Könyvekről mindenkinek

A huszadik század második fele a magyar gazdaságtörténet egyedüálló korszaka volt. A magát szocialistának nevező politikai rendszer megkísérelte Magyarországot ipari országgá tenni, szovjet mintára. Csak természetes, hogy az erőltetett átalakítási folyamatok nem vezetnek sikerre, a kibontakozó magyar ipar területileg egyenlőtlenül oszlott el. Barta Györgyi: A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000 című könyvéből megtudhatjuk, pontosan hogyan és miért. A magyar ipar területileg koncentrált volt, Budapest volt mindennek a kiindulópontja- az irányításnak mindenképpen. Az észak-magyarországi bányaöevezet rendkívül alacsony hatásfokkal működött, s nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a falusi ipar sem. Ráadásul, mikor utóbbi megszűnt, falvak egész lakossága maradt munka nélkül- ez jellemzően a rendszerváltás utáni időszakra igaz. Barta Györgyi olyan nagyvállalatok példáján keresztül, mint a Ganz, a Tungsram, vagy a Medicor, mutatja be az ipar területi eloszlásának anomáliáit, és az

A Haszon Magyarország vezető gazdasági magazinja, szakszerűsége mellett még érdekes is, ráadásul jobb kedvem lesz tőle, mert azt sugallja: van remény! A 2017/10. szám tartalmából: - Jól mennek a részvényalapok, van,amelyik a 30 százalék éves hozamnál is jobban teljesít. Érdemes most ezekbe tenni a pénzt. - Szakmai felelősségbiztosítást kell kötniük a villanyszerelőknek és más mesterembereknek, 1 millió forint összegig. - A kereseti listák elárulják: jelentősen változott a munkaerőpiac. A szakmunkások jobban keresnek, mint a diplomások. - Magyarországon egy NB III-as futballista havonta 600 000 forintot is megkeres. Elképesztő! ( Miközben világbajnok kajakosok nem keresnek ennnyit-recenzens véleménye) Olvassák, forgassák a Haszon magazint, érdekes, informatív, megvilágítja a jelenségek hátterét! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx És ha még van kedved, olvasd el ezt a blogot is: hirek168.blogspot.com

A Haszon Magyarország vezető gazdasági magazinja, számtalan jó ötlettel szolgál gazdasági szakemberek, és hétköznapi " fogyasztók" számára is. A 2009/5. számot nemrég olvastam újra ( akkor lett trendi az elektromos kerékpár, akkoriban mondott le Oroszország az aranybányászat monopóliumáról), de igazán a Bokros Lajossal készült interjúra voltam kíváncsi. Bokros mai napig jónak tartja a Horn-kormány idején nevéhez kötött csomagot. Azt szereti abban, hogy hitelképessé tette Magyarországot. Persze, nem rossz, ha egy ország hitelképes, de hitelekre alapozni egy gazdaságot: értelmetlen, rossz dolog. A Bokros-csomag hízelgett a nemzetközi szervezeteknek, lebecsülte a magyar nép alkotóerejét, kiszolgáltatottá tette a magyar fogyasztót, mindemellett számtalan szociális juttatást megnyirbált. Ezen kívül semmi jót nem tudok róla mondani. Megkésett reakció egy interjúra...

A könyv alcíme: Hasznosítsuk újra a tegnapot! Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol. Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képe