Könyvekről mindenkinek

Rift Valley: különös földrajzi képződmény, mely kettévágta Afrikát. Ami ettől délre és nyugatra található, az valami más, mint amit mi, európaiak ismerünk. Gianni Giansanti és Paolo Novareslo könyve ezt a másságot, ezt a végeérhetetlen Afrikát mutatja be nekünk, nagyon jól megírt szövegekkel, sokszor a témához csak közvetve kapcsolódó képekkel. Milyen is ez az Afrika? válaszként csak néhány címszó: törzsi, természetben élő, okkult, erőszakos, szóbeli, tradicionális. Ez az az Afrika, amiért 19.századi kalandorok eladták európai házukat, hogy egész életükön át a Fekete Kontinensen éljenek, aranybányákat és földbirtokokat vásároljanak. Nos, a Giansanti-Novareslo szerzőpáros könyvében arra mutat rá, hogy ez az Afrika eltűnőben van. Szegénység, iszlám, reménytelenség, ál-modernség, és minden korábbinál felerősödő, olykor a kereszténységet a hagyományos törzsi hitvilággal mesterségesen egyesítő okkultizmus. Nem jó. S ha megnézzük a megjelenés évét ( 2004.), akkor megértjük, miért igyeksz

Spiró Györgyöt már megint üldözik. Legalábbis Spiró György ezt mondja. illetve: ezt sugallja. Az Egyéni javaslat című, 2019-ben megjelent, humoreszkeket tartalmazó könyv ezen üldöztetés jegyében fogant. Az antidemokratikus, szólásszabadságot korlátozó, hiperaljas magyar fideszokrácia elnyomja az olyan őszinte, makulátlan, mindig a kisemberek érdekét szem előtt tartó kitűnő magyar írókat, mint Spiró György. Aki- mily nemeslelkű- humorral felel a gaz rágalmakra, szóval fenyíti a brutális öklöket. Ha mindenki olyan volna, mint Spiró György, akkor Magyarország és Európa is rövid időn belül felvirágozna, és a szegény telepieknek sem kellene többé csirkefejet enni, beérhetnék a combjával is. Aki Spiró Györgyöt illetve az általa favorizált közéleti-politikai (mert nem ugyanaz, ugyebár: a mindig gondolkodó, folyton a nép és a demokrácia fejlesztésének lehetőségein tűnődő bölcs író csakis fölötte állhat a sosem gondolkodó, bárgyú konzervatív politikusnak, aki ráadásul önző is, mert anyagias

Ki tud valamit a 20. századi román irodalomról? Szerintem a legtöbb magyar Olvasó nemmel válaszolna a kérdésre. Itt az idő, hogy megismerkedjünk egy-két alkotóval! Alexandru Ivasiuc tragikusan rövid életet élt, 44 éves korában halt meg, több évet töltött börtönben, kényszermunkatáborban. Megvilágosodások című könyvének főhőse Paul Achim, Bukarestben dolgozó tudós. Ösztöndíjjal Párizsban kutat. Egy szép napon sétál az utcán, s  rádöbben ,hogy ő valójában nem is tehetséges tudós, csak karrierista. Minden sikerét annak köszönheti, hogy mindig, mindenkor a megfelelő helyen volt. Volt főnökeit mellékvágányra száműzte, ő pedig csak ment, díjak és elismerések övezték útját. Ha így olvassuk ezt a regényt, akkor lélektani regényt olvasunk, és ez jó. Van azonban ennek a történetnek másik olvasata, mondhatnám, politikailag áthallásos olvasata. Eszerint Achim nem más, mint Románia- és egyben a világtörténelem- legrettegettebb kommunista diktátora, Nicolae Ceacescu. Ő aztán karrierista volt, a

A könyv alcíme:Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül? Ön is aggódik a munkahelye miatt? Úgy tűnik, joggal. Martin Ford kiváló könyvéből, a Robotok korá-ból kiderül, hogy az USA munkaerőpiaca hatalmas kihívások előtt áll. Az autógyárak, melyek valaha az amerikai munkásság jelentős részét foglalkoztatták, egyre inkább átállnak a programozható robotok alkalmazására. Ám nemcsak a hagyományos ipar küszködik ezzel a problémával. Az orvostudománynak is akadnak olyan ágazatai- Martin Ford a radiológiát emeli ki- ahol a computerizált munkaerőnek jóval nagyonn jövője van, mint az embernek. Ami számomra leginkább meglepő volt, az a " márkás" amerikai egyetemeken tapasztalható "antihumán" tendenciák. Egyre több a bárki számára hozzáférhető online kurzus, ezekre a 2010-es évek elején egyre többen jelentkeztek, a hagyományos egyetemi képzések rovására. Igaz, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden jelentkező végzi is el ezeket a " tanfolyamokat". Mi a helyzet Eu

