Könyvekről mindenkinek

 Catherine Ryan Howard ír bestseller-író, akinek Mr. Senki Se tudja című könyve igencsak gyorsan felkerült az európai és amerikai sikerlistákra, azoknak is a tetejére. Mondhatjuk: a 2020-as évek egyik legnépszerűbb bűnügyi regényéről van szó. Egyáltalán nem átlagos krimi, annál sokkal jobb: zseniális csavarok a történetben, ugyanazon történet megismerése több aspesktusból, szövegek ütköztetése, és a végén egy mindennél nagyobb, hatalmas meglelepetés, amelynek olvastán recencens elismerése jeléül csak füttyenteni tudott, ahogy nálunk mondják. Egy rövid spoilert közülünk a Mr.Senki se tudja című könyvről, de mielőtt ennek nekivágna a Kedves Látogató, elmondjuk, hogy ebben a könyvben semmi nem olyan egyértelmű, amilyennek látszik...A spoilerben nem érzékeltetjük a szöveg szerkesztéséből adódó ötleteket, meglepetéseket- nem fosztjuk meg az Olvasót az megismételhetetlen élménytől. A történet a 2000-es évek elejétől indul, Írország déli részéből. Az addig csendes, békés,mondhatni: idilli Cor

 John Paget brit utazó az 1830-as években bejárta Közép-Európát. Írt Ausztriáról, Magyarországról és Erdélyről. Írása jóindulatú, empatikus, de nem hallgatja el azokat a hibákat sem, amiket útja során tapasztalt. A monumentálisan vastag könyvből ( melynek első, teljes magyar nyelvű kiadását a Rubicon Intézet munkájának köszönhetően ismerjük meg)  néhány olyan szövegrészről szólnék, amely bennem ,mint recenzensben megmaradt.  1. Magyarország az európai köztudatban úgy élt, s sok helyütt még ma is úgy él, mint a végtelen mennyiségű és kitűnő minőségű ló országa. Ehhez az állásponthoz képest Paget sokkal kritikusabban ítéli meg a magyarországi lótenyésztést. Véleménye szerint a magyar parasztok egy igen gyenge, a spanyol fajtával kevert közönséges parasztlovat haszálnak, ami legfeljebb díszszemlére jó. Paget szerint Angilából hazatérve Széchenyi István gróf egyik célja a lóversenynek beindításával pontosan az volt, hogy a minden tekintetben sokkal jobb angol lófajtákat Magyarországon is m

 A kitűnő könyv Szerzője, Shannon Houde,hosszú éveken át dolgozott coach-ként.Azt tapasztalta,főképp a fiatal munkavállalók körében, hogy sokan közülük nem elégednek meg azzal, hogy munkájukkal profitot termelnek egy vállalatnak, hanem ettől valami többet akarnak:olyan munkát, amely jól fizetett, kreatív, ugyanakkor hozzájárul az embesiség nagy problémáink megoldásához. Segít megoldani a globális éghajlatváltozás problémáját, közreműködik a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásában. Megszületett a hatásgazdaság:az e területen tevékenykedő vállalatok, a nyereség termelésén túl, valami nagyobbat akarnak. Szerző azt is meglepetten tapasztalta, hogy voltak fiatal, ambíciózus vezetők, akik jelenlegi nayagi juttatásaik csökkentésébe is beleegyeztek volna, ha a hatásgazdaság területén tevékenykedhetnek.  Így aztán Shannon Houde megírta Jó munkát! című könyvét, amit azoknak ajánlunk, akik: - valamilyen nagyobb cégnél dolgoznak, de jelenlegi munkájukat lélektelennek érzik - akik komolyan gond

