Könyvekről mindenkinek

Budapest történelmi város. Gyönyörű épületei vannak, impozáns magánpaloták és bérházak színesítik az amúgy sem egyhangú turisztikai térképet. Ahogy egy román ismerősöm megjegyezte: Budapest olyan, mint az a többszörös  özvegyasszony, aki valamennyi férjének emlékét hűen őrzi. Ezt az emlékőrzést segíti elő a Hidvégi Violetta és Marótzy Katalin által szerkesztett Ybl épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig című könyv. Impozáns kiállítású, gazdag tartalmú építészet- és építéstörténeti munka, a magyar kultúrtörténet-írás maradandó darabja. Olvashatunk itt Pest és a Józsefváros múltjáról, az 1838. évi árvíz konjunktúrateremtő szerepéről, a Magyar Nemzeti Múzeumról, Unger Henrik háztulajdonos polgár Ybl által 1852-1853-ban tervezett magánpalotájáról, a Nemzeti Lovarda és a Tornacsarnok építéséről, szinte látjuk két szemünkkel, ahogy Festetics György gróf palotája felépül. A régi Képviselőház bemutatásakor szinte halljuk, ahogy a szabadelvűek parázsan vitáznak a negyvennyolcasokkal.

Kedves Ágnes! Személyesen nem ismerjük egymást, én azonban voltam olyan szerencsés, hogy végigolvastam Ópia című verseskötetét (FISZ,2018.). Ön egy kitűnő költője ennek a nemzetnek. Remekül használja a költői és hétköznapi nyelvet, ért az irodalomhoz, történelemhez, lelkében át tudja élni, amit intellektuálisan tud- az ideális költő ilyen. Csakhogy a versek kapcsán felmerült bennem valami olyasmi, amit költő iránt igencsak ritkán érzek. Ez pedig az együttérzés. Az Ön életét számtalan tragédia kísérte. Édesapja öngyilkossága, testvére ( ha nem tévedek, ő az) halála, és persze a függőség. Nehéz ez, nehéz ebből szabadulni. Azt gondolom, Ön érzékenyebb, egyúttal intellektuálisabb ember az átlagnál, ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azt gondolom, hogy a magyar egészségügy nem lesz képes Önt maradéktalanul megszabadítani. Önmagában kevés lesz az, hogy különböző terápiákra jár, gyógyszereket szed. Ez természetesen szükséges, de Önnek  önmagában kevés lesz. Valami nagy szabadulás kellene

Pszichoanalízis. Van-e szó, mely jobban megosztaná az olvasóközönséget? Stanislaw Grof cseh származású amerikai pszichoteraputa tesz arról, hogy ez a megosztó erő csak fokozódjék. Születés, halál és transzcendencia című könyve magyarul még nem jelent meg, a német cím: Geburt, Tod, und Transcendenz. Grof szerint a pszichiátria minden addigi gyümölcsét ki kell hajítani, és olyan eljárást kidolgozni, mely viszavezeti a pácienst az anyaméhig!! Merthogy Grof szerint minden konfliktus oka a magzati létben keresendő ( Freud még csak a gyermekkorig mert visszamenni... ).Hogy hogyan lehet valakit visszavezetni az anyaméhbe, magzati tudatállapotba? Hát, irányított relaxáció segítségével, és ezzel megérkeztünk oda, Kedves Könyvbarátok, hogy ez a könyv bizony okkult, merthogy 1. Elképesztően manipulatív 2. Az egyén viselkedését, véleményét determinatívnak tünteti fel. Ha a magzati létben már minden lényeges megtörtént, akkor mi szükség van egyáltalán világra jönnünk? 3. A szellem irányítás

Kár, hogy ezt a Svájcban, német nyelven 1984-ben megjelent könyvet még nem adták ki magyarul. Elisebeth Kübler-Ross nagyon kényes és nagyon nehezen megfogható témáról ír. Kinder und Tod, azaz gyermek és halál. Hu...Két nagy téma köré csoportosul a mű: 1. Hogyan beszéljünk rákbetegségben haldokló gyermeknek a halálról? 2. Hogyan segíthetjük a gyermeket szülője, hozzátartozója elvesztésének feldolgozásában? Hu. Mindkettő igen rázós téma. Kübler-Ross azonban valami elképesztő érzékkel bír ahhoz, hogyan kell elmondani az elmondhatatlant. A beszélgetés, a hallgatás, a rajz, az újfajta játék- mind-mind eszköz arra, hogy a gyermek túllépjen azon, amin elvileg soha nem lehet túllépni. Tényleg csak annyit kívánok oldalunk minden Kedves Látogatójának, hogy soha, de soha ne legyen szükségük erre a könyvre. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, és vezetőre van szükség, akkor Kübler-Ross könyve nehezen, külföldi antikváriumokból beszerezhető. xxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszeml