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei

Talán Az eastwicki boszorkányok Updike legnagyobb karrier befutott regénye. Készült belőle  színdarab ( Magyarországon is bemutatták), musical, egész estés játékfilm, filmsorozat. A népszerűség tehát adott- és ekkor kezd el az ember gyanakodni. Vajon nem csúszott át a regény túlzott popularitásba? A közönséget mindig is érdekelte az okkultizmus. Azért érdekelte, mert tiltott gyümölcs. Tiltja a kereszténység, tiltják az iskolában a józanabb tanárok, s tiltja az ember józan esze: hiszen boszorkányok nem is léteznek, a tárgyakat nem lehet gondolat által elmozdítani stb. Ám az ember " játékos" énje is megszólal:hiszen ez csak egy könyv, egy film, itt minden megtörténhet, itt megeshetnek olyan dolgok, melyek a hétköznapi életben nem. És itt tévednek az okkult írók és filmesek. Egy regény nemcsak egy akármi könyv, egy film nemcsak egy látnivaló. A látottak-hallottak- könyvből olvasottak nagyon is beleégnek a tudatba, főleg a fiatalabb befogadók tudatába. És ezek a tudattartalmak

Szabó Magda huszadik századi milliőben bonyolódó lélektani regénye a magyar prózairodalom igazi állócsillaga. A történet egy családról szól, ahol is a szülők is élik a maguk életét, meg az immár felnőtt lány is éli a maga életét. Iza, a lány, modern, sikeres ,míg a szülők tradicionális világszemléletűek. Az apa rákos beteg lesz, néhány hónap méltósággal viselt szenvedés után meghal. A lány tovább akar lépni, de az anyát fogságban tartja a múlt: nem tud, nem is akar elszakadni szeretett férje emlékétől. Azért Pilátus a könyv címe, mert azokról az emberekről és azoknak az embereknek szól, akik felismerték az igazságot, és mégis a hamis utat járják. Első megjelenése idején hatalmas visszhangot váltott ki a könyv, mert a legtöbb Olvasó azt a kérdést tette fel magának: kinek van itt igaza? Holott, ha mélyebben olvastak és gondolkodtak volna, eljutottak volna Szabó Magda igazságáig. Hogy itt, Magyarországon, mindig, mindenkinek igaza van. Hogy itt, Magyarországon, soha, senkinek nem lehet

A könyv meglehetősen közhelyes címe ellenére egy igencsak jó thrillert kap kezébe az Olvasó. Főhősünk, Jennifer,kutatni kezd apja múltjában, rájön, hogy régen másik néven élt. Nemsokkal ezután Jenny anyját megölik, apja pedig eltűnik. A történet Svájcban folytatódik. egy hegymászó jégbe fagyott holttestet talál az Alpok egyik gleccserében, hátizsákjában az eltűnt Paul March útlevele. A rendőrség azt gyanítja, Paul megölte a családját, majd Európában bujkált, egészen mostanáig. Jennifer Svájcba utazik, hogy azonosítsa apját, ám kiderül: valaki más használta a papa útlevelét. Izgalmas, fordulatos thriller ( vagy inkább kalandregény), jót szórakozunk rajta, kicsit megdobja az adrenalinszintet. Ennyi. Megjelent a Reader's Digest Válogatás Könyvek sorozatban 2005-ben. Az eredeti mű megjelent 2004-ben.) xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ajánló Szeretnél segíteni rászoruló gyermekeken? hisz.hu

Miért is vált maradandó irodalmi alkotássá az Európában élő kínai írónő,  Shan Sa kiváló regénye, A gójátékos? Talán azért, mert a Szerző ügyesen elkerülte a témával együtt járó csapdákat. Nem abszolutizálja a gó-t, a könyv nem a góról szól, hanem emberi sorsokról. Másfelől a történelem viharában vergődő, testi és lelki kínok között vergődő kínai emberek feje fölött mindig ott lebeg a gó, mint a szabadság igézete, menekülési lehetőség. Egyben: lehetőség a kiteljesedésre. A történet a huszadik század harmincas éveiben játszódik, Mandzsúriában. A japán megszállók bábállamot hoznak létre, élére pedig az utolsó kínai császárt, Pu Jit állítják. A helyi lakosság alávetett helyzetben, a lázadási kísérleteket könyörtelenül elnyomják, az elfogottakat előbb megkínozzák, aztán kivégzik. Egy japán katona, akit a balsorsa erre a szolgálati helyre vezényel, különös megbízást kap felettesétől. Az Ezer Szél nevű város főterén gó-t játszó embereket kell figyelnie, nehogy valami japánellenes összeesküv

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó.

