Könyvekről mindenkinek

A William Blackstone- law and letters in the eighteenth century című könyv szerzője,Wilfrid Prest, nem könnyű fába végta a fejszéjét. A nálunk nem eléggé ismert, a történelmi köztudatban nem szereplő William Blackstone a 18. század angol polihisztora volt, foglalkozott jogtudománnyal, politikával, természettudományokkal, költészettel, drámaírással, és természetesen régészettel és építészettel. Talán csak a futballt hagyta ki...Kora egyetemes zsenije volt.Valami olyasmi, mint nálunk egy évszázaddal később Hermann Ottó. Éppen ezért nehéz megírni életrajzát. Mert nem az kérdés, hogy it tegyünk bele, anem az, hogy mit hagyjunk ki. Prest, remekül dolgozott az arányokkal. Több tonna iratanyagon kellett átnyomoznia magát. Egy jogász, egy politikus éppúgy megtalálja a kedvére valót ebben a nagyszerű angol nyelvű életrajzban, mint egy tudós vagy egy költő. Mindenkinek ajánljuk olvasásra ( véleményem szerint nem túlzottan bonyolult angol nyelven íródott), és azért jó lenne, ha korunkban is mi

Az egyik legérdekesebb történelmi regény, amit valaha olvastam. Az persze, hogy " érdekes", még nem feltétlenül esztétikai ítélet, mindenesetre olvasásra ösztönöz. És egy könyvnek, végül is, ez a célja. A Janus-Trubadúrvarázs című könyvben két történelmi idősíkon haladunk. Az egyik a klasszikus mgyar középkor, amikor is III.Béla király két fia, Imre és András harcolt a hatalomért. Szénpataki Ádám nehezen igazodik el a napról napra változó hatalmi viszonyok között. Ő költő, szeretne a mindennapi csetepatékon felülemelkedni. Szerelmes verseket ír, ezek azonban olyannyira megelőzik korukat, illetve olyan, történelmileg " rossz" időszakban látnak napvilágot, hogy teljesen visszhangtalanok maradnak. A másik idősík a reneszánsz. Janus Pannonius egyre inkább előretör Mátyás udvarában, egyre inkább közelebb kerül a mindenféle húsosfazekakhoz. Ő nem Szénpataki: ő püspök, nagy hatalmú. Csakhogy ő is költő, neki is egy jobb világ az álma, ő is kilóg, nem is kicsit. Aztán na

A költő halálának századik évfordulójára...hát, biztosan nem ilyen megemlékezésről álmodott. Ifj .Tompó László:Ady tévedései és igazságai című könyve demitizálja Adyt. Ettől jobb dolgot nem is tehet: nagyon szerencsétlen dolog ugyanis, hogy a magyar irodalmat olyan emberi szegletkövekre építettük, amelyekről kiderült, hogy nem is szegletkövek, inkább csak apró kavicsok. Az irodalom története nem Biblia: a művészetben nincsenek szentek. A hazai irodalomtörténetírás viszont sokáig ennek ellenkezőjét állította. Ady volt minden: magyar, forradalmár, haladó, istenes, szerelmes, példakép, minden. Adyt az utókor szentté avatta. Egyszer azonban eljön az a pillanat, amikor a hamis szentek és hamis próféták lelepleződnek. Ifj .Tompó László elhozta ezt a pillanatot. Kiderül Adyról, hogy gondok voltak magyarság- identitásával, ellentmondásos volt a zsidósághoz való viszonya ( bár, mint kiderül, azért nem volt sem antiszemita, sem filoszemita), szabadkőműves- kapcsolatai igencsak kihatottak köl

