Könyvekről mindenkinek

Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust. Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásság

Fenyő István 1969-ben megjelent esszékötetében a reformkori magyar liberalizmust veszi górcső alá. Rámutat a korabeli magyar liberálisok elképesztően magas szellemi orientációjára, részletesen elemzi a liberalizmus társadalomátalakító szerepét. Megérthetjük elemzéséből, hogy a 19.századi nagy gondolkodók nem a korlátlan szabadság, hanem a zsarnokság elleni küzdelem jegyében voltak liberálisok. Ma konzervatívnak neveznénk őket... A Bevezető tanulmány után a Szerző három életművet elemez könyvében: Horváth Mihályét, Pulszky Ferencét, és Fényes Elekét, aki e sorok írójának is nagy kedvence. Ő volt Magyarország első közgazdasági újságírója. Halhatatlanná azonban statisztikai műve tette nevét. Mára kicsit elfeledkeztünk emlékéről, pedig munkássága mérföldkő a magyar tudományosság gazdag történetében. Fenyő István könyve körkép. Körkép arról a szellemi elitről, mely a 19. században átvezette hazánkat a feudalizmusból a polgári társadalom- kapitalizmus vizeire. Ők maguk is tudták, hogy ahová

A Hetek Magyarország legjobb hetilapja-jelenleg. Összehasonlítatlanul kisebb költségvetéssel dolgozik, mint a nagy médiamogulok, mégis, értékrendje és színvonala alapján a legfontosabb és legpontosabb lapnak nevezhetjük, mely a mai magyar médiapiacon jelen van. Vegyük például minden sajtótermék alfáját és ómegáját, az értékrendet! A legtöbb magyar lapnak egyetlen értékrendje a hirdetési bevétel. no meg az egyéb, ki tudja, honnan származó bevétel...A Hetek más, ők mérsékelt konzervatív irányzatot követnek, szólnak a 2017.június 2-i számban  Európa demográfiájáról( milyen messze van Magyarország is a szükséges 2,1 -es termékenységi rátától...), a kereszténységnek a világra gyakorolt hatásáról, az Öböl-monarchiákban tapasztalható emberi jogsértésekről. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: tájékoztatnak, és kulturált módon véleményt formálnak. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek. És persze gratulálni az alkotóknak. 

A Markó László által főszerkesztett Egyetemes Lexikon 1996-ban jelent meg. Ebből a matuzsálemi életkorból következik, hogy nem szerepelnek a könyvben a modernnek mondott 21. század infokommunikációs műveltséganyagai. Nincs internet, mobiltelefon, plazmatévé és egyebek. Van viszont klasszikus műveltség, melynek szerepe napjainkban egyre inkább felértékelődik- mivelhogy egyre kevesebben rendelkeznek vele. Irodalom, történelem, zene, a természettudományok alapjai, néhány magyar sportoló, földrajz ( utóbbi eléggé németes, túl sok az alig ismert német kisváros)- szóval, minden, ami a 20.század végén tudomány címén futott. Remekül megírva, érthető nyelvezettel, az angol enciklopédiák szószátyárságától mentesen. Érdemes nézegetni.

Darvas Gábor zseblexikonja ( azért nem annyira " zseb": 250 oldal, de így is elfér egy kisebb táska egyik rekeszében, ami a Zeneműkiadó gondos munkáját dicséri) nem kevesebbre vállalkozik, minthogy átfogó képet adjon a zenekedvelő Könyv-Olvasónak több ezer év klasszikussá emelkedett zenéjéről: a fontosabb hangszerekről, műfajokról, konkrét művekről ( nagyon ügyesen, külön címszóban is!), és természetesen a nagy szerzők életéről. Utóbbit szerintem nem volt szerencsés külön fejezetbe tenni...Nagyon érdekesnek találtam, amit az angol és a bécsi zongoratípusokról olvastam, mégis kijelenthető: a műfaji meghatározások sikerültek legjobban. Merthogy: árnyaltak. A zenében ugyanis nem lehet minden művet egy kaptafára ráhúzni ( ld. szimfónia), a zsenik teremtő elméje úgyis áthág minden korlátot. A címszavak tömörek, de nem nélkülözik a Szerző egyéni véleményét, látását, ez néha-néha értékeléssé lakul, ami egy lexikon esetében, ugyebár nem megengedett. Szerencsére ez csak ritkán fordul

Ez a könyv, az Európa története, még sokáig alapmű lesz a témában, annak ellenére, hogy akad benne néhány pontatlanság- de hát melyik szakmunka mentes az ilyesmitől? ( Megjegyzem, azért a dákoromán elméletet nem kellene csak úgy elfogadni...) Norman Davies valami elképesztően ironikus stílusban tekinti át az Öreg Kontinens kétezer évét, az őskortól egészen a kilencvenes évekig, a kommunizmus bukásáig. A Szerző Európa sokszínűségét emeli ki, a változatos nyelvi- kulturális közösséget, melyben az egyetlen kohéziós erő az európaiság-tudat. Persze, lehet ezzel a kimondatlan tétellel is vitatkozni, lehet átkozni a brüsszeli bürokratákat, de a nemzetek között igenis van közös nevező. Magyarok, angolok, norvégok és albánok- mind Európaiak vagyunk, s ez kötelez bennünket valamire. Például arra, hogy józanul gondolkodjunk magunk felől. Ezt manapság, a könyv megjelenése után közel húsz évvel sokan elfelejtik- hát akkor jól az eszükbe kell vésni. Mert Európa jövője azon áll vagy bukik, hogy men

A 20.század tudományos-ismeretterjesztő irodalma sok olyan alkotással jelentkezett, melyek a 21. században is maradandó értéket képviselnek. Ezek közé tartozik Tótfalusi István: Vademecum- szokatlan szavak szótára című könyve. A mű elsősorban fiataloknak készült, de a felnőtt korosztály is sokat tanulhat belőle. Megtalálhatjuk e szótárban a tudományok idegen nyelvű szakszókincsének alapjait éppúgy, mint régi költőink által használt, mára a köz-nyelvhasználatból kikopott nyelvi terméseket. A népetimológiától kezdve a hőkömig, a kauciótól kezdve ( ezt a szót egyébként eredetileg a katonák világában használták, a házasodó tisztnek kellett kauciót letennie, hogy fedezhesse a dorbézoló életmód költségeit) a kelletlenig minden olyan szó szerepel a könyvben, melyet egyszerűen értenünk kell. Ezek nélkül csak félmagyarok vagyunk. Ráadásul elmondhatjuk, hogy Tótfalusi István igen alapos munkát végzett. Nem egyszerűen egymás alatt felsorolta az általa választott szavakat, hanem szépen, alaposan