Könyvekről mindenkinek

Ez a könyv példát adhatna sok oxfordi, cambridge-i és egyéb tudósnak arról, hogyan kell úgy a globalizációról beszélni, hogy nem istenítjük azt. Csak elfogadjuk, mint 21.századi történelmi tényt, és megtanítjuk az embereknek, hogyan éljenek az ebből adódó új lehetőségekkel. Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció című könyve rövid, tömör, de ennek ellenére roppant gondolatgazdag összefoglalását adja témájának, felkeltve az érdeklődést az egyes részterületek iránt. A könyvben olvasható számtalan tény, gondolat, gondolati folyamat  közül itt két dolgot emelnék ki: 1. Tudomásul kellene venni, mint azt Hidasi Judit is teszi( vezető angol nyelvű szakirodalomra támaszkodva),hogy a kultúra tanult, nem pedig öröklődő. Nem genetikailag vagyunk egy " adott kultúra" részei, mint azt egyes tudósok állítják, hanem minden, ami ismeretünk van, tanuljuk. Ebből számomra három, az eredeti tartalomtól messzire vezető reflexió azonnal következik: a, Ha a kultúra tanult, akkor változtatha

Mára már elértük azt, hogy a számítástechnikának is van történelme. Érdemes régi informatikai folyóiratokat forgatni, megőrizni, egy kicsit nosztalgiázni. Miről is szólt a Chip magazin 2005. szeptemberi száma? Fantasztikus nagy újdonság volt anno a PayPal rendszer bevezetése, 2005-ben már 71 millióan próbálták ki. Az újságban tippeket adnak az eBayen történő biztonságos vásárláshoz, de szó esik a Rockstar nevű játékkal kapcsolatos perről, a Microsoft és a Google jogi csatájáról. Bemutatkozik a 80 ezer forintba kerülő, ezért a Szerző szerint kissé drágának aposztrofált Freecom MediaPlayer3, valamint egy cikksorozat első részeként olvashatunk a DRM-technológiákról. 

Aki azt várja, hogy, na itt egy jó kis botránykönyv, az csalódni fog. Tony Coffey: Katolikus voltam című könyvében nincs szó pápák magánéletéről, a szexuális dolgok is csak érintőlegesen kerülnek szóba, egyszóval: nem bulvár. Nem is keresztényellenes, sőt. Coffey nagyon pontosan, bibliai alapelvek alapján, mutat rá a katolicizmus tévedéseire, hibáira, olykor szándékos hazugságaira. A katolikus egyház, a Szerző szerint, már azzal is bűnt követ el, hogy nem egyedül a Bibliát, hanem a tradíciókat is figyelembe veszi vallásgyakorlata során. Hibázik akkor, mikor Máriát Jézussal egyenrangúvá nyilvánítja, hibázik, mikor a cölibátust erőlteti, hibázik, mikor elutasítja a Szent Szellem-keresztséget, és elutasítja azt a tételt, miszerint Jézus áldozata egyszeri és örökkévaló volt. Coffey könyve meglehetősen pontosan, ám mindvégig megértően fogalmaz. Nem az egyszerű hívők ellen irányul, hanem az egyházi vezetésen ( Coffey szerint a pápai hatalomnak sincs bibliai eredete) kéri számon a katolikus e

A Tanulmányok Budapest múltjából című könyvsorozat XXIII. kötete igen figyelemreméltó írásokat tartalmaz, melyek nemcsak Budapest, de egész Magyarország történelmének jobb megértéséhez hozzájárulnak. Számomra leginkább figyelemreméltó a Gárdonyi Albertről, a 19-20. századi nagy polihisztorról szóló írás. Mint a művek jegyzékéből kiderül, Gárdonyi Albertet szinte minden érdekelte: a munkanélküliség, a könyvtárügy, az érmek, Budapest történelme, a középkori pecsétek, a városok közgazdasági szerepe- szóval, egy igazi polihisztorral ismerkedhetünk meg, Hermann Ottóhoz hasonló kaliberű, csak éppen az önmenedzseléshez kevésbé értő úriemberrel. Ilyenkor merül fel a kérdés az emberben: jót tett-e a nemzetközi tudományosságnak a specializálódás? Nem lenne jobb sokoldalú szakembereket képezni, akik aztán meg is tudnak élni az eszükből? Gát Eszter tanulmánya is elképesztő. A 19. századi pest-budai zongorakészítőkről szól, elképesztő alapossággal, zenetörténeti felkészültséggel. Kiderül ebből a ta

Az ember zokog. Mert nem tehet mást. Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak. Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után j

A História folyóirat 1993/4. száma olyan történész- nagyágyúk írásait vonultatja fel, mint Hajnal István, Benda Kálmán, Váczy Péter, vagy éppen Szűcs Jenő. A tartalomból: Váczy Péter szerint a honfoglaló magyaroknak a fő szállásuk volt a sátor, a falu szó pedig eredetileg fallal körülkerített szállást jelent.Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok című könyvéből olvashatunk részletet, megtudhatjuk, miért és hogyan változtatott politikáján 1242 után IV .Béla király. Benda Kálmán leírja Habsburg Ottóval történt találkozását ( olyan bölcsésztípusnak találta). Hajnal István meggyőzően bizonyítja be, hogy Európában a 12-13.században írás-forradalom ment végbe, s ennek gerjesztője a párizsi egyetem és diáksága, akik többnyire udvari papok lettek. Sándor Pál as zsidók 18450-1849. közötti emancipációjáról közöl cikket, kiemeli a Magyarító Egylet tevékenységét. Fehértói Katalin cikke 15.századi magyar boszorkányperekkel foglalkozik,illetve azzal, mit is jelentett annakidején a " néző" szó.

Előrebocsátjuk: a Századunk zenéje című könyv ( Zeneműkiadó, 1967.) nem a nagyközönségnek szól. Olyan Olvasók érdeklődésére tarthat számot, akik járatosak a zeneelméletben, a szolfézsban, a különböző hangsorokban, a hangszerelés titkaiban, s legalább alapvető ismeretekkel rendelkeznek a 20.századi nagy zeneművekről. És mindenekelőtt: szeretik a zenét, a jó öreg, de soha el nem múló klasszikus zenét. A Kókai- Fábián szerzőpáros kitűnő könyvet alkotott. Még így, a kiadás után 50 évvel is szolgálhat kalauzul a 20.századi, meglehetősen " anyaggazdag" zenei kultúra megértéséhez. Az első fejezet a romantikus zene ismertetésével és értelmezésével indul, beássuk magunkat a harmónia, a ritmus és a forma világába. A Szerzők szembeállítják egymással a romantikus zenét, és a modern klasszikus muzsikát, valljuk be, ez a szemlélet ma már korszerűtlen, még a megátalkodottan modern Schönberg is beépített műveibe 19.századi stíluselemeket, nem is szólva folklór-irányzat két magyar nagyjáról: