Könyvekről mindenkinek

akarsz röhögni egy irtózatosat? Na, figyelj: " A történelmi materializmus, mint olyan, tárgyát filozófiai általánosságban ragadja meg: megfogalmazza " a társadalmat, a társadalmi fejlődést, törvényeit és hajtóerőit, a társadalmi életet totalitásában, összességében, oldalainak, viszonyainak, folyamatainak belső összefüggésében és kölcsönhatásában vizsgálja." ( Idézet a Marxista filozófia alapjai című könyvből, Kossuth, 1960.), Hollitscher idézi könyve magyar kiadásának 49. oldalán Kedves Olvasó! Ha még nem volnál járatos marxista szexológiában, elmondanám, hogy Hollitscher úr Szexualitás és társadalom című könyve totálisan kimeríti ezt a témát. Olyan művekből olvashatsz idézeteket, mint Engelstől A német parasztháború, A család, a magántulajdon és az állam eredete, Marxtól és Engelstől A politikai gazdaságtan bírálatához, Lenin Válogatott művei III. kötet, de elkalandozhatsz a Pszichoanalízis és marxizmus című könyv élményes szövegvilágába. Hogy aztán hogyan kerül Mar

A könyv alcíme:Az vagy, amire klikkelsz A Big Data világában számtalan cég foglalkozik azzal, hogy hatalmas adathalmazokat elemezve próbálja megállapítani emberek vásárlási szokásait, politikai preferenciáit, szexuális viselkedésformáit, irodalmi érdeklődését, kedvenc szórakozásait, stb. Aztán ezeket az adatokat szinkronba hozzák egymással, pl. megvizsgálják, hogy adott sportegyesület szurkolói melyik politikai pártra szavaznak. Seth Stephens-Dawidowitz maga is részese volt ennek a folyamatnak, a Google-nál dolgozott, mint adattudós. Mindenki hazudik című könyve alaposan felkavarhatja a szakmát. Stephen-Dawidowitz ugyanis azt állítja, az egész módszer rossz. Rossz azért, mert az emberek hazudnak magukról. Rossz azért, mert alig vesz figyelembe külső körülményeket- például, hogy az erőszakos mozifilmek levetítésének napján csökken az erőszak az adott településen, mivel az erőszakért rajongók a moziban ülnek. Vagy nem veszi figyelembe azt, hogy egy politikai mozgalom tagjai nem felt

Amikor híres zenészek írják az önéletüket, mindig felmerül a kérdés: ez most lemezpromó vagy valódi önéletírás? Bruce Springsteen esetében nem kérdés: irodalmi szintű, történetileg nagyon pontos, egyszerre vertikális és horizontális bemutatási módszerrel élő komoly, önéletírásról van szó. Ez a könyv lényeges, mint a só, mint a víz, vagy mint maga a zene. Amerikában születtem- van ebben valami végzetszerű, mert aki az 1950-es években Amerikában született és élt, abban ott van valami abból a régi, bájos ipari-kertvárosi, a jóléti világba belemerülő Amerikából, ami ma már nincs. Akkor sem volt, csak minden megszépül. Springsteen nem szépít, nem nosztalgiázik, de nem is lázad. elmondja, hogy szülővárosa bunkó hely volt. Leírja azokat a kis helyi vagányokat, akikkel pályája kezdetén dolga volt. Leírja a nagyszüleit, akik elváltak, majd hatvan év után újraházasodtak. Szól a történelemről, az egyre erősödő faji ellentétekről. Magát sem szépíti: elkényeztetett kölyök volt, nagyi egy szem un

Aki arra gondol, hogy ez valami istenkáromló könyv, ezért veszi kézbe, az bizony csalódni fog. Vámos Miklós ebben a kötetben emlékezik. Pályatársakra, sztorikra, cenzorokra és áldozatokra, kocsmákra és vendégeikre, háziasszonyokra és dörzsölt szinglikre. Egyvalami köti össze őket: mindannyian írók voltak, vagy az irodalmi élet közelében mozogtak. Olyan emberekkel találkozunk a könyv lapjain, mint Karinthy Ferenc, Örkény István, Arthur Miller (bizony!), Gáll István, Ring Lardner, Berkes Erzsébet, Mándy Iván- és a második részben sok könyv, ami ma már alig kapható. Az isten szerelmére voltaképpen személyes kultúrtörténet, néha pletykázós, néha komoly, mindenesetre nagyon élvezetes olvasmány. Nálam a Vámos TOP 10 listán a Zeng a zének mögött stabilan a második helyet birtokolja. Nem akarok értekezni arról, hogy milyen jól elviszi az Olvasót a történelemhez, sokkal jobban, mint egy tudományos mű- szerintem ezt a tapasztalt Vámos-olvasó már úgyis tudja. Mindenesetre azon elgondolkodtam,