Az Alexandra Könyvesház Kft gondozásában jelent meg James Hawes: Németország legrövidebb története című könyve. Történészek közül akadnak, akik fanyalognak a rövid szintézisekre ( Hawes könyvének terjedelme mindössze 250 oldal), azonban alaposan átolvasva a művet, ki kell jelentenünk, hogy egy korrekt, minden szempontból megbízható kézikönyvet kaptak a magyar Olvasók Európa talán legrégebbi államának történelméről. Áttekintést nyerhetünk a germánokról éppúgy, mint a hódító rómaiakról, olvashatunk a Német-Római Császárság középkori virágzásáról éppúgy, mint a reformációról, vagy a politikai és fegyveres konfliktusokkal terhelt koraújkorról. Nyilvánvaló, hogy a magyar Olvasókat elsősorban Németország újkori történelme érdekli, olyan nevekkel, mint Bismarck, Hitler, Adenauer, vagy éppen Erich Honecker. Hawes remek áttekintést ad a 19-20.század históriájáról is, megtalálja a megfelelő arányt az adatszerűség és az esszéjelleg között. Rövid portrékat rajzol egy-egy vezető államférfiról, ez

Győrfi Károly meglehetősen ijesztő című könyve voltaképpen egy látlelet Európa 21.század eleji gazdasági-társadalmi -politikai állapotáról. Az Európa értékrendi válsága- úton a vég felé nem a mostanában oly divatos neo-apokaliptikus művek sorát gyarapítja, hanem egyéni látásmóddal közelíti meg a problémákat. Európa már nem a világ vezető hatalma. Az USA és Kína gazdaságilag lekörözte- bár Amerikával kapcsolatban azért tehetnénk nem túl hízelgő megjegyzéseket- ráadásul odalett az Öreg Kontinens szellemi vonzereje is Keresztény alapelveit feladta, elkötelezte magát valamiféle megnevezhetetlen multikulturális " eszme"-rendszertelenség mellett, melyben a lebutított amerikai akciófilmek egyenértékűek a modern építészet legnagyszerűbb alkotásaival. Európa vákuumát pedig idegen erők, test- és szellemidegen szubsztanciák igyekeznek kitölteni, destruktív tartalommal és visszatetsző formákkal. A baj az, hogy még a Győrfi Károlyhoz hasonló felkészültségű, kiváló tollú Szerzők sem tudn

Manapság mindenkinek vannak könyvei.Van, aki a garázsban tartja, van aki polcokon, van, aki szokott olvasni, van akinek erre sincs ideje, de egy a lényeg: minden háztartásban van könyv. A legtöbb lakásban több is, mint amennyi elfér. Ez a könyvpiac egyik legnagyobb problémája. A 20.századi Európában kialakult az a szokás, hogy a fiatal házasok viszonylag kis lakásokba költöznek, mert csak arra van pénzük. A kis lakásba viszont kevés könyv fér, merthogy mozdulni is kell, meg hát ott nyüzsög lábad alatt a gyerek...A könyvkereskedők pedig bajban vannak, mert sok társasházi lakás annyira túlzsúfolt, hogy a lakók már nem vesznek könyveket, mert egyszerűen nem fér el. Arról a nem éppen mellékes körülményről most nem szólnék, hogy miért ilyen méregdrága a magyar könyv. Miért kerül egy könyv ugyanannyiba, mint Németországban vagy az USA-ban? Most maradjunk annál a problémánál, hogy legtöbb lakásban egyszerűen túl sok az olvasnivaló.Magyarországon évente tízezernél is több könyv jelenik meg

A 21. századi Európára hatalmas nyomás nehezedik. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína gazdasági törekvései, migrációs válság, kontinens elválasztó belső határvonal, szellemi-ideológiai kiüresedés- ezekkel a gondokkal mind-mind a ma emberének kell megbirkóznia, azért, hogy az utánunk következő generációk is élhető Európát kapjanak örökségül. Ebben a megbirkózásban, ebben a sokszor végtelennek látszó küzdelemben nyújt szellemi támaszt Balázs Péter könyve, a Hogyan tovább, Európa? Az Olvasó választ kap olyan kérdésekre, mint például: Hogyan érintette Európa egészét az EU folyamatos, már hetvenes évek óta tartó bővülése? Milyen gazdasági versenyhelyzetekben kell helytállnia kontinensünknek? Milyen történelmi előzményei vannak a ma politikai problémáinak? Hogyan illik a képbe a jelen Oroszországa? Miért jelent óriási kockázatot Európa számára az idegen földrészekről áramló migránstömeg- és mit tehetünk a megállításukra? Balázs Péter könyvét azért ajánljuk minden közélet iránt érdeklődő