A könyv alcíme: fent bedobod, lent kipotyog. Technológia és költészet? Kérdezhetnénk: ez összefér egymással? Rutai Gábor igennel felel. Projektje elképesztően szellemes. Rendelni lehet tőle- pontosabban: a költőMATA-tól- meghatározott témára verset, a "készülék" pedig megírja a poémát. Nagyon sokoldalú versgyártó készüléket "talált fel" Rutai Gábor, szonettől a tájleíró versig, szabadverstől a klasszikus formájú, petőfies-népdalos költeményig mindent legyárt. A nagyon jó dolgok mellett engem két dolog nagyon zavar: a KöltőMATA időnlént nem átallja politikai nézeteit is olvasói tudtára adni. Márpedig egy ilyen magas csúcsrobotnak illendő semlegesenk maradnia, nem kell lealáznia magát a hazai pártpolitika sekélyességéig. A másik: a trágár szavakat kissé soknak találom. Jó, jó, már Petőfink is használt olykor a népnyelvből vett erőteljes fordulatokat, de azért a mindenféle sz-szel, bé-vel, f-fel kezdődő nyelvi megnyilvánulások mégiscsak vitathatóvá teszik a KöltőM

Van ez a népi-urbánus vita a magyar irodalomban, mely inkább stigmatizáció, mint vita. Ha falun élsz, netán falun születtél, népi vagy, ha Pesten élsz, urbánus vagy, és jobban keresel. És liberális vagy. Nadányi Zoltán életművét nem lehet efféleképpen felcímkézni. Ő nem népi, nem urbánus, ő Nadányi Zoltán. Feketegyőrös községben született, megjárta Pestet is, volt sakkrovatvezető, főlevéltáros, minden. Költészete teljesen egyedi. Ha elolvassuk a Nem jó nekem című verset, megtaláljuk benne a tagadva állítást, olyan nyelvi elemet, mely sem a korabeli, sem a jelenlegi magyar irodalomra nem jellemző. Az öngyilkossági szándék egyedülálló megörökítése A csősz című vers. A Figura című költemény az öregkori magányosságról/szerelemről/vágyakról szól. A Póruljárt lovas éneke pedig Ady költészetének teljesen egyedi továbbgondolása. Nadányi Zoltán, a kor viszonyaihoz mérten, " amatőr" költő volt. Nem ebből élt. Éppen ezért volt módja arra, hogy verseit kidolgozza, akár évekig is csis

A mai időkben a verseskötetek úgy jönnek és mennek, mint lestrapált állomáson a gőzmozdony: egyszercsak itt voltak, átsuhantak életünkön, és nem történt semmi különös. A magyar költészet színvonala az elmúlt hú sz évben folyamatosan csökken, ennek többek között az is oka, hogy nem éri meg verset írni . Lassan olvasni sem. Tóth Krisztina a ritka kivételek közé tartozik. Világadapter című könyvében számtalan olyan, a nyugatosok eszmei talaján álló vers található, mely egészen biztosan be fog kerülni az elkövetkező évek irodalom-tankönyveibe. Hogy vagytok? című vers ellentétező szerkezetével tűnik ki, a Háromnegyed című vers lejtése Kosztolányira emlékeztet, a Ház című költemény a földi emberi élet végességéről szól, de recenzensnek mind közül a Koravén cigány című Vörösmarty-parafrázis tetszik legjobban. De számtalan remekmű található ebben a vékony kötetben, igazolva Karinthy állítását, miszerint jó vers ritkán születik, de akkor nagyon. ( Magvető, 2016.)

A Korunk Romániában megjelenő magyar nyelvű kulturális folyóirat. Tematikus számokkal jelentkezik minden hónapban. A 2008.februári szám témája a film volt, de olvashattunk irodalmi, művelődéstörténeti témájú írásokat is. A folyóirat tartalmából: A filmtörvény jól szolgálja a magyar közönségfilm érdekeit- A Simó-osztály:művészfilmek és közönségfilmek- Interjú M. Tóth Gézával- Cristi Puiu, a román filmgyártás nagy ígérete- Melyek a mai román és magyar filmek erősségei?- A románság ábrázolása Németh Lászlónál és Mikecs Lászlónál- Angi István írása: A Patyomkin cirkáló filmretorikája- Erdélyi magyar költészet 2006-ban.