Bejegyzések

keresztény címkéjű bejegyzések megjelenítése

Albert Zsuzsa:Odaát esik

A magyar irodalom sokáig nehezen tudott keresztény irodalommá válni. Ady Endrétől József Attilán át Illyés Gyuláig: minden nagy magyar költőnek volt valami baja Istennel- vagy inkább saját magával, amit aztán Istenre vetített ki. Albert Zsuzsának ilyen robblémája nincs. Ő össze tudja egyeztetni a keresztény hitet a költészettel, az irodalommal, a teremtéssel. Odaát esik című kötetében minden az isteni viálgban nyeri el értelmét: a gyász, a táj, a mindennapi apróságok, a szeretet- ideértve mindenféle szeretetet. Albert Zsuzsa költészete nem formai, vállal ő mindenféle formát, ami csak egységbe kerülhet a tartalommal. Nagyom ajánljuk mindenkinek, aki még szereti a szép magyar nyelven írt, keresztény eszmeiségű, de nem politikai és nem kirakatkeresztény költészetet. Kortárs, 2014. Ez pedig a Kiadó nagyon profi és szép weboldala: kortarskiado.hu

Fráter Erzsébet:A Biblia növényei

Fráter Erzsébet nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy részletesen bemutatja az Ószövetség és az Újszövetség lapjain szereplő több száz növényt. A Biblia növényei nagyon okos és szép könyv, itt most csak néhány erényét emelném ki: - Bár alapvetően természettudományos munkáról van szó, mégis biblikus: Isten igéjéből származó idézet támasztja alá a könyvben olvasható természettudományos megállapításokat. - Nagyon részletesek az illusztrációk, ez azért is jó, mert a legtöbb magyar bibliaolvasó életében nem látott még papiruszt, olasznádat vagy éppen csicseriborsót ( ez utóbbi az egyre inkább egyoldalúvá váló magyar gasztrokultúra hiányossága). . - Fráter Erzsébet folyamatosna bizonyságot tesz hitéről, mégis, ez nem teremt műfaji zűrzavart, világosan elválasztható egymástól az intellektuális tény és a hit - Olyan rejtélyek megoldásának kísérletétől sem riad vissza, mint pl. a tönköly rejtélye, mely növényt többször is említi a Károli-fordítás- csak akkor éppen Júda földjén ez a növény

Ámosz Oz:Júdás

A világhírű izraeli író legújabb magyarul megjelent (2016) regénye nem okoz csalódást. Nagyon szépen, okosan megírt könyv, mely egyszerre szól történelemről, kereszténységről, illetve a modern ember gondjairól. A történet főhőse egy tizenéves, helyét kereső egyetemista fiatalember, bizonyos Smuel Asch. Teljesen elidegenedett a világtól, nincs pénze, nincs lakása- de olyan nagyon nem is hiányzik neki. Van ugyanis egy elhívása- Júdásnak az evangéliumi történetben játszott szerepét kutatni. Ahogy egyre jobban beleássa magát a Bibliába, arra a következtetésre jut, hogy nem Júdás árulta el Jézust. Világi élete furcsán alakul: állást kap, a lényeg: egy meglehetősen szenilis, de rokonszenves idős urat kell gondoznia. A megbízó pedig az úriember lánya, aki már régóta nem beszél apjával. Merthogy politikailag összevesztek: egyikük Izrael-párti, másikuk inkább az arabokhoz húz. Smuel magánélete egyre inkább a bűn felé hajlik el: beleszeret megbízójába, immár nem idősgondozás, hanem szerelme