Egy kis gasztronómia, kicsivel több orvostudomány...Nagyon professzionális, remek stílusban megírt népszerű fogyókúrás könyv a BöjtDiéta, ráadásul Dr. Michael Mosley saját példáján is kipróbálta, úgyhogy elvileg minden adott a sikerhez. A Szerzők által tanácsolt BöjtDiéta módszer szerint bármit lehet enni, egy lényeges kitétel van: hetente két alkalommal napi 600, bátrabbaknak napi 500 kalória az engedélyezett bevitel. Ez őrülten kevésnek hangzik, ám a könyvben olvashatunk olyan recepteket, melyek ha nem is könnyűvé, de elviselhetővé teszik az ötszáz kalóriás napokat is. Pl.reggeli: lágy tojás és egy fél grépfrút. Vacsora vegetáriánus chili barna rizzsel. Ez összesen 495 kalória. Nagyon pontos, átfogó kalóriatáblázat található a könyv végén. Erre szükség van, mert én is a legkülönbözőbb fetegetéseket olvastam már abban a kérdésben,hogy hány kalóriát tartalmaz 100 gram rizs. A Mosley-Spencer duó tisztázza a vitatott kérdéseket. Meglepetésént ért, hogy a lazac ennyire kalóriadús. Ha

A fejlődésregény már a 18.század óta kedvelt műfaja az európai irodalomnak. Martin Walser:A gyermekkor védelme című könyve azonban műfajt teremtett: az anti-fejlődésregényt. A főhős, alfred Dorn, ugyanis megáll a fejlődésben. Szerelmes az anyjába. Jöhet bármi, kamaszkor, világháború, kommunizmus, Németország szétagolódása NDK-ra és NSZK-ra, Alfred Dorn kitartó és rendíthetetlen. Csak az anyjába szerelmes. Gúnyolják a hivatalban, hülyének nézik a környezetében, neki nem baj: ő szerelmes az anyjába. Aztán Anya meghal- anyák már csak ilyenek- Alfred bácsi pedig a nyugi részben él, természetes, hogy segíti szegény keleti rokonait, csomaggal, pénzzel, könyvvel, meg sok bíztató szóval. Ők pedig hálásak érte, és felkínálják Alfred bácsinak egy új élet lehetőségét.  De a bácsi nem él vele.Csakazértis az anyjába szerelmes. Jómagam egyfajta pszichológiai szatíraként olvastam Martin Walser könyvét, de azért elgondolkodtam. Arról, amit Popper Péter, aki már nincs köztünk, ál-felnőttségnek nevez

Vigyázni kell ám a műfordításokkal! Milan Kundera Cseh író egy francia kiadónak engedélyezte a Halhatatlanság című regénye megjelentetését. Alig hitt a szemének. Nem ismert rá a saját könyvére. Odaveszett az bizonyos sejtelmes kunderai próza, lett belőle tucatregény. Nyugat nem értette meg Közép-Európát, immár sokadjára. Kundera nem nyugodott bele a kudarcba. Visszafordítta a könyvet, majd újból lefordította, és egyedül hiteles francia fordításként ismerette el. Saját maga garantálta a minőséget. Azért, ha belegondolunk, Kundera ezt megteheti, mert ő már jegyzett ebben az irodalmi szakmában, stb. Egy első- vagy második könyves magyar író megtehetné ugyanezt? Talán igen, talán nem. Az adott kiadónál biztosan elásná magát, de lehet, hogy más kiadók meg tárt karokkal fogadnák. Nem tudom. Ha az én könyvem járna így, nem biztos, hogy mernék morogni. Túl sok pénz forog kockán. Vagy nem tudom.