 Csanádi Imre a huszadik századi magyar irodalom emblematikus alakja. Hajnali káprázat címmel pályafutása során írt verseit válogatta kötetbe. Önálló, szerkesztett mű született, mivel a gyüjteményes kötet versciklusai nem egyeznek a folyamatosan megjelenő Csanádi- kötetekével. Néhány gondolatot, Csanádi költészetére vonatkozó egyedi jellemzőt emelnék ki ebben a könyvajánlóban, mely gondolatok és jellemzők természetesen távolról sem fedik le a költő életművének egészét. Mozaikok, apró morzsák, fel-feltörő gondolatok- ennyi az egész.  Nem volt még Csanádin kívül olyan magyar költő, aki ilyen egyénien ábrázolta volna természet és ember szimbiózisát. Az 1938-ban írott Este a hegyen című versben " Árvul a zaj, szelidül.Ropogó szekerek muzsikája / zsong el a mélyudvaron...". Az ugyanebben az évben írott Mezőföld című versben pedig, mely a "Józan próza-vidék"-et örökíti meg, nos ennek a műnek záró soraiban " mindent felfal ugyan, nem tűr színt vagy jelet/ a lassan, al

 Raymond Queneau a 20.századi francia és európai iodalom egyik legagyobb alakja volt, művei máig ható érvénnyel bírnak. Irodalmi alkotásait mindig valamilyen zenei vagy képzőművészeti remekmű vagy eszme mentén rendezte, híve volt az ún. összművészetnek. Stílusgyakorlatok című, az európai és amerikai színázakban nagy sikerrel játszott darabját például egy Bach-fúga ihlette. Queneau tagja volt a művészeten túli valóság művészi megformálását célként kitűző Patafizikai Társasgának. Szóval, érdekes ember volt... Az élet vasárnapja című regénye szatíra az 1950-es évek francia társadalmáról. Telis-teli van szőve nehezen érthető utalásokkal, szójátékokkal, szóviccekkel és mindenféle humoros írói eszközzel. Bognár Róbertnek nem volt könnyű dolga, mikor magyarra fordította ezt a könyvet. Ebben a rövid könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk a műről, hozzátéve, hogy nem feltétlenül a cselekmény ennek a könyvnek a lényege. Az élet vasárnapja esszenciáját a benne rejlő nyelvi- és karakterhumor ad

 Donald O. Hebb mára klasszikussá vált művét egyetemi hallgatók és oktatók százezrei használják világszerte:olyanok is, akik hivatásul választják a pszichológiát ( számukra A pszichológia alapkérdései egyfajta bevezető mű), és azok is, akik számára a pszichológia csak kiegészítő tananyag, kurzus. A könyv nyelvezete nem népszerűsítő, inkább tudományos, dehát így is van ez jól:egy tudomány valóságát csak az adott tudomány nyelvén lehet érzékelni. Az alábbi könyvajánlóban bemutatom néhány fejezet tartalmát, személyes észrevételeimet is hozzáfűzve, abban a reményben, hogy ezzel ráírányítom a figyelmet Donald O.Hebb könyvének egészére. Merthogy nagyon komplex, tárgyilagos, további kutatásra inspiráló műről van szó.  Az első fejezetben Hebb azzal foglalkozik, mi is a pszichikum és tudományos módszerrel hogyan kutatható. Ehhez persze meg kell értenünk, mi  is az emberi lélek (és feltehetjük magunknak azt a kérdést: a pszichikum magában foglalja az intellektust, vagy sem? Pusztán az érzelmeket

 Adott egy üres papír, és adott Szkárosi Endre. Míg legtöbb, konvencionális hozzáállású írónk máris a vízszintes sorok alkotásának lehetőségét kezdené tanulmányozni, addig Szkárosi Endre hosszasan tanulmányozza az üres papírt. És rájön, hogy a fehér objektum mennyi, eddig ki nem használt lehetőséget rajt magában. már ha képzőművészként ÉS íróként tekintünk rá. ( Amúgy a címben vétettem egy kicsikét, a "Véletlenül" szó át van húzva, csak ezt a mi rendszerünk nem engedi, vagy legalábbis nem jöttem rá, hogyan...). Szóval, mit is lehet tenni üres pappírral, hogy tevékenységünk eredménye mégiscsak vers IS legyen? Kettéoszthatjuk, .Fejtetőre állíthatjuk.Vagy még jobb: leírunk szavakat, aztán bizonyos betűket feketével besatírozunk. Amúgy ez az Olvasónak is nagyon jó, mert több érzékszervét mozgatja meg a vers.  És amúgy az efféle megoldások nem zárják ki, hogy a Szerző kifejtsen/elmondjon/ véleményezzen bizonyos dolgokat, sőt, még történeteket is lehet is mondani. Csak a lélek egy