Paul Johnson, a világ egyik legismertebb történésze, monumentális szellemi vállalkozásba fogott: megírja annak a népnek a történetét, az ókortól a 20.századig, mely a világon talán a legváltozatosabb történelemmel rendelkezik. A vállalkozás nagyrészt eredményesen zárult, a könyv jól sikerült, olvasható- bár sokszor eltolja a hangsúlyokat egyes hírességek magánélete felé. Ezen könyvajánló nem foghatja át egy ennyire terjedelmes szakkönyv egészét, inkább csak a nagyközönséget legjobban érdeklő újkori fejezetekkel ( Az emancipáció, A holokauszt, Cion), kíván néhány megjegyzést fűzni. 1. Az emancipáció- és a többségi társadalom ezzel kapcsolatos megosztottsága- nem korlátozódott kizárólag a zsidókra. A 19. századra általában véve jellemző volt a nemzeti köntösbe öltöztetés, az uniformizálás. Minden etnikai és vallási kisebbség igyekezett alkalmazkodni, még a cigányság is. Ez a kísérlet minden kisebbség esetében felemásan sikerült. A nacionalizmus nem volt képes a nációba integrálni a m

Lám, kormánypárti lap is lehet színvonalas...A Magyar Hírlap 2017.szeptember 28-i számából két írást emelnék ki. Az egyik Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökények Komáromban, a Petőfi-szobornál elmondott beszéde. Lezsák Sándor nagyon pontosan rámutat arra, hogy akik ma liberálisnak nevezik magukat, voltaképpen megcsúfolják a liberalizmus eszméjét. A 19.századi nagy magyar politikacsinálók is liberálisok voltak, de a szabadság kiterjesztését mindig a nemzeti érdekeknek rendelték alá. A másik, amit szeretéknkiemelni a rendkívül nívós lap cikkei közül, egy hír. Olaszországban az idén 900 nemi erőszakot követtek el migránsok. Ez elképesztő! És a német liberálisok még azt állítják, hogy a menekültek és a bűnözés közé nem lehet egyenlőségjelet tenni...Ez már túlzás. Az Unió azonban ezt nem látja be, továbbra is azt akarja, hogy Európából migráns-befogadó kontinens váljon, a keresztények pedig adják fel értékeiket. Katasztrófa.

A The Economist stábja, Andrea Burgess és társai, nagyon jó kis statisztikai kiadványt állítottak össze a globális helyzetről. A statisztika jó, a statisztika kell, mert a számok vezetnek el bennünket a valósághoz, nem pedig a manipulált vélemények és régesrég bukott ideológiák új köntösbe öltöztetése. A világ számokban 2013. című kötet tragikus képet fest Európa demográfiai jövőjéről. A leggyorsabban növekvő népességű országok sorában nincs egyetlen európai sem- az első 50 között!! Az afrikai, ázsiai, főleg iszlám népességű országokban viszont szépen, egyenletesen nő a népesség, ki lehet találni, hogy ennek mi lesz a következménye...Illetve. már mi a következménye. Európa más területeken is tragikus helyzetben van. Nézzük például az " Oktatási kiadások a GDP %-ában című táblázatot! Meglepő rangsor: 1. Kelet- Timor,ahol a GDP 14 százalékát költik oktatásra, ők tudják, mi a jó 2. Kuba 3. Lesotho ( Dél-Afrikában van) 4. Burundi  5. Moldova 6. Maldív-szigetek 7. Dzsibuti 8. Namíbia

A Hetek Magyarország legjobb hetilapja-jelenleg. Összehasonlítatlanul kisebb költségvetéssel dolgozik, mint a nagy médiamogulok, mégis, értékrendje és színvonala alapján a legfontosabb és legpontosabb lapnak nevezhetjük, mely a mai magyar médiapiacon jelen van. Vegyük például minden sajtótermék alfáját és ómegáját, az értékrendet! A legtöbb magyar lapnak egyetlen értékrendje a hirdetési bevétel. no meg az egyéb, ki tudja, honnan származó bevétel...A Hetek más, ők mérsékelt konzervatív irányzatot követnek, szólnak a 2017.június 2-i számban  Európa demográfiájáról( milyen messze van Magyarország is a szükséges 2,1 -es termékenységi rátától...), a kereszténységnek a világra gyakorolt hatásáról, az Öböl-monarchiákban tapasztalható emberi jogsértésekről. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: tájékoztatnak, és kulturált módon véleményt formálnak. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek. És persze gratulálni az alkotóknak. 

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták