevesebben vállalták a nyílt azonosulást. A Nagy Imre- kormány regnálás

 Földes György kitűnő könyve arról szól,hogyan reagáltak az MSZMP vezetői és szakértői a magyar gazdaság egyik legnagyobb,a történelmünkben Kádár-korszaknak nevezett évtizedeket meghatározó problémájára:az eladósodásra. Amint az Az eladósodás politikatörténete 1957-1986.című könyvből kiderül,az MSZMP vezetése egyáltalán nem volt közgazdasági dilettánsok csapata. Magyarország vezetői nagyon is tisztában voltak azzal,hová vezet a hitelek tötlesztése hitelből. De nem láttak más megoldást... Merthogy az 1957-et követő néhány évben minden rendben volt. Kádár János és kormánya jelentős külföldi segítséget kapott,ráadásul a világgazdasági folyamatok is kedvezően alakultak. Magyarország vezetése felvázolta az életszínvonal-növekedés politikáját,ebből nem tudtak és nem akartak engedni jottányit sem. Márpedig az 1960-as évektől ehhez gazdasági modernizáció kellett,ehhez pedig dollár kellett. Megindult hazánk eladósodása a Nyugat felé. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus egyik célja éppen az volt

 Kunszabó Ferenc:Jászföld című könyve az 1945 utáni magyar szociográfiai irodalom kiemelkedő alkotása. Haszonnal forgathatják nemcsak szociológusok,hanem a Kádár-korszak történelme iránt érdeklődők is. Megtudhatjuk,mi a különbség jászok és kunom között,s hogy ez a különbség miképpen manifesztálódott gazdaságban,életmódban,társadalomban,politikai hovatartozásban. Rövid,de nagyon mély,lényegretörő történelmi áttekintést kapunk a vidék és népe sorsáról,Károly Róbert idejétől kezdve a Rákóczi-szabadságharcon át egészen az 1960-as évekig. Nagyon nagy tapintatra vall,hogy elkerüli az 1950-es évek részletes taglalását.   Emberi sorsokon keresztül ismerhetjük meg,hogyan bontotta szét az ipari társadalom a tradicionális jászsági pásztor-és parasztlétet. Hogyan lett valakiből csepeli munkás,majd tért vissza mégis a Jászságba,részben honvágytól hajtva,részben felsőbb utasításra. Az interjúk-nevezhetjük inkább önvallomásoknak-annyira egyediek, rögtön meg is fogják a 21.század Olvasóját. A Jászföld

 Nagyon érdekes forrásmunka az SZ.Kiss János által szerkesztett kiadvány azoknak a történészeknek,akik Magyarország,közelebbről a Kádár-korszak történetét tanulmányozzák. Ebben a kis könyvajánlóban recenzens azt venné sorra,történészként mire is figyelt fel a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség XI.Kongresszusa kapcsán. 1. Hatalmas megaszervezet volt a KISZ,1985-ben több,mint 800 000 tagot számlált. 2. A tagság nagy része a 8 osztályt végezte el,tehát középiskolás volt,az egyetemi és főiskolai hallgatók számaránya 10 százalék. 3. Mi itt,21.századi demokráciánkban,szeretjük azt hinni,hogy a hidegháború idején a mindenkori hatalom képviselőiből hiányzott az önkritika. Ehhez képest a kiadvány meglehetősen önkritikus. Szól az egyre növekvő érdektelenségről,a szórakozás túlzott előtérbe helyezéséről. Egy rövidke mondatban még egy KISZ-hez kötődő cég pénzügyi szabálytalanságairól is szólnak. Tehát az,hogy nem lehetett a hibákról beszélni,1986-ban már nem volt igaz.  4. Tevékenységében is igy