Philip Yancey: Az imádság

Jómagam nem oly régen tértem meg Istenhez, és tapasztalatból tudom: a legnehezebb, amit az újonnan született hívőnek meg kell tanulnia, az az imádság. Ehhez nyújt nagyon hasznos és okos, türelmes segítséget Philip Yancey könyve, Az imádság. Az amerikai keresztény újságíró az imádság minden aspektusát nagyon alaposan, minden oldalról- de bibliai alapon járja körül. hogyan imádkozzunk, milyen testhelyzetben? Mikor és mennyit imádkozzunk? Mit kérhetünk Istentől és mit nem? Gyülekezetünk által elfogadott imaformula szerint imádkozzunk, vagy spontán? Kérhetek-e az imában anyagi áldást? Mi történik akkor- ezzel több fejezet is foglakozik a könyvben- ha Isten nem teljesíti az imába foglalt kérésemet? Mi van akkor, ha ima közben egyszerűen elfogyik a szó- ilyenkor én vagyok a hibás, vagy " van ilyen és kész"? Kell-e órákat imádkozni, vagy elég csak a legfontosabb dolgokat kérni, egyáltalán: mi az, amit kérni akarunk Istentől? Véleményem szerint ez utóbbi kérdés a legfontosabb. Is

Elisabeth Elliot:Áldást örököltek

Ennek a könyvnek az ajánlóját két részre választom: 1. Minden keresztény szülőnek és jövendő szülőnek el kell olvasnia Elisabeth Elliot : Áldást örököltek című könyvét. Nagyon sok jó tanácsot kapunk belőle a családi imára, a gyermekek nevelésére ( beleértve a büntetést is, merthogy nem liberális keresztényekről van szó!),a keresztény közösségekbe való fokozatos szocializálásra, az iskolába való beillesztésre vonatkozólag. Nagyon tetszik az a mondat, hogy " az apa a család papja". Ez, véleményem szerint, pontosabban írja le az apa családban betöltött szerepét, mintha azt mondanám, hogy az apa a család szellemi vezetője. Mert nekünk, férfiaknak, nem árt beismernünk, hogy bizonyos dolgokhoz a nők jobban értenek... 2. Másfelől maga a könyv -bocsássanak meg ezért a Szerző és a Kiadó- sok esetben idegesítő. A családtörténeti rész leginkább az ősök, főként a nőnemű ősök, hosszú oldalakon keresztül történő  felmagasztalásából áll. Hibátlan anyák és apák, tökéletes otthonok, a ház

Ha meghalok, mielőtt felébrednék

Ha meghalok, mielőtt felébrednék...Nem, ne haljak meg úgy... Ennek a vékony könyvnek egyetlen célja van: Krisztus felé fordítani a bűnös ember figyelmét. A legfontosabb, amit minden kereszténynek meg kell értenie: azért senki nem kerüli el a poklot, mert áhítozik Isten után, vagy mert azt gondolja ( netán: azt hirdeti...), hogy nincs pokol. Pokol igenis van, Jézus is gyakran szól róla az Újszövetségben. A keresztény ember nem emelhet kifogásokat, nem hivatkozhat anyagi-társadalmi helyzetére, netán hitbéli állapotára. Bűnösen nem mehet Isten színe elé. A jelen világban még mindenki részesedik Isten áldásaiból: még a bűnös is ehet gyümölcsöt, a bűnösnek is világít a Nap. A Pokolban semmi nem lesz, amit Isten teremtett. Ebből következik, hogy nem lesz napfény, nem lesz étel. Ha egyáltalán kap valamit a bűnös, akkor is a Sátán pillanatnyi szeszélyére lesz utalva. S hogy milyen bűnök elkövetői jutnak a Pokolba? A Galata 5,19-21 alapján sorolja a Szerző: irigység, paráználkodás, bujálkodá

A Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyve

Amikor elindítottam ezt a könyvajánló blogot, elhatároztam, hogy vallásilag semleges leszek. A saját felekezetem könyveiről csak jót írok, a többekéről meg semmit. Kicsit másképp alakult, mert ugyebár, az ember ( főleg én) olvas mindenfélét, aztán véleménye támad. Aztán, mivel épp ez a foglalkozása, leírja ezt a véleményt. A megbántás szándéka nélkül. A Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyve precíz munka. Ugyanakkor annyira mindent el akar mondani ( például, hogy a könyvekben alá lehet húzni szövegrészeket), mindenben tájékoztatni akar, hogy az néha már a kukacoskodás szintjére emelkedik. Aki ilyen iskolába jelentkezik, annyit azért már csak tud, hogy olvasás előtt érdemes koncentrálni, vagy hogy minden beszéd bevezetéssel kezdődik. Túl aprólékos az egész. Ugyanakkor szakmailag korrekt, nem ámítja bolondságokkal a leendő tanulókat, nem ígéri, hogy nagyon könnyű lesz, realista. Kifejezetten tetszik, hogy a lapok alján kérdések találhatók, szóval, ez a könyv korrektül "meg van

Nyikolaj Bergyajev: Az alkotás értelme

A homoszexualitás isteni eredetű? Szerintem nem. A keresztény Isten biztosan nem kedveli a homoszexualitást. Nyikolaj Bergyajev, a huszadik század elejének nagy orosz filozófusa szerint viszont - ahogy az Alkotás értelme című könyvében leírta- igen. Csak akkor azt nem értem, miért tiltja a Biblia a homoszexualitást, ha az egyszer isteni eredetű? Bergyajev válasza erre az, hogy Istennek titkai vannak, melyeket nem oszt meg velünk. De ha Isten nem osztja meg velünk, emberekkel, ezeket a titkokat, akkor ő, Nyikolaj Bergyajev filozófus, honnan tudja, hogy a homoszexualitás isteni eredetű? Megbeszélte Istennel? Ha ennyire szoros kapcsolatban állnak, akkor miért tagadja Bergyajev a hit fontosságát- egész munkássága alatt ateista volt ( agnosztikusnak nevezte magát, de valójában ateista volt, szerintem). Azt sem igazán értem, hogy egy esztétikai műben, mint Az alkotás értelme, miért esik szó a homoszexualitásról? Mi köze van egy műalkotás értelmi felfogásának ahhoz, hogy valaki homoszexuá

Szent Ágoston vallomásai

Elöljáróban recenzensként annyit mondanék erről a könyvről: nemcsak a keresztény vallás, hanem a világirodalom klasszikus alkotása. Azoknak is el kellene olvasnia, akik nem keresztények, vagy még nem azok. Éppen ezért azt gondolom, hogy a címben a Vallomásai szót nagy kezdőbetűvel kellene írni, hiszen nem bírósági vallomásokról, hanem szellemi önéletrajzról van szó. Nincs arra mód, hogy teljes egészében elemezzük ezt a nagyszerű művet, két dolgot azonban mindenképp kiemelnénk: Szent Ágoston elég messziről indult. bűnös ember volt, ugyanazokat a bűnöket követte el, mint bármely korabeli gyermek és ifjú. Csakhogy neki a Szentlélek bűntudatot helyezett a szellemébe, mely megtérésre vezette őt. Ez az óriási különbség. Manapság, 21.századi világi felfogás szerint nem baj, ha az ember fiatalon kissé kileng. Dehogynem. Mert aki fiatalon kissé kileng, az idősebb korában már nagyon ki fog lengeni, sőt: megtanulja, hogyan leplezze bűneit. éppen ezért, aki fiatalkorában lelkiismeret-furdalást

Az Apostolok Cselekedetei befejezése

Nekem személy szerint az egyik leginspiratívabb bibliai könyvem az Apostolok Cselekdetei. Nemrégiben olvastam egy keresztény sajtótermékben, hogy az ApCsel voltaképpen befejezetlen könyv. És tényleg: ha elolvassuk az utolsó két verset, az az érzésünk, mintha félbe lenne hagyva a történet. Péter mindenkit befogad a szállására és prédikál. Ez nem egy történet vége. Ez egy történet kellős közepe. És nincs ott a könyv végén, hogy Ámen!!! Lukács szándékosan intézte így. Az Apostolok Cselekedetei szándékosan félbemaradt könyv. Merthogy nekünk, mai keresztényeknek kell tovább írni. Nekünk kell- ha szükséges- befejezni. Apostolok mindig lesznek, ezt Lukács biztosan tudta. És ha lesznek apostolok, akkor lesznek gyülekezetek, szolgálók, megtérők, diakónusok, csodák. És persze mindig lesznek gonoszok, értetlenek, betegek, hamis tanítók. Jézus története folytatódik, bennünk. Bizonyságokat kell tennünk, hirdetnünk az Úr Jézus igazságát, Szent Szellem segítségével- Szent Szellem személy, ezért n

