Könyvekről mindenkinek

 A vihar című dráma ( a műfaji besorolásról lentebb még szó lesz) William Shakespeare kései korszakában keletkezett, jelenlegi ismereteink szerint- a Shakespeare-filológia időnként kénytelen kevés adattal is beérni- 1611-ben mutatták be a darabot,de nem a Globe színházban, hanem a domonkos-rendi szerzetesek remek akusztikájú termében, mégpedig igen előkelő, udvari közönségnek. E rövid könyvajánlóban nem tudok itérni a darab minden részletére. Mivel számtalan olyan könyv jelent meg a magyar könyvpiacon, mely tartalmazza a Shakespeare-drámák cselekményét, ezúttal nem spoilert közölnék a műről, inkább egy-két észrevételemet osztanám meg a Kedves Látogatókkal.  1. Irodalomtörténeit közhely azt állítani, hogy a könyveitől megszabadulni kívánó Prospero maga az idősödő Shakespeare lenne. Ez nem igaz. Prospero azért égeti el könyveit, mert isten háta mögötti, elhagyott szigetéről visszatér a világba, mégpedig hatalmi pozícióba, a kor egyik legdinamkusabb, legpörgősebb városába. Prospero nem vi

 Platón az ókori görög világ egyik legnagyszerűbb filozófusa volt, hatása a mai európai kultúrára felmérhetetlen. Az államférfi című művét több, mint kétezer esztedeje írta, ám a mai kor Olvasója számára is találunk benne megszívlelendő vagy elgondolkodtató szövegrészeket, gondolatokat. A mű egy trilógia- Az állam, Az államférfi, Törvények- középső darabja. Aki elolvassa a könyvet, nemcsak Platón szorosabb értelemben vett politikai filozófiájával ismerkedhet meg, hanem nagyon sok finomságot, ínyencséget megtudhat az ókori Hellasz népének gondolkodásáról, mindenapi életről vallott felfogásáról is.  Milyen a jó államférfi? Platón a érdés megtárgyalásakor igen messziről, mondhatni, a kályhától indul, s előbb azt a kérdést teszi fel: milyen alapelvek szerint is működik a világ? A válasz szerinte a következő:a világ forog a maga rendjén, s létezik egy végső mozgató erő, a démiurgosz. Ez a démiurgosz akkor forgatja az univerzumot isteni rend szerint, ha az istenek éppen az emberek oldalán ál

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Desmond Bagley (1923-1983) a huszadik század neves brit kalandregény- írója volt, több könyvéből filmváltozat vagy éppen tévésorozat is készült. Hajtóvadászat a Szaharában című könyve a kalandregény- irodalom egyik klasszikusa, igazi nemzetközi bestseller. Ha művelt emberek nem is olvassák végig, azt azért illik tudni, hogy létezik ilyen könyv....Nagyon eredeti a cselekményvezetés, és legtöbbbünk által nem ismert idegen kultúrába pillanthatunk be. Az alábbiakban rövid spoilert közlök a könyvről, ezzel próbálván kedvet csnálni Önönek az olvasáshoz!  A fiktív történet valamikor a huszadik század közepén játszódik, de a történet szálai jóval korábbbra, a repülés hőskorába nyúlnak vissza. Az 1930-as évekre a repülés már igen sokat fejlődött, a nemzetközileg ismert gyárak gépei képsek voltak több ezer mérföld megtételére is. A pilóták pedig valóságos hősök voltak, újságok címlapján szerepeltek, rádióinterjúkat adtak.  1936-ban maratoni repülőgép-versenyt rendeztek, Londonból kellett a dél-

 Az elveszett cirkáló Rejtő Jenő, azaz P.Howard ( vagy fordítva?) egyik legnagyszerűbb, egyben legismertebb kalandregénye. Jómagam először több,mint harminc éve, középiskolás koromban olvastam a könyvet és halálra röhögtem magam. Most, közel három évtized után újraolvastam, és megint halálra röhögtem magam, csak most más poénokon. Ennyit a fejlődésről. Az emberi elme folyamatosan megújul, ugyebár... az alábbi rövid könyvajánlóban egy rövid spoilerrel ( melyet, természetesen, nem fejezek be, hiszen akkor hol marad az Olvasó meglepődése, ami, ugyebár, alapvető eleme egy Rejtő-könyvnek) szeretnék tisztelegni a Szerző előtt. Ez a könyv nagyon jól sikerült, mindenképpen helye van ebben a könyvajánló blogban.. Kezdjük a történetet! Úgy kezdődik, mint egy szokásos Rejtő-regény: emberek, vagy affélék, verekednek egy kikötői kocsmában, mert,ugyebár, a becsületet védeni kell. Közben megismerkedünk történetük szereplőivel: Rozsdással, a Főorvos Úrral, a Bunkóval, és a Kölyökkel. A Kölyök aztán, s

 A középiskolában valahogy úgy tanuljuk / úgy tanítják a kora újkori angol irodalomat, hogy volt egyszer egy angol reformáció, aztán jött egy I. Erzsébet, akinek idején felvirágzott a kultúra, amely Shakespeare drámáiban elérte csúcspontját, aztán predig lehanyatlott. Ezt a nézőpontot sürgősen el kell felejtenünk- többek között erre is tanít bennünket a Bényei Tamás és Kállay Géza által szerkesztett Az angol irodalom története .A kora újkor című kötet. Az angol irodalom sokkal árnyaltabb, differenciáltabb volt- mindig is, nem csak a tárgyalt korszakban- hogysem elbírna egy, inkább csak az oktatás kényelmét szolgáó leegyszerűsítést. Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni- rövid terjedelemben, ahogy azt már Kedves Látogatóink megszokhatták- hogy a kötet tanulmányainak elolvasása után milyennek látom én, mint befogadó, az angol irodalmat.  Először is: mint minden korszakban, az 1480-as évektől az 1640-es évekig tartó korszakban is az irodalom része volt egy nagyobb konglomerátumnak,

 2023-ban a norvég Jon Fosse nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. Méltó helyre került a díj: Fosse ugyanis az utóbbi évtizedekben megújította az európai drámaírást.  Magyar nyelven is elég sok könyvet tudunk ajánlani Jon Fossétól. Akik szeretnének megismerkedni Jon Fosse írásművészetével, azoknak ajánljuk a hat színművet tartalmazó Valaki jön majd című kötetet: ez nagyjából keresztmetszetet nyújt arról, mit is értünk a "Fosse újfajta dráma-koncepciója" kifejezés alatt.A Nobel-bizottság külön kemelte Fosse " innovatív drámáit".  Szintén érdekesnek találom a Kovécs katáng Ferenccel közösen írt Ibsen én vagyok című könyvet. Mondhatni, egyedülálló az európai kultúra történetében.  Gratulálunk Jon Fossénak az irodalmi Nobel-díjhoz, s reméljük, még sok kiváló alkotással ajándékozza meg a világot!