A Puskás-ügy nagyon fontos könyv Moldova György életművében. Ezzel kezdődik ugyanis a vegyes műfajú, gyűjteményes kötetek sora,melyek a későbbiekben meghatározzák Moldova életművét. Olvashatunk ebben a könyvben elbeszélést,kisregényt, dramatizált (persze, amúgy Moldova-módra,sok humorral) párbeszédet,fiktív levelet,viccet, és még sokminden mást. Ami összeköti ezeket az alkotásokat, az a Moldova Györgyre oly jellemző ironikus- szatirikus hangnem. A késő kádári Magyarország,ahol nehéz a fiataloknak lakáshoz jutni,ahol a munkaerkölcs gyakorlatilag nulla, ahol egyre inkább bomlanak fel a tradicionális együttélési formák,ahol mindennapos dolognak számít,ha egy férfi szeretőt tart- ez a Magyarország jelenik meg,mítosztalanítva, A Puskás-ügy című könyvben. De mítoszok máshol sem élnek már. A kötet címadó opusa éppen azzal a tanulsággal zárul,hogy még Puskás Öcsi legendája is hamis. Eltúlzott. ÖCSI is csak ember, aki hazájától távol élve igyekszik boldogulni. A legendák fala leomlik. Iróniá

Megint elérkeztünk a magyar irodalom figyelemre alig méltatott, ámde színvonalában zseniális alkotásainak egyikéhez. Lugossy Gyula könyve igaz ihletésből fakad, ez nem megrendelésre vagy éppen puszta önmegvalósítási szándékból fakadt regény. A jövevény el akar mondani nekünk, Olvasóknak, valamit. Azt, hogy mindannyian jövevények vagyunk ezen a Földön. A regény cselekménye eléggé egyszerű- de ez is a javára válik. Áron, meglátogatja régi barátját, Ábelt, aki egy kisvárosban él, öregszik, nem tudja, hogy szerelmes-e, avagy sem, és semmi kedve sincs régi barátokkal találkozni pont most. Azért próbál jópofizni, megpróbálja felvenni azt a bizonyos társasági pózt, de ez aztán minden pillanatban lepereg róla. A jövevény lényege nem a cselekményben van. Hanem a lélekelemzésben, az álmos vidéki kisváros leírásában ( huszadik század végi Krúdy!), az apró mozzanatokban, a társadalomábrázolásban. A Kádár-korszak magyar valóságának kompley ábrázolása. Minden szürke, minden öregszik, mállik a va

A meglehetősen furcsa cím ( a mi generációnk még tudja: anno a Kádár-korszakban az autórendszámok néztek így ki...), egy nagyon stílusos, az 1980-as évek Magyarországán játszódó klasszikus krimit takar. A jónevű nőgyógyász rendelőjébe egyszer csak furcsa alakok kezdenek járni. A takarítónőben, Lujzában, felébred a gyanú: valami nincs rendben a doktor úrral. Aztán egy nap, pontosan a rendelő feletti lakásból kizuhan egy fiatal nő. Kiderül: a doki ismerte a nő nemrég elhunyt férjét, sőt, talán a nőt is. Aki egyébként igencsak különös lélek volt: huszonévesen ment férjhez egy hetvenéves dúsgazdag emberhez. Pár hónapja a a dúsgazdag férj halt meg, most meg a nő. Ekörül valami nincs rendben... Az üdülőben egy szobában lakik Gréti és Manci, a két kedves idős hölgy. Egyiküknek feltűnik a felettük lakó hölgy vőlegénye. Mintha már látta volna valahol. És beugrik neki: évekkel ezelőtt látta őt, két rendőr vezette, és szőke volt a haja. Az idős, kissé szenilis Grétinek persze senki sem hisz. A

Dogossy Katalin könyve 1987-ben jelent meg, s eléggé pesszimista képet fest a korabeli ( a Kádár-korszak végén járunk) magyar közoktatásról. A Baj van a gyerekkel kissé ironikus cím, mert a mondanivaló egyértelmű:nem a gyerekkel van baj, hanem a felnőttekkel, azaz a korabeli társadalommal. Mert nem fordít kellő figyelmet az oktatásra, és általában a gyerekre. Mert hagyja felbomlani a családokat. Mert nem érdekli, mi lesz a hátrányos helyzetben levő gyermekekkel, például a romatelepen lakókkal. Unalmas, lélektelen munkát végeznek a felnőttek, kizsákmányolják magukat, s a jövő generációt is erre készítik fel. Az iskolák nem fejlesztik a készségeket, a nagyobb gyerekek között egyre több a nem vagy rosszul olvasó. Az értelmiségi szülők gyermekeiből lesznek értelmiségiek, alacsony a társadalmi mobilitás. Az iskolák borzasztóan elhanyagolt állapotban vannak, a gyerekek nem érzik ott jól magukat. Az iskolai étkeztetés színvonala katasztrofális, az étel kevés és rossz. A kamaszok körébe