Dr. James Dobson-Kurt Bruner: Apa nélkül

Milyen lesz a világ húsz év múlva, ha a jelenlegi gazdasági-társadalmi folyamatok nem változnak? Erre a kérdésre keres- és talál- választ Dr.James Dobson és Kurt Bruner könyve, az Apa nélkül. Hát milyen is lesz a világ 2045-ben? - Az USA, és ezáltal az egész világ mély recessziót él át. - A jóléti társadalom alapjai megbomlanak - Kína is gazdasági válságba kerül a születésszám korlátozása miatt, Japánról és Oroszországról már nem is szólva - Általános demográfiai válság is nehezíti a helyzete, az egész fejlett világban csökken a születésszám - Mindennek tetejébe erkölcsi válság is jelentkezik: hivatalossá teszik az önkéntes eutanáziát ( felvállalva az ezzel járó rengeteg jogi problémát), nemcsak idősek, de betegek esetében is. Az emberi élet szentsége oda. Feminista szervezetek pedig igyekeznek minél több pozíciót megszerezni, de a konzervatívok ezt még sikerrel akadályozzák meg. - Bűnözés és politika a jelenleginél is jobban összefonódik. Az Apa nélkül című könyv ( a cím egy

Allan-Schiff-Kramer:Hamis szellemek, igazi csalók

Voltál már szeánszon? Én már voltam, de tudtam, hogy humbug az egész, csak kíváncsi voltam rá. Az Allan-Schiff-Kramer német szerzőhármas könyvéből megbizonyosodhatunk arról, hogy minden okkult szellemidéző, halottlátó, spiritiszta, kártyajós és egyéb efféle népség csaló. Pontosabban: a Szerzők, nagyon ügyesen, azt mondják, hogy leleplezik a csalók trükkjeit. Ez jogilag másképp hangzik. A Hamis szellemek, igazi csalók című  könyvből megtudhatjuk, hogy kopognak a szellemek, hogyan utánozzák elhunyt személyek hangját, hogyan táncolnak az asztalok ( volt, hogy maga a spiritiszta fázott rá trükkjére, és belehalt), hogyan repülnek a tárgyak (a magyarázat egyszerű:valaki dobálja), mikor haragszanak a szellemek és mikor vidámak, hogyan lép kapcsolatba a médium az állítólagos túlvilági erőkkel, hogyan kell utánozni elhunyt személy kézírását, szóval, változatos a kelléktár. Egyvalami közös ezekben a technikákban:mindegyik manipulatív, ha nem rosszabb...Az emberek pedig hiszékenyek, kell nekik

Cookie O'Gorman: Nindzsalány

Van a magyar és európai könyvkiadásnak egy nagy rákfenéje: a lányregény. A huszadik század óta irtózatos mennyiségű lányregény jelent meg a könyvpiacon, ezek töredéke bizonyult maradandó értékűnek. Ugyanakkor az folyamatosan felnövekvő lány-generációk mindig biztosítanak elegendő fogyasztópiacot az efféle könyveknek. Cookie O'Gorman: Nindzsalány című könyve kamaszlányoknak szól, valószínűleg nem kerül be a világirodalom kánonjába. Főhőse egy koreai lány, akinek élete a kung-fu, ám egyszer csak felbukkan a Nagy Ő, természetesen nem valami közönséges ágrólszakadt melósgyerek, hanem a szenátor fia képében, és megkezdődik az udvarlás... Én nem szeretném, ha a gyerekem ilyen könyveket olvasna, vannak kamaszlányok számára ennél sokkalta építőbb jellegű irodalmi művek. Nem tagadom, hogy ifjúsági irodalomra szükség van, de valahogy össze kellene egyeztetni a piaci igényeket az esztétikummal. Ettől válik a dolog hitelessé. Arról nem is szólva, hogy keresztény szemmel vizsgálva, a kung-f

Grendel Lajos: Áttételek

Grendel Lajos mára az egyik legjobb magyar íróvá érett, szlovákiai és összmagyar íróvá. Sajnos, 2018.decembere óta nincs közöttünk. Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók. Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit,

Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története

Örülök annak, hogy Nick Page könyve magyarul is megjelent. Nem azért örülök, mert azt gondolnám, a könyv hibátlan,  hanem azért, mert rámutathatok egy jelenségre. Ez pedig az ismeretterjesztés elharapódzása az ismeret rovására. Az Istenben való hit nagyon komoly dolog. Csakhogy a mai kor inkább  a lazaságot, a szórakozást preferálja a komoly és tényszerű közléssel szemben. Minden élménnyé akar válni. Nick Page könyve, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története, pedig megpróbál felülni erre a hullámvasútra. vicces/vicceskedő egyháztörténet. Néha sikeres, néha nem. Nem akarok Nagy Konstantinnal együtt kocsmázni, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Nursiai Benedeknek voltak-e csalánkiütései, a latin és görög egyház újraegyesítését sem lehet pusztán így kommentálni: Tapsvihar...Darwin elméletét a keresztények többsége nem fogadta el, Nick Page viszont úgy állítja be, mintha a többség elfogadta volna, csak egy kisebbség tiltakozott. Hensley tiszteletest, aki istentiszteletei alkalmáv

William Johnston: Christian Zen.A Way of Meditation

Nem akarok óvatosan fogalmazni: William Johnston könyve egész egyszerűen nonszensz. Mi az, hogy " keresztény zen"? Hogyan gondolja, Johnston, hogy a krisztusi keresztények zen-meditációkat fognak végezni ima helyett, vagy mellett? Milyen alapon állítja azt Johnston, hogy a zen olyan, mint az ima? Isten megszólítása miért egyenértékű a zümmögéssel? A " Christian zen" pipogya elmélete szerencsére nem ment át a gyakorlatba, a keresztények többsége megmaradt a hagyományos liturgiai formák mellett. Nem szabad a vallásokat összekeverni, nincs egyetemes világvallás, nincs semmi szellemi katyvasz. A zen a buddhisták gyakorlata, az ima a keresztényeké. És ez így van jól. Kinek ajánljuk a Christian zen című könyvet? Igazság szerint senkinek. Kár volt megírni. Remélem, nem lett bestseller. Nem mellesleg: Johnston se nem keresztény, se nem buddhista. Az 1970-es évek nagy hippikorszakában részt vett néhány indiai zen-meditáción, pusztán erre alapozva mert erről a témáról kö

Jacques Gernet könyve Kínáról és a kereszténységről

Az említett könyv eléggé régen, 1982-ben jelent meg Párizsban, de mind a mai napig alapmű. A francia cím: Chine et Christianisme. Action et Réaction. Sajnos, magyarul még nem jelent meg a mű, pedig lehet, hogy érdemes lenne kiadni. Gernet elsősorban történeti kontextusban értelmezi Kína és a kereszténység viszonyát, konkrétan pedig Matteo Ricci jezsuita szerzetes 17. századbeli, végül is sikertelen missziójára koncentrál. Megállapítja, hogy Ricci és társai esélyt adtak Kínának, hogy kitörjön a nemzetközi piacok felé, ezzel a lehetőséggel azonban Kína nem élt. Gernet meglehetősen Európa-centrikus álláspontot képvisel. A nagyobb baj az, hogy a könnyebbik vége felől fogta meg a dolgot. Engem az is érdekelt volna, milyen jövőbeni tanulságokkal szolgálhat Ricciék bukása ( ha ugyan annak tekintjük). Továbbá megcsikalndozta volna az érdeklődésémet az, ha Gernet arról is ír, hogyan lehet manapság Kínában a keresztény tanokat képviselni, egy a mienktől telejsen idegen tradícióval bíró, ráad