Amint azt már a címből is kitalálhatjuk, Dr. Gyarmati Tamás: beszéljünk erről...című könyve tizenéveseknek szóló szexuális felvilágosító könyv. Nagyon átfogó: a férfi és női nemi szervek működéséről, a kívánt és nem kívánt terhességről, a nemi erőszakról,az AIDS-ről, a fogamzásgátlásról, az abortuszról, a menstruációról nagyon korrekt, precíz ismereteket nyújt fiataloknak. A könyv nyelvezete pörgő, de könnyen érthető bárki számára. Az is nagyon jó ötlet, hogy nem zsúfolta a Szerző agyon a könyvét esettanulmányokkal. Dr. Gyarmati Tamás mindvégig hangsúlyozza az öncélú szex káros voltát, mindvégig amellett érvel, hogy a szexualitás testi kifejeződéseit megfelelő érzelmi kifejeződéseknek kell kísérnie. Amiben nem tudok egyetérteni a Szerzővel, az az önkielégítésről alkotott vélemény. Dr. Gyarmati Tamás szerint az önkielégítés kamaszkorban nem káros. Fiziológiailag biztosan nem, lelkileg-szellemileg azonban igen. Önkielégítés során ugyanis az ember ábrándokkal közösül. Az, amit az ember

Rainer Maria Rilke egy egész nemzedék bálványa volt- költőként. Prózai írásait már jóval kevesebben ismerik, még német nyelvterületen is. Ezért jó, hogy a Fekete Sas Kiadó 2002-ben megjelentette Rilke szépprózai írásait Marte Laurids Brigge feljegyzései címmel. A címadó mű műfaja talán mégiscsak- feljegyzés. Higgyünk az Írónak, abból baj nem lehet! Van itt minden: regény, mini-novella, lírai próza, prózai líra, történelem, mindez egy mű keretében, egymást váltva, egymásba akaszkodva, hogy aztán Christov Detlev kamarás halála mit és hogyan határoz meg, az számomra többszöri olvasás után is rejtély, de logikát senki ne keressen. Talán a 272. oldalon olvasható mondat világít rá legjobban Rilke alapállására: " A félelem ellen védekezem.".Mindannyian ezt tesszük, vagy nem? A kötetben amúgy elképesztően furcsa és elképesztően jó novellák olvashatók, olyan 4-20 oldal terjedelemben- sajnos, sokszor a nihilizmus jegyében megfoganva, például Az apostol című novellában, ahol is egy

Pszichológia, pszichiátria- van, akinek már e szavak hallatán is feláll a hátán a szőr. Mások szükséges rossznak tartják ezeket a dolgokat, megint mások- sajnos, ők vannak kevesen- kíváncsiak. Utóbbiaknak szól Stefan Zweig:A lélek orvosai című könyve. Zwieg három életúton keresztül- Mesmer, Mary Baker-Eddy, Sigmund Freud- mutatja be a lélekgyógyászat fejlődését a fejlett világ orvoslásában. Ez már nagyon merész koncepció, ráadásul három ennyire eltérő személyiséget egy kalap alá venni, tevékenységüket folyamatként bemutatni- hát, ez Zweignek nem sikerült. Viszont kaptunk három életutat, melyek közül kettőről nagyon is keveset, a harmadikról viszont nagyon is sokat tudtunk. Mesmernek, a 18. századi osztrák orvosnak élete és tevékenysége a magyar Olvasó előtt alig ismert, s valahogy ugyanígy vagyunk Mary Baker-Eddyvel, a Keresztény Tudomány megalapítójával is. Freudról viszont nagyon is sokat, túl sokat tudunk. A könyvben szereplő három életrajz közül a legtárgyilagosabban bemutatot