Olvad a jég- nekem ezek a szavak jutottak eszembe Garai Gábor verseskönyvét elolvasván. Aki azt gondolja, hogy valami Kádár-korabeli pszeudo-ellenzékiségről van szó, az csalódni fog. Nincs politika, nincs történelem. Egyén van, és környező világ. A jégkorszak után című kötet versei olyanok, mintha valami hatalmas, nagyerejű napsugár végigpásztázta volna a fagyos földet. Ahogy haladunk előre- oldalról oldalra, kiderül, hogy Garai Gábor több, mint a Kádár-korszak egyik támogatott irodalmára. Mindenre reflektáló énje ( sokan emiatt nem is kedvelték) képes feloldódni a külvilág apró jelenségeiben. Nincs már avantgarde világmegváltó szándék ( ld. Tűztánc antológia), éppen emiatt az Olvasó sokkal több erőt, sokkal több világmegváltó gondolatot kap Jégkorszak után, mint előtte. Ami az egyes verseket illeti, persze, hogy egyenetlen színvonalúak. A világ minden verseskötete egyenetlen színvonalú. A Távozz tőlem, Nárcisszusz!  például remekmű. Nem értem, miért marad ki a középiskolás irodalom

Dékány Kálmán a Kádár-korszak irodalmi derékhadához tartozott, könyvei valószínűleg soha nem válnak kötelező olvasmánnyá a középiskolákban, ugyanakkor néhány figyelemreméltó alkotást hagyott az utókorra. Ezek közé tartozik a Vakítás című gyűjteményes kötet, melyben hat kisregénye olvasható a Szerzőnek. A könyvben szereplő kisregényeket a főszereplő, Halász Dénes személye köti össze. Dékány főhőse sorsán keresztül kívánja bemutatni a huszadik század magyar történelmét. Ez eléggé ambiciózus vállalkozás, de akad három mű, melyben Dékány jól megoldja ezt a feladatot. Az Ábránd című kisregény, a könyv "nyitódarabja" az ártatlan fiatalságról szól: középiskola, szerelem, iskolai ezmegaz. Ám a véres valóság már ide, a gimnázium falai közé is behatol: Hitler Harmadik Birodalma már bekebelezte Ausztriát, a bécsi zsidóknak már tilos leülni a padokra, a záró történelmi esemény pedig 1939.szeptember 1, Lengyelország megtámadása. Mit számít már, ki lesz az önképzőkör elnöke! A következő

Mándy Iván a huszadik századi magyar irodalom emblematikus figurája. Olyan emblematikus figura, akinek életműve torzó maradt. Azért maradt torzó, mert rengeteget írt. A Kádár-korszak meglehetősen furcsa irodalompolitikája Mándyt előbb a tűrt, majd a támogatott kategóriába sorolta, ezért aztán mennyiségi termelést vártak tőle. Ez nagyban lerontotta a színvonalat, és beszűkítette az író tematikai változatosságát. Mándyt egész pályafutása során egyetlenegy téma érdekelte: Pest. A pesti utca, a pesti átlagember, a pesti csavargó, a lovi, a pesti vicc. Szerencsére A csőszház című regényen, mely az 1940-es évek terméséhez tartozik, ez a beszűkölés még nem érezhető. Apa és Helén viszonyának ábrázolása túlmutat a korabeli freudista lélektan toposzain. Apa, a pályájában csalódott öreg bűvész és lánya úgy marad egyéniség, hogy közben sok Olvasó magára, családjára is ráismerhet. Mindazonáltal van a regényben valami, ma már szentimentálisnak ható romantika. Az Egy festő ifjúsága a magyar irodalom

Filep Tibor könyve- bár némileg szerénykedően hat- kiegészítése az első kötetnek. Talán legfőbb érdeme, hogy sikerül meggyőzően cáfolnia azt a tévhitet, miszerint csak értelmiségieket szerveztek volna be ügynöknek a Kádár-korszakban. A Biogál, az MGM és a Medicor Művek példája mutatja, hogy 1957-1989. között a politikai rendőrség mindenütt ott volt, és leste minden ember minden szavát. Szerző minden állítását hiteles dokumentumokkal támasztja alá. Aki ezen a nem túl könnyű olvasmányon átrágja magát, biztosan nem érez majd nosztalgiát a Kádár-korszak iránt.