Tim Crothers:Katwe királynője- Egy könyv a felemelkedésről

Mi jut eszünkbe arról,hogy Uganda? Nekem a következők: AIDS, trópusok, szegénység, polgárháborúk, Idi Amin Dada, kábszer. 2005.óta Uganda nevét már nemcsak az újságok hírrovatának legmélyén olvashatjuk. A kilencéves sakkozó, csodagyerek, Phiona Mutesi részt vett a sakkolimpián az ugandai női csapat tagjaként, s nem is játszott rosszul. Tim Crothers: Katwe királynője című könyve Mutesi felemelkedésének csodálatos regénye. Egy kislány, aki a legmélyebb nyomorból jön, eljut a csúcsra. De tényleg a legmélyéről jött. Katwe Uganda fővárosának talán legszörnyűbb nyomornegyede. Rengeteg gyerek a családban, mélyszegénység, gyakori éhezés, AIDS, kolera, ebola. Szenvedéssel teli gyermekkor. Aztán jött egy keresztény misszionárius, Robert Katende, a fociedzés után a gyerekeknek sakk-foglalkozást tartott. Innen indult Mutesi káprázatos pályafutása. Tim Crothers méltó krónikása ennek a fájdalmakkal teli egyéni sorsnak, könyve érdekfeszítő, letehetetlen, egyhuzamban végigolvassa az ember. Igazi

Peter Masters: Megállni az igazságért

Nagyon őszinte, nagyon keresztény, és nagyon biblikus mű. Peter Masters könyvének célja az, hogy küzdjön a felhígult kereszténység, a hiperkegyelem tana, az inkluzivizmus ellen. Elborzasztó, ahogy a történelmi keresztény egyházak feladták a bibliai kereszténységet egy homályosan definiálható tolerancia kedvéért. Megállni az igazságéért Peter Masters értelmezésében annyit tesz, mint kiállni a Bibliáért, az evangélium ügyéért, Jézus isteni és emberi voltáért, a " mindenki üdvözül" tannal szemben megállni a hitbéli igazságért. A kulcsszó: szeparáció. El kell különülni a hamis hívőktől, a hamis tanítóktól. Aki együtt imádkozik tévtanok övetőivel, aki együtt eszik velük ( azaz bizalmába fogadja őket), az bűnt követ el. Nagyon értékes és eredeti a könyv utolsó fejezete. Voltaképpen kifogáskezelés. A nem evangéliumi keresztények elképesztő módon tudják indokolni álláspontjukat, valamennyi ilyen " védelem" a Biblia tagadása vagy elferdítése. Masters sorra cáfolja ezeket

Mark Gungor: Férfiagy, női agy

Lehet-e még a házasságról humorosan beszélni? Lehet-e még a házasságról krisztusi alapra állva beszélni? Mark Gungor lelkész és házassági tanácsadó bebizonyítja, hogy igen. A Férfiagy, női agy című könyv legfőbb tanulsága, hogy a jó házasság titka a két félnek egymás eltérő gondolkodására irányuló megismerésében és megértésében rejlik. Már a könyv elején is megdöbbenhetünk: sok keresztény pap és prédikátor ugyanis azt tanítja, hogy Isten kiválasztotta nekünk a társunkat. Gungor, számomra eléggé meggyőzően, cáfolja ezt a nézetet. Úgy határoztam, nem írok hosszú ajánlót erről a könyvről. Inkább azt a tanácsot adom: Mark Gungor könyvét minden házas férfinak és asszonynak el kell olvasnia! A férfiaknak különösen ajánlom a 10.fejezetet, ahol is a szeretet különféle módjairól esik szó. Szerintem, nekünk, magyar férfiaknak van hová fejlődnünk ebben a témában...A nőknek pedig szíves figyelmébe ajánlom a 6.fejezetet, ahol is a nő és férfi eltérő kommunikációjáról esik szó- ezt, sajnos, tap